pappcsalád

Próbára mentem

2009-11-25T20:54:00.001Z

(139. Zsolt.)

Majd jövök...

Pont kilenc

2009-10-06T15:30:00.005Z

Az első- és másodfokú változások „logikáját” jól szemlélteti a kilenc pontos játék:
Az ábrán látható kilenc pontot össze kell kötni négy egyenes vonallal úgy, hogy közben nem emeljük fel a ceruzát a papírról.

Aki nem ismeri, az most játsszon vele egy kicsit, mert szóhasználat tekintetében el fogom sütni a megoldást.

Szóval azt vettem észre -egyébként már nyáron-, mintha nagyon beszorultunk volna ház ügyben a kilenc pontos keretbe. És ez a szorultság, az ebben való feszülés terjed tova körülöttünk. Túlságosan fejben nyomjuk a keresést (hogy máshogy, ugyebár) – s egyre erősebb a vágy, hogy valami lelki megközelítést is használjunk.
Most, hogy van egy elég konkrét, minden tekintetben a középszerűnél egy picit jobb, de semmiben sem kiugró, imádnivaló ház, nagyon beleziziztünk a számolásba, pénzekbe – s a kereten belül mozgunk keményen. Néha ki-kimozdít egy-két szempont. Például Zoli apukatárs gondolatmenete az építkezés értékállóságáról. Pedig, ha fejileg nézzük, nem akarunk építkezni. Mondjuk arra is tudunk lelkesek lenni, és akarjuk is néha egyben. Kellően kusza, igaz? Nagyon más utunk nem látszódik, mint építkezés, vagy közepes házak. Maradna a türelem – de hát azt nem bírjuk kivárni, míg nekünk is jut belőle. Így viszont tehetetlenségbe torkollik az egész.

No, pont ez a kusza belefeszülés lesz mindig a gondolatfutamokból – mi sem bizonyítja jobban a kilenc ponton belül maradást. De legyen elég, hej – a Popper-féle belső utas öthetes gyakorlatokban épp annál a ciklusnál tartok, hogy a dolgokban való pozitívumokat köll megtalálnom. Nosza!

A feszülés otthon nagyon érződik – vidámság, vigyor, móka helyett eztet sugározzuk bele a világba, s egymásba. Magdi egy kis menedék a csupa vigyorával, de neki is lehetnek (és amint az kell, persze vannak is) rossz napjai. Bori, Juli nehezek most nekünk – valószínűleg mi még nehezebbek vagyunk nekik.

Julival a reggeli biciklizések jelentenek kapcsolatot számomra, a maga feszültségével és örömeivel. Alig merek szembenézni vele, hogy az egyéb kapcsolatunk mikből áll.
Bori olyan érdekesen egyszerre válik naggyá folyamatosan és marad kicsi Pötty. Egyszerre lehet nála tiszta lappal kezdeni dolgokat, és egyszerre jegyez meg mindent.
Masika teper kézenfogva ami a csövön kifér, s mondja, makogja, vigyorogja.
S mindeközben rohannak - nehéz követni is őket: Juli fogat cserélt hipp-hopp, Bori pelusát dobta el hipp-hopp, Magdi lépked már egyedül is.

Kilépés?
Próbáltam már a többnapos léböjtöt egy hónapja. Jól esett, szó se róla, de egyelőre nem tudtam spirituális dolgokra fordítani az erejét, egyelőre élveztem csak a fizikális vonzatait, meg, hogy képes vagyok valamire. Tervezem folytatni.
Próbálom most a jógát is, várok tőle a mozgáson túl lelki lépéseket is.
Dráma, playback hoznak tükröket, lazulásokat, ajtónyitásokat – de valahogy nem tudok élni velük.

Tipikus megint. Itten egy idézet „a” könyvből. Óriási gigavasrácsos kapukat nyit ki, de nem tudok mit kezdeni a kinyílással. De ideteszem – ez az egyik, ami nagyon megfogott.
„Amikor a keresztény vallásra a keleti látásmód irányából tekintünk, az eredeti kinyilatkoztatás Igazságának újabb arca tárul fel előttünk. Először is maga az „Isten” szó használata kérdőjeleződik meg. A szemita gondolkodás kontextusában „Istent” személyként fogják fel, ám a „személy” szó, mint minden olyan fogalom, amelyet a végső valóságra alkalmaznak, csak egy hasonlaton alapul. A keleti szemléletnek nem az a célja, hogy tagadja az Istenben meglévő személyes létet, hanem az, hogy felismerje: Isten túl van minden olyan fogalmon, melyet az ember megalkothat, így túl van a „személyesség” fogalmán is.„

Ünnepeink valának

2009-09-24T21:32:00.003Z

Ezt találtam mint szálat, amire felcsücsülnek a mostani témák.

Ma tíz éve halt meg édesapám. Reggeli érte mondott misére menet épp a halálról olvastam a könyvemben (Még mindig ez.). Kicsit más, mint amiket a misén hallottam, hogy adassék neki béke az örök álmában, meg nyugodolma légyen. Más képem van mostanság a halálról: valós boldogság, megérkezés az időn és téren túlra – drámán bele is nyaltam egy mikroíznyire. S így már ünnep.
Örültem, hogy most, amikor a velem egy korban-sorsban lévő (férfi)társaim mind átértékelik az apa-élményüket, vagy mert fiúk van, vagy mert a saját apjukkal tudtak új, igaz kapcsolatot mélyíteni, nekem is jutott egy kis apa-kép-tisztázó szeletke.
Apámról való képhez nagyon sokat adott a hétvégi Papp-találkozó. Borzongós jó élmény volt rég látott vérrokonokkal együtt lenni, beszélgetni – a maga nemében ünnep a javából. És jó volt kicsit hangosan összegezni az apámról való képet. PálFeri épp másnap beszélt misén a híres emberek kontra nagy emberek kérdéskörről. Apám, azt gondolom nagy ember volt. Talán egy Igazi Nagy Ember. Olyan suta kimondani, de egy észlelhetetlen membránon át az értékei átjutottak hozzám, és nagyon hálás vagyok neki, hogy érzem, tudom mi a munkaszeretet, a föld szeretete, a segítőkészség. Azt hiszem azért is nagyon hálás vagyok neki, amiért kitartott azon elve mellett, hogy hiába ért el a keze messzire (mai keretekbe átkonvertálva nagyon messzire), maga felé nem hajlott sohasem. Nekem ettől ma lehetne anyagilag, egzisztenciálisan könnyebb, de én örülök ennek így. Amit jó volt most kimondani egy ilyen körben, és a kimondott szavakkal is farkasszemet nézni, hogy az ötvenegy évnyi közöttünk lévő korkülönbség sok mindenre rányomta bélyegét. És hogy nehéz volt Nagy Ember fiának lennem. Ráadásul nekem a Nagy Emberségből is „csak” a membránon át jutottak dolgok, személyesen még és már nem.

Fényezte a napot, hogy nagybátyámtól nagyon sok történetet hallottunk felmenőinkről. Apák könyve-szerű borzongás -hogy mást ne említsek- ahogyan a tizenéves nagyapám Piávénél tudta, hogy másnap reggel az első harcvonalba megy – amikor is jött a hír, hogy vége a háborúnak. Hmmm, ma nemigen írnék anélkül a hír nélkül itten ilyesmi huszadrangú cifraságokat. És sok-sok további érdekeset tudtam meg még nagyapámról, s a földjeiről.

Családi ünnepeinkben hullámzóan vagyunk jelen (nagy vével és nagy jével). Most éltük meg az egymásra torlódott két gyerkő-szülinapot először, s most épp nem voltunk bennük topppon. Drága Boriskánk harmadik szülinapja épp egybeesett egy másik ünneppel, melyre sokat készültünk, s a napot beáldoztuk. Nem bántuk, neki mindegy volt, hogy aznap, vagy másik nap jutottunk el az állatkertbe vele. Édes Masóka első szülinapja is kicsúszott lelki kezeink közül. Volt, szép volt, de a katarzisok elmaradtak. Magdiról ezzel együtt érdemes lenne értekezni egyszer, mert... nagyon.

Soká tervezgettem, hogyan ünnepeljem a századik blogbejegyzést, de itt az Apák könyve motívum után egy ilyen csokorban jó helye van. Művészi élmény -he nekem lehet olyan- ülni és hagyni, ahogy néha jönnek a szóvirágok, a beszédben sosem használt frappék, képek, szimbólumok. Régi írásaimat mindig is cikinek tartottam már kevés idővel születésük után – de a bloggal nincs így: harsány élvezettel ropogtatom szinte bármely régi bejegyzést. Ezzel már önmagában megérte - s tudva, hogy mások is olvassák és ez nekik jó (jó?), így tú-in-van jóság.

Egyik élveszületett ötletem az volt, hogy száz izgalmas dolgot írok le magamról és Pumáról a századik írásban. Időben elkezdtük a felkészülést, de talán túl korai volt a lelkes készülődés, mert azóta elveszett a nagyjából kész lista. Ha meglesz, akkor kiegészítem százegyre, vagy száztizenegyre, és beírom.

Ünnep. Ünnep owiba menni minden nap, ünnep a csoporttal lenni, ünnep kisbabáknak örülni, ünnep kimondani és hinni, hogy az élet ünnep: ma is az volt, holnap is az lesz.

Ízekre szedett nyár

2009-09-12T20:27:00.004Z

Gondoltam, ízekre szedem a nyarunkat.

Harapjunk belé!

Jelen írás tekintetében nagyvonalúan nevezzük előételnek a már megírt keleti túra három állomását – mondjuk egy kis mézes sárgadinnye kezdetnek, amit még meg is kellett osztani másokkal, s emígyen bizton újra sorbaállunk érte; majd egy kis brokkoli-karfiol saláta, amit most az egyszer kihagytam és egy csipet áfonya pálinka.

Erre következett a leves. Gyümölcs leves őrségi módra. Finom ízét mi sem jellemzi jobban, minthogy háromszor vettünk belőle. Először ettünk egy adag igazi hagyományost, ahogy mindig is szoktuk, ahogy tuti finom, amiért megéri mindig megkóstolni: Babos családdal. Majd második szedésre kipróbáltunk valami nagyon izgit, ahogy még sosem: gyümölcs nélkül, csak úgy a levet. Jutott belőle a nyelvünk minden szegletére a magunkban levésből. Majd egy nagyobb adag tejszínhabbal fejeltük meg a harmadik szedést: egy owis családdal, Sacival és három lurkójával szürcsölésztünk. Két lány nagy csodát művelt velem, ízüktől igaz táncra perdültem. Őrségi gyümölcslevest mindenkinek!

A főfogás, amiért jöttünk, ami laktat, ami éltet. Antal receptje alapján tálaltunk magunknak, a Csoportnak egy somogyi (közelebbről Gyula-völgyi) bográcsos áldost. Ismerős édes-csípős sátras-bográcsos-lavóros nomadizmus adta a rántás alapzamatját. Az Őrségben kóstolgattunk már a rákerülő igaz természetközeliség -talán nem túlzás- Isteni velejét, de itt olyan esszenciálisan ettük, hogy azóta sem került ki a szánkból az íz: Nappal kelni – a Napkerékhez sütő első napsugárban meditálni – állatoknak vizet húzni a gémes kútból – itatni-etetni – tyúkok alatt tojást lesni – kecskét fejni, mindezt szépen a maga ütemében, megadva az ízeknek a szétterjedés lehetőségét. S bár az étek haraphatóságát adó faragások, nemezelések, ostorozások, íjazások, főzések, puli és gyerek-sereggel való kisebb-nagyobb mókák mind pozitívan járultak az íz-harmóniához, Ibi megfogalmazása tetszett, hogy mindez egyben bizonyos nehezen emészthető részek elöli elbúvásnak is remek melegágya volt. Ez biza cseppentett némi kesert is az étekbe, bár magam beszélgettem jókat, s mélyeket Csoporton belül jellemző párosokban is, és a helyi séffel, Tisztaszemű Jánossal is. A Természet Isteni Ízére vetülő (egész nyárra jellemző) figyelmem bizony sok más deklarált és egyébként kedves szerepemből vett ki, vagy tett benne bénulttá, vagy ne szépítsük, lustává. Ez a testet-lelket (s mgekockáztatom szellemet is) melengető eledel minden vegyességével együtt nyelvünkbe égett.

Szerencse, hogy tavalyi tanulságunkat aprópénzre váltva hazatértünk a fogások között emészteni.

Ünnepi desszertnek szántuk, kicsit méz- és máz-hiányos szedres piskóta lett a pilisszentlászló házbérlésünk. S ezt is furcsállósan fogyasztottuk: ugyan nem szándékoztunk a gyerekekkel nyolc nap non-stop házat és telket nézni, nagyjából ez sikeredett. Bár pár édesbomba ért azért minket, de a háztalálásikertelenség kiszippantotta a mézet az alapokból. Számítottunk rá kezdetektől fogva, hogy ezt a sütit nem lesz egyszerű elkészíteni, s hogy a sütési kisérletezgetések közben el fog jönni az a pillanat, amikor a kuktasapka földhözcsapásán merengünk el. Errefelé tartunk, kacsintgatva más, jóval nehezebb receptek felé, amikről nem tudjuk, hogy kisértések-e, vagy igaz, nekünkszánt, vérbeli kihívások. Amíg ezt kutatjuk addig is próbáljuk a szedres piskótát újra meg újra, hol teljes kiőrlésű liszttel, hol egy kis szerecsendióval...

A végén csakúgy, mint mióta az eszünket tudjuk mindig egy lakoma után, befaltunk még egy gejl sütit. Tudtuk, hogy túl-ízű lesz, tudtuk, hogy már nem fog jól esni, de tudtuk, hogy rokont megsérteni nem lehet a visszautasítással. Próbáltuk ugyan másképp szánkba venni, de így meg leettem vele magamat. Áh, hagyjuk – voltunk Gárdonyban is két napot.

Szerencse, hogy tiszta vízzel tudtunk öblíteni, s az owis nyárvégi farigcsálós és egyéb munkák lemostak pár fölös ízt a garatról.

Borzongás per testfelületnégyzetméter

2009-07-15T22:34:00.003Z

És ismét összeért pár történet, amikben találtam közös szálat: a címben használt élmény-mértékegység magasra szökellése mostanság.

Volt vala Róka testvérünk esküvője, ami önmagában izgalmas élmény volt, hisz kedveljük őt és örültünk örömének. S ím volt is egy öröm-ének: olyan hatvan-nyolcvan régi Kapisztrán (szerintem mind totemizált) összeállt és egy aranyos kis átírt nótát dalolt el az ifjú arának, melyben igyekezett vele megismertetni Róka cserkészmúltjának „mókás-kedves” részleteit. Szóval az a csoportosulás, az a sok évnyi közös élmény, ami besűrűdött oda arra a pár négyzetméterre – hjaj. Nem látjuk sűrűn egymást, de az a nemkevés dolog, ami összeköt minket, az most nagyon erősnek tűnt: ott pulzált az ifjúkorunk, az együttszívunkegyüttnevetünk, a totjaink, a felnőttéválásunk.

Volt vala Bálint testvérünk papszentelése, ami első ilyetén élményünk volt, s bár (el)vártuk, hogy jezsuitáéknál jófajta szertartást „kapjunk”, azt hiszem a borzongás sok várakozást múlt felül. Előszöris azon kaptam magam, hogy mennyire együtt, egy örömmel, egy lendülettel, egy sugárzással énekel mindenki a misén. Pedig ha jobban megnézem kvázi ugyanazon az ünnepen gyűlünk össze minden héten egyszer, de akkor nemigen szoktam ezt érezni, most meg nagyon. Most először éreztem azt, hogy a Mindenszentek litániájának helye van, hogy van miért idehívni azt a sok embert, és hogy talán itt is voltak.
Az áldások megborzongtatója a jelen lévő papoknak, szerzeteseknek a Bölcs kisugárzása volt, amely sugárzást nagyon felerősített, hogy ők is kevés négyzetméterre tömörültek.
Nagyon felmelő volt utána Bálinttal váltani egy-két szót.

Volt vala két zenei élmény, amiknek nem szabadna egy lapra kerülniük, de ezért nem várok újabb hónapot... Szóval, hogy bő öt év után a kezembe keveredett a basszusgitár miután rájöttünk, hogy az Iksziben tök sokan tudunk játszani hangszeren (ez rajtam kívül komoly tudást jelent). S nem lacafacáztunk sokat, két-há próba után az évzáró rendezvényünkön előadtuk a mély zenei tudást igénylő, gyermekkorunk mesegyönyörű idénynótáját: a Dolly Roll-i Vakációt. (klikk és klikk csak über-vakmerőknek)

Mondom, a skála túúúlsó végéről a valós borzongó élmény: Kaláka Fesztivál. Már említettem, hogy nagyon megszerettük mostanság őket. S most egyszerre láthattuk-hallhattuk őket színpadon, igényes nagy közönség impulzusai mellett, s egyszerre láthattuk őket emberként, amint lejőve a színpadról szinte azonnal elvegyültek, beszélgettek (adott ponton épp velünk is). És borzongtunk, mikor visszatapsoltságukban újra színpadra lépvén szemben találták magukat a „Sok szép boldog napokat” játszó Csík zenekarral, akik a 30. Fesztivált köszöntötték.

Nagyon örültünk, hogy a jubileumi fesztiválon a népzene dominált, mert volt vala, s még igencsak él bennünk az idei (szintén jubiláló, 20.) regös tábor, ahol ismét kaptunk jó pár mértékegységnyi borzongást: a spontán másfél órás közös éneklés, a táncnak csak a látványa is, de akár a tizenhét család együttélése is ide kévánkozik.

Ja, és a maxi-borzongás egy könyv, Bede Griffiths: Kelet és nyugat házassága. Ha tudok már róla értelmes mondatokban beszélni, akkor meg fogom tenni. Annyit már most tudok, hogy nagyon felforgat!

Borzongani jó. Borzongjon Ön is!

Ünnepi ízkavalkád

2009-06-13T21:56:00.003Z

Van benne: mennyei, édes és keserű.
Ismét addig érlelődött egy írás, míg szépen összeért egy-két másikkal. Owis ünnepekről szándékoztam mesélni, s Juli szülinapja is bekéredzkedett. Talán nem is összefüggésmentesen.

Valahogy nem vagyunk elégedettek az otthoni ünnepekkel. Talán a családjainkból nem jöttek jó minták, vagy csak mi vagyunk kevésbé meghittre állítva gyárilag, nem tudom. A szülinapok még csak-csak, de szinte semmi más. Szokás szerint azt érezzük csak, hogy mit és hogyan „nem” (mű-Karácsony, ál-ajándékok, feleslegek, cikik...). Az igenek részéről meg még ki sem alakult, hogy mit ünnepeljünk, mitől lesznek kellő közelségben, távolságban, mélységben és magasságban az ünnepek az életünk részei.

Az owitól ebben (is) sokat vártunk és kapunk is. Már dicsértem a Waldinak ezt a részét, hogy az ünnepeket, rítusokat nagyon ügyesen találja el minden korosztálynak. Most csak a tavaszi ünnepeket említeném, ott lettem nagyon elvarázsolva ismét.
Mennybemenetel (huhh, mikor is „ünnepeltem” ezt utoljára?!) napján kimentek a természetbe, a szigetre (egy kedves árukapcsolással a Margit-szigeti kis piros „mese-busszal”), és a napi sok játék, ez-az közben, egy adott ponton lefeküdtek hanyatt a földre, és nézték az eget. Pont. Ennyi. Öt-hét évesek. Ennyi. Jaj. Márhogy milyen szép már. Másnap pedig mindenki fehér ruhában volt. Ennyi ismét. Nincs túldumálva. Csak élik. Neki se futok, hogy a háttérben, a csendesen üzenő évszakasztalon (ami maga egy külön mese) milyen gyönyörűen alakultak az ágon függő tojások csupaszról pirossá, majd arannyá...
Megkísért, hogy én is ovis módjára, de legalább ünnepeljek ilyesmit. Szép kihívás ez, egyértelműen feladott lecke – nekünk felnőtt módon ünnepelni. Nosza. Ehhez éppen egy évünk van még..
A másik a szülinapok ünnepe. Nagyon, mondom nagggggyon várják a gyerkők. Juli iszonyú rég be van zsongva ettől. Szerintem nem tudok mindent jól és pontosan, pár részletet nem tudtam kivarázsolni Juliból, hogy nálunk hogy van – így csak egy szép momentumot jegyzek itt meg. A napi mese az ünnepeltről szól. Az ovónéni csomót készül rá, ő írja. Segítségére van a beiratkozásnál felvett igen részletes anamnézis, de most minket is kért Gabi, hogy mondjuk pár sarokkövet Juli második, harmadik életévéből. A mese alatt, mikor egy-egy évhez elérnek, meggyújtanak egy-egy gyertyát, amit a többi gyerek aznap díszített-készített az ünnepeltnek. Nem is tudom, ez olyan „valódi” készülés, valódi ajándék. Persze torta van, álomszép babát is kapnak, meg mindenféle varázsdolgok egész nap.

No, és kapcsolódjunk hát. Juli ugyanis bejelentette, hogy neki csak az owis szülinap a szülinap, és minden mással hagyjuk őt békén, azokat nem akarja. Naná, érthető, hiszen (vigyázz, sarkítok – de a sarkítás mögött a valóság apró cseppjei húzódnak) ott csupa-csupa kortársi szép élmény, kerek világ, védett önállóság, álmok, mesék és valóságok. Otthon meg megosztott figyelem, ilyen-olyan konfliktusok, türelmetlenség, kiütkoző fáradtság, nehéz világ. Én is az owit választanám ünnepi színhelynek.
Valahogy mégis tavaly olyan szépre sikerült a szülinap Julival, hogy idén is hasonlóra készültünk. Pedig Juli megmondta. S mikor a szülinapja reggelén is ezzel a duzzogással kelt, hogy ő nem kér itthon szülinapot, akkor nagyon megütődtünk. Egyrészt a keserűség, hogy készültünk, beletettünk sokmindent, illetve, hogy nem tudom máshogyan nézni, de valamilyen arányban ez Julin túl Puma (és az én) ünnepe(m) is. Igyekeztünk megérteni és empatizálni, de darabokra törtünk. Sok óra telt így el reggel, míg ezt emésztettük, Juli meg duzzogott, csapkodott, óbégatott. Közben Pötyi meg ragaszkodott hozzá, hogy azonnal együk meg a tortát, mert ő látta a hűtőben, hogy ott van... Végigfutott bennünk sok minden – hogy hol toltuk el, hogy mit kellett volna és kéne majd máshogy az életben.
Nehéz tükör ez. Nehéz tükör egy gyerek. Nekem talán ezt volt a legnehezebb ott és akkor megélni.
S hogy mi legyen, meg ne legyen most. Magam görcsölve álltam, hogy most hogyan nem tolom el ezt az újabb leckét.
Rém lassan olvadt a patthelyzet, de olvadt. Az előkerülő túrós-meggyes palacsintatortáról kiderült, hogy finom; az ejtőernyős babáról, s az ötrózsás nemezelt hajpánt-koszorúról (ugyan csak később) kiderült, hogy nagyon tetszetősek, s hogy ugyan induljunk már az uszodába. Az ős-meghittség talán már nem jött össze, de magunkat felülmúlva tudtunk így is felülkerekedni negatív érzéseinken, s valóban elindultunk az uszodába. Idén az Aqua-world-be mentünk, ami a többszörös kedvezmények nélkül is szerintem nagy királyság – hát még így. Jutott itt kis „jutalom” nekünk is a nagycsúszdákon, Julinak is bőven a hatszáz-féle medencében, csúszdákon, talán a szopósság jogán velünk jövő Masi is élvezte egy picit a vizet.
Hab minden tortán, hogy owis nyár-ünnepre jötünk vissza kora délután, ami a sok, nyarat jellemző szabad és ötletes játékokon, együttléten túl ismét rejtegetett egy meseszép momentumot egy bábjátékkal.

Így.
S amikor a keserű nyalintás már épp nem marja, csípi annyira a torkom, akkor érzem, hogy mindenestül jól van ez így. Csorog a könnycsepp az arcomon - s bár cselekedni még nem tudok -, de már érzem, hogy hálás vagyok a tükörért, a másért, az ízekért, Julkóért.

6-11

2009-06-01T22:10:00.004Z

Múlt hétvégén ünnepeltük 6. házassági évfordulónkat és 11. évfordulóját összejövetelünknek.
Egy kis etimológiai játék keretében a "hat" és az "eleven" szavak magunkra értelmezésével játszottunk. Jó kis játék, aki érdeklődik, csapja fel az értelmező kéziszótárt, én is azt tettem. Van egy elképzelésem, s azt is próbálgatjuk most, hogy mivel engem nyom az, hogy sok dologra köll egyszerre koncentrálni (mondjuk ha csak a gyereknevelést nézem...) - próbáljuk ki, hogy van egy-egy időszakra egy fókusztémánk. Csak rövid időre, de akkor "csak" arra kell odafigyelni. Ha beépül az életünkbe, akkor nyertünk, ha nem, hát nem kesergünk. Így hát elkezdtünk gyűjteni hat valamilyen szempontból eleven témát (ami hathat ránk), s ezeket két-két hónapra fókuszunkba tétetjük. Játék indul!
Az ünnepre elkészültnek nyilvánítottam az egymásbafont-faragott fagyűrűket. Szebb, mint a 13 évvel ezelőtti, de még lesz hova fejlődni.
Az ünnepeket Szögeden töltöttük Gólyás Petiéknél. (Bori szintén etimologizáló korszakában van, s egyértelműen jelezte szóhasználatával, hogy a Gulyás helyett a Gólyásnak sokkal több értelme van.) Hjaj, ha hegye lenne Szegednek... Az MKKP is csak igérgette. Szóval a város még mindig tetszik, a Hídivásár meghatóan igényes volt (és majdnem tudtam faragókéseket venni), s az ország 2. legjobb fagyizója hiába turista-vadász, nekem nagyon bejön.

Kis MÁV sajátélményben is volt részünk a Szöged-odavissza személyében. Már egy régebbi Miskolc csakoda és egy eheti Kecskemét odavissza alatt a lányok megtapasztalták, hogy sima másodosztályú sajna nem jön szóba, mert jelzőt-találni-nem-lehet milyen ótvar. Odafelé IC-t próbáltunk, de én nagyon odavagyok a légkonditól, pár hete is csúnyám megfáztam tőle egy autóban. Visszafelé első osztállyal próbálkoztunk a nagycsaládos kedvezményünkkel, amíg van.
Szóval nem a mocskot akarom ismét piszkálni, hanem a kategorizálást. A másik ugyanis, amire extra érzékeny vagyok, nem ritkán agresszióba hajlóan, az a dohányfüst. Szóval van dohányzó kocsi (meg kupé!) és nem-dohányzó.
Micsoda őrült felosztás! Miért pont ez alapján?
Úgyhogy elkezdtem alternatívákat kitalálni, hogy mi alapján osszuk inkább a vasúti kocsikat:
- káromkodó és galamblelkű
- felelős és felelőtlen
- csalós-lógós-korrupt-mutyi és lelkiismeretes-fizetős
- ismerkedős-beszélgetős és fülhallgatós
- életésirodalmat-körbeadós és blikket-körbeadós
- sírvavígadós-panaszkodós és optimista-vidám

A logótervezésükre pályázatot írok ki.
Ja, és persze alapból mindben tilos lenne a dohányzás.
Pár ötlet ennek a kampányához itt.

Szerelem, szerelem

2009-05-26T19:32:00.003Z

A hosszú csönd oka főleg az, hogy szerelmesek lettünk. S egyrészt ez elvette az eszünket, másrészt Puma sokáig kérte, hogy szerelmünket ne fedjük fel sokaknak. Most is már egy hete íródik ez a szösszenet, s a második lektoráláson dőlt el, hogy egyáltalán kimondhatjuk kibe.

Szóval: Pilisszentlászló.

Idei céljaink között volt, hogy a költözésünk legalábbis elinduljék egy konkrét úton – „első kapavágásként” aposztrofáltuk. Év elején még Nagykovácsit gondoltuk célpontnak, vagy II/a kerületet. Jártunk is párszor ott, s Puma betéve tudta akkortájt az összes interneten fellelhető eladó nagykovácsi ingatlan paramétereit. Utolsó ottani sétánk és nézelődésünk során megállapítottuk viszont, hogy mégsem ő az. Zsákfalusága hatalmas előny, sokminden szuper, de valami nem stimmol. Inkább megérzések voltak ezek, biztos számított a sok autó, a számunkra drága házak, ez-az, de semmi húdekonkrét.
Így ismét nekifutottunk hát, hogy a házkeresés szempontjaink alapján új célpontot keressünk. Ezek közt a sok egyszerűbb: sok zöld, minimális zaj, saját kert, jó közlekedés… mellett a fő és elsőszámú a tanintézmény. Olyan helyet kerestünk, ahol van Waldi.
A Waldorf-szál igen erős most bennünk, zseniális-fergeteges két vásári napon is voltunk mostanság. A „miénk” az óbudai Szent György-napi vásár hangulata és az ünnep rituáléja engem nagyon megfogott. Furcsaérdekes érzés, hogy tíz év cserkészet után itt érintődök meg először Szent György ünnepén, mint olyan. Szentendrén is voltunk a pilisszentlászlóiak napján, amolyan vásáros, zenés együttléten a gyerekek és a mi közös örömünkre. Meg a mostani ünnepek nálunk az owiban– jaj, erről külön kell írni.
No, szóval pörgettük fejben, hogy mi jöhet szóba, s ami eddig a sor végén volt a lehetőségeink közt, most valahogy előreugrott. És azóta rózsaszín a világ – kicsit várunk is tudatosan, hogy szűnjön ez a felhő. Persze most a szentlászlói ingatlanok paramétereit tudjuk fejből, s már helyi ismerősök is akadtak, barátkozunk, ismerkedünk, egész komoly szálakat mozgatunk, kb kétheti rendszerességgel járunk nézelődni.
Talán nem jellemző annyira ránk, de most a yuppie-felfogásra szavaztunk – pénzünk még egyáltalán nincs, ottan csücsülnek az ingatlanjainkban, de belevágtunk azok hirdetésébe vadul, s közben keresünk is egyszerre. Kicsit kockázatos, mert ha megtaláljuk álmaink házát, s nincs még meg a pénz, akkor az kopp lehet, de kecmec nélkül haladunk szépen előre a mindenféle szálakon. Pár jó jel van már, hogy jó stratégiát választottunk, de nyugtával dicsérjük majd a napot. Sőt, már az építkezés is komoly alternatívaként merül fel.

Nagy a csábítás, hogy mindenféle csipcsup dolgot beleszőjek ebbe a történetbe, de megállom. Ez van most legelöl.

Vannak eladó ingatlanjaink. Nem kell? Óccó, ed ötszá, kettó nyócá.

Eladó óbudai telkünk és budafoki lakásunk

2009-04-03T11:17:00.004Z

Eladó telek tulajdonostól (tőlünk) Óbuda szép kertes részén, Solymárvölgyben, a Csúcs-hegy lábánál, az Arany-patakhoz közel.
Kiváló befektetés! Jelenleg zárt kertes rész, de ha az önkormányzati terveknek megfelelően beépíthető lesz, akkor a telek maga két-háromszorosát fogja érni!

- 850 m2, 230 négyszögöl
- 25 méteres fúrt kút
- gáz - az utca elején
- villany - bevezetve
- rajta egy 11,9 m2-es faház + 12 m2 terasz, hivatalosan "gazdasági épület"
- beépíthetőség - a közeljövőben önkormányzatilag tervbe véve
- gyümölcsfás, 20 éve szépen művelt
- jó tömegközlekedés, várostól pont elég közel és távol
- szép kilátás

Irányár: 10,7 M

Alku? Akár... (sőt!)

****

Eladó tulajdonostól (tőlünk) Budafok-Budatétény határában, a Háros utcában egy másfél szobás lakás (plusz konyha, wc, fürdőszoba, erkély, kis kamra - szumma 46 m2)
Csendes környék, társasházi viszonyok, jó buszközlekedés.

Irányár: 12,4 M

Ja, és ha a vevő Téged jelöl meg, Kedves Olvasó hírforrásként és hivatkozásként, akkor jutalék üti a markodat!

Petymegek

2009-03-26T13:14:00.002Z

Juli, fő-petymeg. Korának legtermészetesebb módján feszegeti határainkat, de asszem ezt is csak én élem meg így... Owi változatlanul zseni, a természetesség fájdalmas jele itt is, hogy apró nézeteltérések, ezek-azok bevillannak. Sokmindent hoz innen is Petyi, ami tetézi az itthoni játszmákat: nyelvnyújtástúl kezdve a nyavalygás többféle hangfekvéséig. Persze feltételezem, ugyanennyit nyújt is a többieknek. De inkább ez, mint az az ős-félelmem, hogy oviból baba-, tévé-, zene- és moncsicsi-mániákathoz majd haza a gyerek.

Bori maradt azért Pötyi, de mintha kerekedni is kezdene közben, beszéde viszont annyira zabálnivaló, hogy már csak ezért Piti-Pött. A sikítása viszont súlyosan a tűrhetőség határait súrolja. Három hónapos koráig hittük, hogy ez belefér, de valahogy azóta nem szűnt meg, s most ebben az én-kereső, önkonfliktusos korszakában keményen ráerősített. Lehet, hogy fel kéne venni a hangot, mielőtt abbahagyja végleg (álom-álom...). A korszak, egy már említett könyv miatt nem annyira nehéz talán már (mármint nekünk), néha inkább mosolyogtató, bár egy-egy nap tud túlhalmozódni az "egyedül", "én akajom" és nem így, nem úgy, nem te, nem ő, csak vele, csak úgy.

Masi a mini-pötty, bár több méretben lehagyta már Borót. Masóka nagyon más gyerek, valami megfoghatatlan dimenzióban. Csak kacag, csupa mosoly, szinte háborítatlan harmónia az egész gombóc - mintha csak jót kapna a világtól. Csak remélni merem, hogy ebben mi is részesek vagyunk, de mindegy is, mert benne élni remek.

Puma marad Puma, bár a petymeg-rokonság egyértelmű. Mi mindketten küzdünk-küzdögetünk. Belecsavarodtam/tunk az életszakaszok amolyan bontásába, mely szerint a 28-35 év körüli szakasz komoly, mélyremerüléstől nem mentes én-kereséssel jár. Közben sajnos néha küzdelemnek éljük meg a nagylányok egyes dolgait. Puma EMK-val és óriás belső erővel fut neki, én meg egyelőre csak bukdácsolok ebben, újra meg újra bumerángokat hajigálván, melyek könyörtelenül és magabiztosan (nahát!) tarkón csapnak rendszeresen. Reményem a meditáció, mely kognitívan legalábbis sokat hozott eddig is, nő bennem a nyitottság terén, hogy érzelmileg is hozzon - vertikálisan és horizontálisan is.

Szóval így négy a petymeg. Íme egy kis petymeg-show:

Ja, s hogy miért petymeg?
Nemrég szerettem meg igazán a Kalákát. Koncertjükön voltunk Julival kettecskén, s nagyon magával ragadott. Valamiért nem is nyúltunk otthon hozzá eddig a Madáretető CD-jüknek. Nos, mostanában meg nem lehet kirángatni otthon a lejátszóból. Egyik nagy kedvenc a petymeges dal. Petymeg-gyerek betéve tudja persze az összeset.

KOVÁCS ANDRÁS FERENC
EGY PETTYES PETYMEG
Láttam én egy petymeget:
ott lakott egy hegy megett.
Afrikában?
Indiában?
Nékem az már egyre megy.
Szóval, ott a hegy megett
láttam egy bölcs petymeget.
Pöszmögött és pusmogott,
pöttyögött, sőt: petymegett
ott a messzi hegy megett.
Afrikában?
Indiában?
Kérem, az már egyre megy!
Szóval, ott a hegy megett
láttam én a petymeget:
számolgatta saját hátán
foltjait s a pettyeket.

Mondogatta egymagában:
„Egy meg egy az egy meg egy.
Aztán egy meg egy meg egy...
S folyton, újra egy meg egy!
Ebbe kell, hogy meggebedj!”
Szólt a petymeg egymagához,
hisz fölöttébb senyvedett,
ott a messzi hegy megett...
Afrikában?
lndiában?
Nékem az már egyre megy...
Mégis szántam én a foltos,
pettyezett kis petymeget,
mert nem tudta, jaj, a petymeg,
oldalában kajla hegynek
mennyi egy meg egy meg egy meg
egy?

Ért

2009-03-13T15:37:00.003Z

Épp ~~diót gyomláltam a melegházban~~ Magdival sétáltam a Várban, miközben Puma nemezelt a Hagyományok Házában (sajna a képen lévő lila babát nem mi készítettük, a macijelmezessel ellentétben). Talán ennek az alkotási bizsergésnek is hatása alatt lehettem, mikor végigfutott bennem a régi-új gondolatsor.
Hogy ugyanis nem értek semmihez.
Hogy tény-e? Az.
Sose volt egy területem, mindig minden témában játszottam. Már általánosban is egyszerre mondtam –mások és magam szerint is jól- verset, és voltam matek tagozatos. No nem igazi tagozatos, akik belemélyültek rendesen, csak egy összevont csoportban úgy finomam, felületesen, mint ahogy Kálloy Molnár mutatja az Üvegtigrisben. Gimnáziumban is nyelvtagozat, de ott se olasz, akik többsége azóta iszonyú jól tud, s már akkor királyok voltak, hanem orosz-angol, s így én egyikből se. De itt is nyertem versmondót és itt is a jobbik matek csoport élbolyában voltam egyszerre. Pont érettségi táján játszottam kétszer is a Mindent vagy semmit-ben, mert szívta az agyam a sok adatot, infót (ma is tudom hány évig épült az esztergomi székesegyház, hány évig élt Blaha Lujza és ki írt félkezű barátjának zongoradarabot…) De jó ebben sem voltam, mert nem jutottam tovább, mint Palkó…
Egyetemi műszaki menedzser szak a hab a tortán – mindenhez és semmihez. Minden műszaki karról tanultunk tárgyakat, de semmiben nem mélyültünk.
Cserkészet újabb adag tejszín – még újabb készségek, tudások, amikhez hozzá tudok szólni.
Sportban is furcsa vagyok – pont annyira tudok kosarazni, fallabdázni, röplabdázni (ezeket űztem hosszabb ideig), hogy nem mindegy kivel játszom, mert kezdőkkel nem tudom élvezni, de a jóknak inkább béna vagyok.
Zenélni viccesen rövid ideig basszusgitároztam, de nem volt bennem elég svung a gyakorláshoz, így ez is a kipipált kategória maradt csak.
Áthallásokat a mosatni munkámba hagyjuk – talántalán itt lehet kitörési pont, de itt is a sokmindenhez-valamennyire-értés dominál. Felüdítő Páterrel együtt dolgozni, akinek a jóértelmben vett yuppie-sága, bevállalóssága eredményeképpen ki-kiderül, hogy tudunk dolgokat.
Szóval tény. Nem önsajnáltatás, meg nem álszerénység, álakármi. Tény.
Séta közben, szél szembe, Masi szuszog a nyakamba, s jöttek az egyre jobb kérdések.
Hogy jó-e ez így? Jól vagyok-e ezzel? Hiszen marha sok előnye van, és igazából szeretem ezt ahogy van. Csak ez a hozzáértés, mester-érzés valami hiányzik. De tényleg?
Jó lenne-e erőltetni a valamibe nagyon belemélyülést, ha úgy tűnik beállítódásom ellenére lenne?
S beütött egy még mélyebb kérdés: miért akarok valamihez mester-szinten érteni?! Hogy megcsodáljanak? Hogy elmondhassam magamról? Hogy tanuljanak tőlem, felnézzenek rám, hatalmam legyen?
Húdeizgi.

És jaj, de rég szerettem volna beívelni ide ezt a Qiumby-idézetet, s íme:
„Bárcsak megválthatnám
A világot,
Vagy legalább megváltozhatnék
Egy icipicikét.”

De szeretnék elég jó ember, elég jó férj, elég jó apa lenni „csak”.
Hisz négy petymeg vár itthon. A petymegekről legközelebb.

Üresítés

2009-02-19T20:36:00.002Z

Mert ez aktív kifejezés. De van üresedés is, amit nem bánok, hogy passzív. Kezdjük az egyszerűbbel – vala az újévi játékunk, hogy minden nap megválunk két felesleges tárgytól. Nagyon jól állunk, azzal együtt, hogy Budafokról eddig már jött két csomagtartónyi cucc, s még további három-néggyel számolunk. Volt egy-két nagyobb nekirugaszkodás is, de szépen masíroznak naponta a hónapok óta ide-oda rakosgatott apró vackok a szemétbe. Sokat segít a mindeningyen lista, s mennek a vaterán is a dolgaink (igen, a Zsolnay-készlet Rád vár!). Hétvégén a zseniális kezdeményezésű cotcot csereberén könyveink kerültek olyanokhoz, akik jobban örültek neki, s március végére ismét ígértek ruhás csere-berét. Filozófiai határokat súrol az ebbéli gondolatmenetem, hogy milyen jó, hogy nem függünk tárgyaktól, hogy nincsen itthon felesleges halom ez-az, s hogy bár biztos megengedhetnénk magunknak dolgokat, mégsincs rá igényünk.

A meditáció azért jó megerősítés lett erre, hogy hasonlóról van szó más dimenziókban. A birtoklás, a pörgés, a túlanalizálás helyett az észlelést, a jelenlevést előtérbe helyezni. Az fogott meg eddig a legjobban, hogy a mennyországban nem gondolkodni fogunk a Jóistenről, s nem fogunk cselekedni őérte, ővele semmit, hanem észlelni fogjuk, érezni, betelni vele. A jobbnál jobb, s egyben újabbnál újabb gondolatok egyelőre túl gyorsan érkeznek, pedig szép ütemesre van felosztva a Jálics-i tíz hét – nekem mintha dupla ennyi idő esne jól az egyes fázisokban.
A fizikai üresedés (passzíve) egyelőre nem a meditációkban ért el, hanem az influenzában, ami inkább csak leszakított a lelkigyakorlat menetétől. Egy-két lázálmomban ugyan érdekes dolgok jöttek, de mivel ezek a lillafüredi kastélyszálló szobájában értek, ezért inkább csak a dupla-bosszúság volt velük.

Otthon az a dilemma, hogy élvezzük-e a mostani év-szakhoz passzoló maci-módozatot sok alvással, befelé fordulással, stb, vagy sóvárogjunk a tavasz után, ami reményünk szerint lendületet hoz majd, energiákat, mindenféle kivirágzást. Nehéz dolog a jelenben lenni. Pedig...

Képrejtvény, megoldással I - II.

2009-01-28T22:24:00.007Z

Mi van a képen?

Későbbiekben segítség-képek jönnek...
Nyereményként az előző bejegyzésben bemutatott láncokat tudom felajánlani : )

A tippekről:
a palacsinta elsőre ínycsiklandozóan hangzik, s részigazság rejlik benne,
a nemezsál kifejezetten hízelgő - kösz,
a nyúlbőrben a megoldás - ha jól vettem Lívi mosolyát.

Így kezdődött minden (hej, hol volt még akkor a jóságos kontinuum-elv...):

S ha megjavul a laptopunk, avagy veszünk másikat (igen, igen, várjuk az ajánlatokat!), akkor teszek fel még régi és újonnani képeket, közte a nemezsálas palacsinta-részlet teljes változatát (merthogy csak az egyik füle az, ami emígyen megétetett, elfogyott).

Régi laptop azóta eladva. Képek kimentve. Íme Nyusziki ma:

Új év - új lendület

2009-01-18T22:53:00.012Z

Örömmel szokott eltölteni, amikor évvége-éveleje felé kezdem érezni az energiát, hogy szívesen tűznék ki célokat. Ide is azért írom szívesen, hogy engem is megtartsanak, engem is lelkesítsenek csak tovább. (Esetleg néhol igazán szeretettel veszünk segítő ötletet, akármit.)
Vannak otthoni közösek, vannak sajátok, van pár munkai. Az otthoniakból vannak, amiket egy csoport alkalmon egy frappáns, saját fejlesztésű játék keretében szedtünk össze. (Pár-mátrix, melyben leírtuk egyenként, majd párban összevetve azokat a dolgainkat -tulajdonság, szokás, bármi-, amikben hasonlítunk és ez jó, amiben hasonlítunk és ez nem jó, illetve, amiben különbözünk és ez jó, s amiben különbözünk és nem jó. Az átbeszélgetés után egy-két változtatandót is kiszemeltünk a „nem jó” sorból, s pár konkrét lépést tervezgettünk hozzá. A játék szabadon terjeszthető : ) )

Kicsi hozzáfűzésekkel, íme:
- RENDSZERESSÉG – ebben tartozunk magunknak egy listával, hogy miben, és módszertani ötlettárral, hogy hogyan (már elkezdtük, jó lesz)
- költözés első kapavágása (Nagykovácsi / II.a) – az említett két helyről szeretettel várjuk a szuper ház-ajánlatokat, illetve kínálunk nagy szeretettel egy óbudai, Csúcs-hegy lábánál lévő telket, s nemsoká egy budafoki kisebb lakást (részletek a szerkesztőségben)
- meditációs ima „kurzus” – ha sikerül a Karácsonyi lelkigyakorlatos beutalómat elcserélni egy heti rendszerességű, első nekifutásra tíz alkalmas délutánra
- tavaszi naaaaagytakarítás (+adventi?) – egyébként ez majd megy a rendszeresség listába
- emberi kapcsolatokra odafigyelés, tényleg fontos emberek tényleg fontosnak kezelése
- minden nap legalább 2 felesleges tárgyat eltávolítani/kidobni otthonról – eddig tartjuk és nagy flash
a pár mátrixból:
- net-függőségünk csökkentése érdekében napi nettelen napok bevezetése
- csoki és édesség függőségünk tudatos kezelése, lépésről lépésre csökkenő adagokkal
- gyerekekkel való kommunikációink javítása érdekében heti esetmegbeszélés estét tervezünk

(áthajlók tavalyról)
- egészségügyi kivizsgálások folytatása, nem nyugat-európai módok esetleges beiktatásával
- szolgálat (ÖNE-nek ajánlottam két napomat, de szívesen aktívkodnék még, valahogy családdal…)
- sportra, mozgásra jó lenne megoldást találni, hogy ne vegyen el itthoni gyerek-időt

Ami ide nem került még fel konkrét fogadalomként, de „gyanús”, hogy fontos lesz kikapcsolódásunk és testi-lelki, illetve talán még szociális jól-létünkkel kapcsolatban, azok a valamilyen rendszerességű kézműveskedések (nemez, varrás, faragás, ilyesmi).

Közelmúltbéli gyöngyszemeink valának a végül Mamámnak adott nemez tulipán nyakék, az előszobai kalaptartó, s az új dekopír első munkája – egy szellőzés biztosító laptop magasító.

Készült még két pár fülbevaló, s azok korong-testvéreiből három nyaklánc. Utóbbiak nem leltek méltó tulajdonosra Karácsonykor, így nagy szeretettel adom annak, aki szívesen hordaná.
A harmadik láncon csak a kis zöld-pirosból van öt korong, s zöld gyöngyök, egyébként a sárga-pirosból még van akár 4-5 korongnyi alapanyag még. Illetve, ha nagy a kereslet…

Szó ne érje a ház elejét: íme Puma munkái - "a" sapkám, "a" nemezkalapja. Utóbbinál előtérben egy Juli nemezmamusz, illetve a befejezett második tulipános lánc (az Gorál-munka).

Pillangók

2009-01-12T21:45:00.007Z

Említeni mertem vala a szülinapok táján, hogy Potyka megváltozott. Nos, ha akkor valamennyire, akkor most nagyon. (Az a most, az december huszonvalamikor volt…)
Már fejemben kész volt egy kesergős írás, hogy nagyon elhagyottan éldegél kicsi Boriska. Nemigen eszik, pedig régen sokat falt, nemigen csinál semmit, vegetál, vagy azt sem, betegeskedik. Csak a fotya, a fekvés, az alvás, ilyenek.
S egyszer csak… Kicsi pillangócska. Kivirult. Mitől, és miért – nem tudom, de van egy nagyon kedves, tetszetős elmélet hozzá, már nem is tudom honnan. Miszerint egy-egy nagyobb változás előtt kis regresszió áll be, kis betegség, kvázi gyászolandó az előző életszakaszt és készülve a lépcsőzetes ugrásra. S lám, nem először gyermekeink életében – íme.
Bogyika teljesen más lett. Folyamatosabb beszéde is szembe tűnő már, de egyúttal kompetensebb is lett tevékenységeiben, családon belüli szerepe is erősödött ezekkel. A legennivalóbb újítása, hogy minden mondat után kacarászik egyet. Nagyon kellett ez a családi életbe már. Újra eszeget, megy, csinálja, kommentál, játszik, érdeklődik, vigyorog, pattog, táncol. S természetesen beköszönt az „egyedül” és a „nem akajom” mesés ideje. Egy jó könyv mentén Julinál kupálódtunk valamennyit, így ezt most szeretettel és elfogadással vettük.

Drága Potyika, kacagj nekünk még sokat!

A következetes fejjel lefelé olvasást, nézegetést még nem figyeltem, hogy változott-e a kis faros szülöttnél.

A jó Szalóki Ági elküldött Pumának több, koncerten játszott, de ki nem adott dalt, közte számunkra pár újdonságot is. Szívfacsaró gyönyörűség mindegyik. Borzongunk még ma is szövegtől és zenétől, ötszázadik meghallgatásuk után. S ím egy, a Lepkealtató, melynek képeiben felváltva bújik elő csepp Bogyóka és Puma anyukája egy másik dimenzió határáról.

Pillangó lebben
Fenn a tölgyesben,
Terjeszti szárnyát,
Szedi virágját.

Karcsún, sudáron
Lebben, mint álom,
Cikázik, illan
Égi magasban.

Csicsíja hernyó,
Lepke az álmod,
Testedbe már nem
Sokáig zárod.

Gyönyörű pille
Ébred belőle.
Csicsíja, szundíts
Selyembe szőve.

Fehér még szárnyam,
Bíbor lesz menten,
A virág kelyhén
Megpihenten.

Türkiz és sárga,
Sehol nincs párja.
Pillangó színét
Őrzi virága.

Kerek

2009-01-02T23:51:00.003Z

Kettőezer-nyolc – sok kerek számjegy, nagyon intenzív és azt hiszem kerek év. Már régóta láttam, hogy hatalmas dolgok kezdődtek, történtek ezen évben, s most is úgy érzem, hogy talán ma még nehezen szavakba önthető változások is csíráztak.
Nehéz lenne ugyanakkor rangsorba tenni, hogy mi fontosabb – a közösségünk születése és álomszerű első éve, vagy mondjuk az owi; mi volt nagyobb spirituális élmény – Magdi születése, vagy Puma anyukájának halála. Tobzódok a biblio-, pszicho- és impro élményekben, melyek közül vétek lenne egyet és csak egyet kiemelgetni. Viszont összességében ezek a fő szálak: család, csoport, owi, dráma, s mind hatalmasat léptek.
Talán a fenti családi sort kell legjobban magyarázni, de a csak Puma már idézett szavaira tudok hivatkozni: a halál közeli élménye a szüléshez hasonlított. S eme évben ez sokat terelt minket a spirituális sík felé. Pumával is ezek hoztak nagyon minket közel egymáshoz, s szintén nem rangsorolható, de komoly pluszként még a MÉCS-napok és a Gordon tanfolyam is ide kívánkozik. Éltünk meg völgyeket is, amik hála a Jóisten segítségének megtartottak, talán meg is erősítettek minket. A gyerekekkel kapcsolatban a leg élmény azt hiszem az, hogy a kamaszkorom óta kicsi tartással várt „hogyan lehet egyformán szeretni a gyerekeimet” kérdésre saját élményű választ élhetek meg. Akadoznak a szavak, de szétáradó jóérzéssel konstatálom, hogy rajongok mindegyikőjükért, és máshogy, de maximum hőfokon. Már kettőjüknél is bajban voltam ugyan sokáig, de épp Magdi érkezése táján éreztem biztosra, hogy igen, az Isten rendje szerint sokasodott bennem a kiáradni vágyó szeretet, s jutni fog kettőre is, sőt háromra is, mint utóbb kiderült.
Csoportról sokáig azért nem akartam írni, de nagyon beszélni se, hogy el ne kiabáljam előző éveink naaaagy álmának beteljesülését. Mára talán már ki merném mondani, s ha valami balsors miatt holnap vége lenne, akkor is életem leg élményei között tartanám számon ezt a velük töltött évet. Identitásom része lett „barát”-nak lenni, Pumán túl új emberek varázsolódtak közvetlen közelembe, akik mellett magam lehetek, akik elbírják teljes egész valómat mindennel együtt, fenntartások nélküli szeretetben. Lebegtető érzés. Szerelmes kedvvel készülök minden találkozásra. Hjaj, köszönöm…
Az owiról írtam már, s fogok is, bár jellemzően abban a fázisban vagyok, amikor lelkesültségem tengernyi, mégsem tudom mások számára érthetővé tenni akár verbálisan, akár máshogy. Azt hittem/reméltem/vártam, hogy valami nagy újba, fantasztikusba lépünk – s egyelőre minden a hitt/remélt/várt szerint alakul a maga belső nehézségeivel együtt.
Drámák ügyében kronologikusan ősi vágyaimat teljesítő biblio-s élmények tettek a horizontra új életcélokat, úti irányokat. Ehhez mérten kaptam segítséget az új pszicho-csoporthoz, ahol komoly mélységeket élhettem már eddig is, spirituális mellékszálakkal, s évvégén koronaként lubickoltam az improban.
Írtam az orvosi kivizsgálásos terveimről és valóra váltásukról – idén is terv a folytatás, azt hiszem kicsit módosított útvonalon. Írtam a MüPás koncerttel kezdődő s Puma révén személyes barátságig alakuló Szalóki Ági rajongásunkról. Az Antal által fertőzött Napra hallgatása és egy koncertje volt még a nemkevés Ági-koncert mellett az év kultúrélménye. Írtam az egyszerre három szeretetnyelvemet pengető születésnapi ajándékomról, amiért nem hálálkodtam eleget még, de az év estéje díj kiemelkedő várományosává tették július 22-ikét. Írtam az IKSZI-nek is köszönhetően már hagyományosnak tekinthető, de éves szinten így is kiemelkedő maratoni csodanyárról. Írtam azokról is, akiknek nem lehetünk elég hálásak az éves döbbenetes mennyiségű családi segítségért, amik a legtöbb esetben nagylányokkal töltött -nem másodsorban minőségi- időt jelentettek. Anyukám, Dó és Zsiráf, Mária, Tatu – a Jóisten hálájában bízva gondolunk rátok!
Csalódásokról, bukásokról, félelmekről, fájdalmakról nem szoktam írni, de beszélni is ritkán – ez, bár legalább már ki tudom mondani, de egyelőre így marad. (Nem mintha erre az évre -hála, vagy sem- olyan húdesok jutott volna bármelyikből is.)

S a hagyomány, illetve a kedves móka kedvéért főleg olyanok, amikről nem írtam:
Az év legjobb tréningje(i): a Katona Mikivel párban tartott HÖOK-os karriertanácsadó képzések (szumma 11 nap), illetve a Szabival párban az ÖNÉ-nek tartott mini szervezetfejlesztés
Az év felfedezettjeként talán nem kapott volna díjat Ági mellett, de az év nagy hatása díjat megérdemli egy személyesen (még) nem ismert blogíró (aki akar keresgéljen rajta, sokmindent talál...)
Az év könyve Vámos Miklós Apák könyve (voltmár), s most a Nádas könyv csak azért nem szorongatja, mert még nem fejeztem be
Az év kávézója a Bécsi úti Café Olé
Az év vagánysága az MTV Icon koncert (voltmár)
Az év színdarabja a nem túl számos mezőny ellenére is holtversenyben a Magyar a Holdon és a Grönholm-módszer
Az év valamilyen díjat kell kapnia a KOMP, mely egyben jubileumi, eddigi leg-ars poeticusabb, s egyelőre az utolsó

Az év szponzorának, a Jóistennek szeretném megköszönni ezt a kerekséget, és kezébe ajánlani 2009-et is!

Kis-Advent, kis-Karácsony

2008-12-31T01:05:00.005Z

A történtek fényében és mércéjében…

Lelki mélységeiben azért túlzás lenne elégedettnek mutatkoznom az Adventtel kapcsolatban, de nagyon szép lett azért.
Az owi nagyon sokat adott hozzá. Már ugye Márton-naptól kezdve a setéttel, amiről írtam, itthon is jelen volt hangulatilag. Juliék adventi tállal készültek bent több napig, ami végül itthon az adventi kisasztalkára is kikerült. Utolsó héten pedig mi is bejárhattunk a nap végén közös éneklésre, ami az idei záróeseményre készített elő, az adventi kertre. Érdekes az elnevezés, nem derítettük ki, honnan ered, de a szertartás maga mesemeseszép volt. Utolsó owis nap után, csütörtökön délután csendben gyülekeztünk, s az owisok külön hátsó termeken keresztül, mi szülők, rokonok pedig egyből a nagy játszó szobába mentünk be. Félhomály, gyertyák és énekek (sok újat tanultunk). A gyerekek miután leültek, egyenként egy fenyőágakból kirakott ajtón léptek be, és fenyők által határolt spirálon mentek végig be középre, ahol egy nagy égő gyertyáról meggyújtották saját kis gyertyájukat, s azt letették kifelé menet a spirál egy részén. Mindenki egy pissz nélkül, minden külön magyarázat nélkül csinálták, amit kell, és remélhetőleg megéltek benne sok élményt (na jó, az izgulósok, köztük Juli, azért piszmogtak, izegtek-mozogtak, de nagy volt az áhítat). A spirálról találni sok írást a neten is, Ibi és Anti labirintus érdeklődése okán mi is olvastunk ennek vallási oldalairól, spirituális jelentéseiről, de nem nehéz asszociálni a belül lévő fényre, meggyújtásra, útra… Szóval itt nagy melegség volt bennünk – nagyon szeretem az owis szertartásokat. Fotót szerencsére eleve nem szabad itt készíteni.
Itthon viszont próbálkoztam, mert tetszik, ami volt. Kis nemez-spirálút, hazai gyártmányú Máriával, Józseffel, csacsival, akik naponta mentek előre, befelé, a fény felé. A koszorúba tökjó bioteák érkeztek minden (khm) reggel. Juli nagyon szerette, tisztelte a helyet, énekeltünk néha körülötte, Kalákáéknak idén is elévülhetetlen érdemei vannak ebben. Próbáltunk felnőtt adventi feladatokat, gondolatokat, de elmaradoztak.

Ím, idekéredzkedik a Karácsonyt is.
Igyekeztünk jelen lenni, bár biztos vagyok, hogy nem tudtunk mi sem százat adni magunkból azon napokban. A szertartásaink nem is voltak kiugróak, túl sok utalás nem esett sajnos tartalmi dolgokra. Örültünk, hogy mindennel elkészültünk.
Mint a koncertekkel, már itt is fel vagyunk vértezve, hogy nem szabad felnőttes reakciókat várni az ajándékokra. Bori nem is túlozta el a szépséges bölcsőjével való ismerkedést, játékot, de talán ez még fog alakulni. Ő jobban örült az asztallapnak, amit csak odatettünk, hogy ezt lehet akármire használni majd, s rögtön csúszda is lett belőle. Julit viszont telibe találtuk a Puma által valóban gyönyörűre sikeredett babával, menyasszonyi ruhával. Masi egy facsörgőt kapott szimbolikusan az angyaloktól.
Rokonoktól, ahova végül eljutottunk a nagy dolgokat mi kértük nekik, azok okék is voltak: szék Borinak, szövőkeret Julinak, szuper fésűk. Hála Égnek, jól veszik, hogy itthon egyvalamit kapnak „csak”, illetve amit ezeken felül kaptak máshol és gáz volt, még idén mindig el lehetett tüntetni egyszerűen.

Puma ígéretes merőkanál alapot kapott, amit ki fogok faragni neki, Szalóki Ági cd-t (s ígéretet, hogy több cd nincs Karira, mert nem jönnek be – Ágival nincs baj, ez egy régi lemeze, amin a dalok szuperek, csak sok a töltelék, de jön ő még ide dicsérve egy írásba nemsoká), s az egyébként is halál körül forgó gondolataink számára Nádas Péter könyv és egy Popper miniatűr, illetve Nádas kiegészítésére egy Saját Élet naplószerűség. Magam fergeteges saját készítésű kötött sapkát kaptam, szintén Mestrekurzus-os párkapcsolatos könyvet, meg Bibliodrámásat, naptárt, egy többnapos lelkigyakorlati elvonulási engedélyt, s egymásra hangoltságunkra jellemzően egy hasonló naplószerűséget, csak ez közös és Mécses fonalak, kérdések vannak hozzá. Máshonnan kapott jóságok közül a dekopír, egy PálFeris miérthiszek-könyv, sajttárolók, két szuper vacsora meghívás jutnak most eszembe, s még két könyv fog befutni, ha jók, megírom.

Kikerült a kezünk, kezem közül pár nemezelt ez-az, amiket viszont egy másik bejegyzésben szeretnék megmutatni, mert a kapkodásban nem készült róluk kép, s szerintem megérné.

Juli, Bori szemeiben volt bőven izgalom az angyalok ürügyén, jöttek-szálltak-hoztak, Maska is el-elmerült a csillagszórók varázsában, de ezekben a napokban mi nem voltunk itt. Más, mégis hasonló készülődés jutott nekünk, elsősorban Pumának.

Készülődés

2008-12-28T12:39:00.002Z

Az elkésett adventi írásunk elé, vagy inkább helyett, hisz nagyobb készülődési mélységekbe vitt minket.

Puma megérezte. Van, hogy az anyukáját nehéz utolérni egy-két napig telefonon, de most már az első este után feszült volt. Már a szomszédjai szóltak, hogy régóta nyitva az erkélyajtaja, s ez nem stimmel.
Megnyugtató ösztönök vezettek minket innentől. Odamentünk, s bár nem volt minden kulcsunk jó az ajtóhoz, Puma azonnal kapcsolt, hogy ikererkélyek vannak, s ott be tudunk mászni. Másfél-két napos kómában találtuk. Az agyunk tudott sok csatornán azonnal működni – mentő, satöbbi.
Aztán Puma agya már háttérbe szorult (ha kellett, a helyén volt), s a lelke lépett előtérbe.
Csoda volt vele átélni ezeket a napokat. Csoda. Csoda.
Nagyon örülök, hogy vele, velük lehettem.
Szüléshez hasonló interdimenzionális élménynek mondta. Ágiék is említették ezt a másik oldalról szemlélve, hogy születés és halál nagyon közel vannak egymáshoz.

Nem tudtak igazán ők találkozni a mamájával a földi keretek között. Más világ, más kommunikáció, más hiedelmek, más alapjárat. Nehéz volt mindkettőjüknek. Inkább csak egymás hiányát élték meg általában.
S most… kapuk nyíltak. Miközben kint gyönyörű emberi találkozások estek meg, Puma és féltesója, Puma és apukája, apukája és anyukája között, bent Puma és anyukája között költői szépségek alakultak. Pumában van költői, művészi hajlam, ezeket Magdinál is, most is le tudta írni. Engem most is beengedett, láthattam, érezhettem, hogyan találkoznak, gyógyulnak.

Van két tagadhatatlan „helyzeti előnyünk”, mert nincs még fél éve, hogy Puma egy asszony-társának halva született egy kicsi lánya, illetve egy hónapja egy alapvetően ismeretlen, nagyon szimpatikus családban, akiknek blogját olvasgattuk, történt apának és hatéves nagylánynak halálos balesete. Ezek körül sokat pörögtünk, pörgünk ma is eleve. Mindkét család mély spirituális életet él, s szavaikkal élve sokat merítkeztünk belőlük, felfogásukból, feldolgozásaikból.
Mégis igazából most szelídült meg igazán a halál, hogy ilyen közel jött. Nem acsarkodott, nem ijesztgetett, nem jött mi-lett-volna-ha gyilokokkal, nem alkudozott. Felkészített, beengedett, megmutatkozott.

Tegnapra gyűjtötte össze Ildi mama az erejét az induláshoz. Ő is sokat dolgozhatott még itt ebben a hétben. Elkészült, elindult hát, elment.
Csupa szépség, belső valós öröm vette körül őt és átlépését.

Nincs szó a májáról, a cukráról, a panaszairól, az orvosokról. Még csak szó sincs sok.
Ének van és élmények. Szépek.
Mint Puma.

M, mint…csoda

2008-12-13T23:15:00.002Z

Mikulás.
Csoda. Ahogy várják, ahogy akarják, ahogy izgulnak érte, ahogy hisznek. Irigylem.
Ötödikén és hatodikán dőlt Juliból a szó. Mind a Mikulásról szólt. Este volt nagy cipőtisztítás (mesélték, hogy mikor Ragó gyerekek meglátták anyjuk női nagy csizmáját, mondták, hogy nem éééér), aztán meg nagy várakozás. Alapvetően nem akart lefeküdni. Várjuk meg ébren, kérte. Meglesni nem akarta őt, talán csak az ajándék volt izgi? Lehet, mert kérdezte, hogy miért nincs úgy, mint Karácsonykor, hogy eszünk, s közben angyalok elkészítenek mindent – egy alvásnyi idő, maga az örökkévalóság.
Meg azért sem kellett meglesni őt, mert tudtuk másnap jön a játszóra. A tavalyi giga-élmény után idén már szeptemberben mondogatták a játszón a gyerekek, hogy ugye idén is jön ide a Mikulás?! Igen, jött. José testvér idén is kitett magáért, negyven gyerek szempár csillogott, majd’ ennyi szülő szempár nevetett, mosolygott, vagy párásodott. Hogy idén mivel jött a Mikulás –kérdezték később Julit.
- Szánnal nem, hiszen nem volt hó. Szekérrel. Igen, nagy szekérrel.
Volt nagy éneklés (ja kérem, aki Szalóki Ági koncerten is színpadon énekel, az tegyen ki magáért a Mikulásnak is), mindenki kapott igényes, mandarinos, mogyorós egységcsomagot, s mellé a Mikulástól egy-egy személyre szabott jószót, amit Juli azóta is emleget bőszen.
Későbbi ihletett pillanatokban csepegtette Juli a megélt élményeit:
-Amikor nem figyelt ide a Mikulás, akkor megérintettem a ruháját. Meg később a szakállát is.
Amiről egyébként magabiztosan meséli Juli, hogy gumival van odakötve, de ez valahogy természetesnek tűnik neki.
Két kérdése is volt hozzá:
-Ugye, te hoztad a piros kendőt nekem? (jaj, megzabálom)
-Honnan szerzed a gyümölcsöket? (mivel elfelejtettem Josénak jelezni, hogy ez kérdés lesz, mert nagyon izgatja Julit, így impróból azt a cserkészet-ihlette választ kapta, hogy Mikulás-titok.)
Ismét a nagy erdőbe tűnt el a Mikulás, s Julit arra is rá lehetett beszélni, hogy az a tény, hogy a mi fáklyánkat viszi, s úgy világít az erdőben, az igazából nekünk hízelgő, hisz a mi fáklyánkkal megy a sok-sok gyerekhez még.
Zárásnak idén is sokáig leste az eget, hogy mikor suhan át a Mikulás.
Csoda. Akarja, hiszi, várja – s megtörténik. Nagy a hatása.

Magdi.
Csoda.
Csak, számba akartam venni a miriád M-mel kezdődő becenevét. Mazsi, Mogyi, Morzsi, Masa (Masus, Maska, Masinka…), Mag, Mandarin, Masni…
Zabálni-, harapdálni-, gyűrni-, puszilgatnivaló, ahogy énekel, beszélget, mosolyog, puful, bambul, aluszik, van.
Csoda.

-nem szeretem a nudi képeket, ez csak a combok miatt maradhat-

Owi falatok

2008-11-30T22:46:00.002Z

Juli sztrájkbizottságot alakított egyik reggel. Az ágyban csak fél szemét nyitotta ki, s megkérdezte: hosszú napom lesz? Miután nemleges választ kapott, egyértelművé tette, hogy akkor nem is menne. A lépcsőzetes beszoktatás apró mellékhatása, hogy a gyerkők szívesebben haladnának gyorsabban, hisz fergetegesen érzik magukat bent. Az óvónői rutin szerint ez természetes állapot, de eddig sokszor tapasztaltak visszaesést, kipukkanást, így bár a sztrájk napján újabb hosszú napot alkudtunk ki, a szerda még üres.

Amit vártunk, nagyon szépen alakul: az évkör gyönyörűen szivárog belénk is. Szent Mihálytól kezdve az ősz a leveleken túl, vagy talán azok által is a befelé forduláson a hangsúly. Szeretnivaló, ahogyan ez az oviban megjelenik. A Mihály és Karácsony közti út felénél vagyon Szent Márton. Az ő története, dalai is Juli témái lettek, de mi is megkaphattuk az első élményt: lámpás séta volt az Óbudai szigeten. Maguk festette és szülői esten szüleik által hajtogatott lámpással vonultak a mécsesekkel jelzett úton dalolászgatva a kis gyönyör-lurkók. Nekem is szok kedvem lenni az ilyen szentimentáliskodásra, de a vonuló szülő-, és tesótömeg félig-meddig érthető mód inkább csevelytől volt hangos, mint dúdolászástól. A séta végén minket váró nagy tűz körül (amit számunkra édes módon tábortűznek hívtak), azért jutott a közös éneklésből és a fergeteges sütikből, étkekből nekünk is – utóbbiakat Márton példáját követve egymással megosztva majszolgattuk.
Ami a szivárgást illeti, itthon nemigen gyújtunk lámpát, inkább gyertyákkal világítunk, szimbolizálva és remélve a belső fény keresést. ((Nekem ismét halálesetek adják a befelé forduláshoz a megkönnyezett vezérfonalat…))

Egyik nap a szokásos nemecseki köhögések és takonyparádé mellé még hasfájással is ébredt Juli. Veresre sírt szemű kislány nem tudta-akarta elfogadni az itthonmaradást, de végül így lett. Egész nap tényleg sokat járt vécére és közben ágyban fetrengett. Nap közepe tájt, kicsit megkönnyebbülve egy vécé-kör után anyájára nézett és így szóla:
- Igazatok volt, hogy azt mondtátok, ne menjek ma oviba.
Jaj, most is úgy bemennék hozzá az ágyhoz és megölelgetném…

Jutott már ránk a hétvégi owi-takarítási staféta is. Nem volt egy über-katarzis, de a háttér-érzés nagyon pozitív, hogy mi takarítunk, mosunk a mi owinkban. Úgyis, mióta nem járunk a kisebbeknek szóló szerda délutáni játszócsoportba, nem jutunk be az owi belső tereibe sűrűn, így most jó volt elbámészkodni nekünk is, és az owit belülről ismerő, de mostanában be nme jutó, s nyálát csorgató Borinak is. Mi legalább szülői esteken bejutunk…

A mindennapok csodáihoz, érzéseihez még nem nőttem eléggé fel, hogy át tudnám adni.

Ma egy W-iskolákban szokásos adventi vásárban voltunk. Persze Szalóki Ági koncert miatt elsősorban, de a termeket, portékákat is megcsodáltuk a Rákos-mentén. Huhh.
Ágival Puma olyan jóba keveredett annak kapcsán, mikor megosztotta vele a szülés közbeni Ági-dal éneklésének történetét, hogy azóta koncerteken érkezésünkkor külön mosolyköszön nekünk (ma Juli kapta a dal közbeni kacsintást), múltkor külön Pumának ajánlotta a Szállnak az angyali felhőket, s koncert után hosszasan beszélgetnek Pumával. Na jó, ez csak dicsekvős sztori volt – éljen az owi!

(meg a lányok)

Hitek és tévhitek

2008-11-04T21:02:00.005Z

Sok blogon láttam már kinn, néha semmi, néha valamennyi hozzáfűzéssel. Nekem muszáj írnom mellé, mert magamnak is sokat adott, hogy elgondolkoztam rajta, hogy nekem miért fontos. Ciki, vagy sem, nekem nem az ugrik be először, mint legfontosabb ügy az otthonszüléssel kapcsolatban, hogy legyen joguk dönteni a nőknek, hol szüljenek. Bár tegyük hozzá valóban über west-balkán, hogy ez nincs meg, és ezért küzdeni kell.
Az én gondolatmenetem is azon nagyon oké alapelvvel indul, hogy ott szüljön minden nő, ahol biztonságban érzi magát. De dönteni csak a megfelelő információk tudatában lehet. Legyen hát, valós, hiteles információja mindenkinek minden lehetőségről. Nagy a félelmem, hogy a szülésről, születésről nagyon sok fél- és tévinformáció kering a nép ajkán és a média ajkain, melyek ugye a legfontosabb információszerző források. Hogy ki és miért terjeszti ezeket, abba nem mernék belemenni.
A Napvilág Születésházas tanfolyamon élményeim szerint -és sokféle ismerősünk véleménye szerint- meg lehet kapni ezeket a hiteles infókat, amik tényleg a lényegről szólnak. Nekem ez a fontos az otthonszülésben (és temérdek más dologban)– a hiteles információ (avagy itt: a tanfolyam). S ez a tanfolyam, ami nagyon sok más témát is elindított ráadásul bennünk.
Szóval, igen a jogtól (mamma mia, ki az a társadalom, aki ezt megtiltja?!), a lehetőségtől és a háborítatlanságtól kell elindulni, de a lényeg…
A kiindulás tekintetében ennek a filmnek nagyon is van helye. És itt, a neten van a helye. Örülök neki, hogy készítettek ilyet, hogy igényes lett.

Egy komoly szülőcsoporthoz van leginkább köze a filmnek. Ezt érdemes elolvasni róluk, vagy inkább a szülésről.

Két aktuális gyöngyszem a mélyén rokon témákról.
Az egyik az újra és újra pozitív meglepetést okozó Kismama magazin neten is fellelhető cikke gyerekekkel kapcsolatos tévhitekről. Szemléletében ugyanez pepitában emitt is frankón le vagyon írva.

A másik egy program:
2008. november 12. és 18. között a világ számos országában rendezik meg a Nemzetközi Babahordozó Hetet.
„A hordozás a kisbaba és kisgyerek szállításának praktikus módja, sokaknak életformájává is vált. Megkönnyíti a babára való ráhangolódást, erősíti a kötődést, felébreszti az ösztönöket. Ez az örömteli közelség kielégíti a gyermek elemi igényét, hogy változatos ingerek érjék a szülő testének védelmében. Az anyának szabad a két keze, végezheti napi teendőit, és közben a babának sem kell lemondania a testközelségről. A jól megválasztott, helyesen használt hordozóeszköz harmóniában van a kisbaba anatómiai adottságaival. A szülővel való együttmozgás segíti a csecsemő egyensúlyérzékének és mozgásának fejlődését.”

Ugye, Magdi?!

Gasztroimpro

2008-10-28T22:48:00.008Z

Beugró ide, Momentán oda, azért az improt csinálni jobb szeretem. Gyerekkorom óta piszkál a színészkedés, de soha semmi ilyesmit nem míveltem, nem is tettem érte, s most véééégre játszhatok. Veszettül élvezem. Ha nagy leszek, play-backes leszek akárki meglássa, s akkor akár másnak is jó lesz ez, nem csak nekem. S hogy jön ez a gasztrohoz? Eme improvizációs kurzuson a zseniális gyakorlatok és páros jelenetek mellett épp volt egy olyan „érzelem-keltő” feladat, hogy úgy kellett receptet mesélni, hogy a többieknek megkorduljon a gyomra. S ott vettem elő a nagy nyári élményt:
Őrség, nyári naplemente simogatja a parasztház hatalmas kertjét, s fennen játszik a kémény füstjével. Majd’ egész délutános program volt a gyerkőkkel a tűzifa hasogatása, a kemence begyújtása, a tészta gyúrása (ha otthon vagyunk, még a lisztet is mi őröltük volna…), a házi tejfellel kenegetés, a hagyma-szórás. A konyhában azóta már a sült kenyérlángos illata terjeng, a tornácon pedig az asszonyok készítik a másik csodát – almaecetes olívaolajba forgatott frissen vágott paradicsomra és hagymára ruccolát tépkednek. Rusztikus cseréppoharakba friss víz kerül. Hasonlatos tányérokba kéredzkednek a megsült tejfeles-hagymás kenyérlángos falatok, mellé a paradicsomos ruccolasaláta.

Apró cafatokat úgy kellett kimenteni a fotó kedvéért. Én hetekig emlegettem a félnapos komplex gasztro-élményt.

Pedig itthon is jut belőle bőven. Puma varázslatos kiszámíthatatlansággal készít fergeteges hétköznapi étekcsodákat is, de az ünnep menüjére külön gondot fordít, s a süti legalábbis mindig izgalom. Szerencsére a lányok ügyesen osztozkodnak, mert Juli főleg gyümölcsös, Bori főleg édescsokistésztássütis - Magdiska így mindenképp hátrányból indul.

S lám-lám miközben ezeket írom, most is a mindennap csodája készül: házi kenyér. Itthon őrölt gabonából, sok magvakkal, változó izgalmas extrákkal, kézzel gyúrva, egyedi alakúra formázva – már csak a kemence helyett van Karancs sütő. S a lélek, ami a munka során belekerül, asszem ez a legfontosabb…

Owi

2008-10-15T20:39:00.004Z

Nagyon vártuk már. Szerencsére nem jobban, mint Julka. Hosszú-hosszú-hosszú… vajúdás, hogy hogyan írjunk róla. Nem akarjuk azt mondani, hogy más ovi ne lenne jó, máshol ne lehetne jó óvónénit kifogni, vagy bizonyos elemek ne lehetnének meg máshol, semmi ilyesmi. Egyszerűen lelkedezni szeretnénk, hogy ez mennyire jó mindannyiunknak. Úgyhogy egyszerűen számba vettük, hogy mit szeretünk az owinkban. Íme:
Családként vesz minket számba. Számítanak ránk, foglalkoznak a családdal mint egésszel, s nem elszakításnak éltük meg a kezdést. Beosztva takarítunk, mosunk családok.
Fergetegesek a szülői estek: rituális, évköri elemek, gyerekekről szóló beszélgetések, énekek. Lesz varrókör, s mi újítottuk most föl nyáron az udvart saját erőből.
A berendezést mikor először megláttuk másfél évvel ezelőtt, egy órán át csak leesett állal bambultunk körbe-körbe a sok „cserkészügyességtől”. Pedig aztán nálunk is van bőven, meg más lakásokban még akár az ikea-fa-dizájnokat is megcsodáljuk, de ez valami meseszép.
Nem akarunk negációkkal, viszonyokkal, bezzegekkel megfogalmazni érzelmeinket, de ez annyira fundamentális jóérzésünk: nem fejlesztik a gyerekeket.
(Újra megvettük az elkeveredett leg könyvünket és el is olvastuk gyorsan – fergeteges! Sok abban foglalt dolgot alapvetésnek érzünk és gondolunk. Gyerekeinkkel időt együtt töltőket szívesen meghívunk egy ilyen könyvre. Kis ízelítő itten.)
Pozitívba forgatva, nagyon tetszik nekünk, hogy szabad játékon nagy hangsúly van, hogy az érzelmekre, művészetekre odafigyelnek, jó helyeken, jó módokon csepegtetik a gyerkőknek, az ő nyelvükön.
A művészetekben sem a fejlesztés dominál, s ezzel együtt az alkotás örömét, élményét máris ránk ragasztotta.
Nagyon jó, hogy foglalkozik a spiritualitással – nekünk tetszik a hogyanja.
Eddig még csak egy ünnepköri részletett éltünk meg ugye személyesen, de már ez a Szent Mihályos lelki befelé fordulós, jó és rossz viszonyát firtató időszak is nagyon tetszik, a sok természetközeli dologgal (búzacséplés, őrlés, szőlőpréselés, búzás kiszsák varrás, gyönyörű hagyományos őszi paraszti eszközök a falakon, levelek, almák, gesztenyék mindenhol) és lelki mondanivalóval. (De elmondásokból sok további ünnepköri, avagy a természet változását megfigyelő és megélő részt is ismerünk, illetve az egyes részek különböző korosztályi verzióit hallottuk már.)
A személyes ünnepeket is nagyon szánk íze szerint, bensőségesen rendezik.
Úgy látjuk, hogy nagyon jó a vegyes csoport nagyoknak is, kicsiknek is.
Miután itt megismertük a hátterét, itthon is csökkentettük a játékeszközök mennyiségét, minőségi szűrést is végeztünk – jó látni, hogy kevés eszközből (nem kész játékokból) milyen csodákat játszanak a gyerekek.
A beszoktatáson éljük most meg a számunkra hiteles gyerekközpontúságot, személyre szabottságot. Év elején a régiek jártak csak magukban egy hetet, utána csatlakoztak a máshonnan átjött idősebbek (öt-hatévesek) szépen egyesével (egy-két naponta szállt be egy új gyerek). Majd jönnek a friss négyévesek, mindenki olyan ütemben, ahogy neki jó. Juli összebarátkozott előző évben a szerda délutáni játszócsoportban Jázminnal, így ők éppen együtt kezdték el (a többiek szépen egyenként). Négy hete járnak, s egyelőre csak heti négy napban a reggeli szabad játékra maradnak bent, de így is elfáradnak rendesen.
A kaja nekünk így is úgy is izgi kérdés szokott lenni, de itt a házi sütésű kenyerek, bio zöldségek, gyümölcsök és naponta különböző kásák nagyon bejönnek.
Szeretjük, hogy saját elveihez szigorúan következetes a rendszer, nem csúszik be semmi műanyag eszköz, vagy műanyag érzés.

Ilyesmik. De majd biztos sok apró konkrétot le fogunk jegyezni.

- Juli, Juli, Juliiiii, Juuuuuliiiiiiiii!
- zzzzzz
- psssz, ssss, Julkóóóóó!
- brzzzz
- Gyere, keljünk, megyünk owiba…
- [kattt] Mehetünk! Képzeld, tegnap …

vagy ugyanez szombaton fél hétkor

- Apa, Apaaaaa, Aaaaapaaaa!
- zzzzzz
- Megyünk owiba??
- Mrhhh, nem. Aludj még…

Bogyi

2008-09-28T22:15:00.006Z

Icipici Bogyóka.

Sietve, minket kicsit ijesztve érkeztél két éve. Mindezzel együtt álomszép születésed volt, s talán igazából neked köszönhetjük, hogy a szülésről (majd sokmindenről) elgondolkoztunk, s fordult velünk a világ akkortájt. Egy hónapig aludtál még idekinn, s olyan picike voltál, hogy nővérkéd bababölcsőjébe tettünk (ahelyett, hogy már akkor is kendőben hordoztunk volna…).
S sokáig-sokáig icipici Boróka voltál nekünk. Törékeny, megrajzolt kisbaba.
Lemaradásodat látni véltük mindig: bár csak jársz már azért, de kiscsikó vagy, elesel mindenhol. Beszéded ugyanakkor mindegy, hogy korosztályodhoz képest milyen, mert zabálnivaló – nyelvújításaid sok új szót hoztak a családi közéletbe. A pöciről mikor fogod megtudni, hogy az igazából cipő, és a zonki, az zokni, azt nem tudjuk. A szóeleji k-k p-sítése által kialakult szóújdonságokat is használjuk: pl. pimegyünk. Az állandó karbakéredzkedéseden is rajtaragad az ömfe, és sem a kéréssel, sem a szóval nincs is semmi bajunk. Jó keresztapád névenszólítása sokat változott, de most épp mi is Viváfnak hívjuk miattad. Pedig megy a zs, hisz egyik kedvencünk mostanság tőled a zsembendő. Hihetetlenül ragozol, szinte minden pontos, bár szerintem a helyeslő igem-ed mögött birtokosi szándékaid lehetnek. A gyümölcsöket is a te szád íze szerint hívtuk nyáron kacagva minduntalan: dinde, baack, fiva. Sajt-evéseden már mindenki más is kacagott – főleg, mikor Dó egyik esti meséjében a királylány kérte, hogy: „Királyfi, királyfi, nyiss ajtót!”, s te csillogó szemekkel ültél fel, hogy „Sajtot!”. De azért a süti is csúszik, ugye.
Második szülinapodra kapott babád nemigen érdekelt, a „Serkenj fel” alatt már osztottad a sütistányért nekünk. Nem is bírtuk végigénekelni a röhögéstől.

S milyen érdekes, hogy mindezt nem a szülinapodon írom már. Hiszen aznap még icipici Boriska voltál.
Mióta viszont negyedakkora kishúgod van, s a középső tesók – mások által vegyesen áldott, vagy átkozott – szerepét kaptad, megnőttél. Nem változott szinte semmi, ugyanúgy fotyázol, ugyanúgy visítasz, ugyanolyan gyönyörű vagy, de mégis. Közel emellek, melléd bújok, rád nézek – s látom, megnőttél.
Mikor augusztus legvégén elmentünk a Bukhara Bárba, hogy rituálisan elbúcsúztassuk a nyarat, tudatosan közösen búcsúztunk mástól is: a négyfős családi léttől, a minden gyerekre jut egy szülő-től, s Juli 24 órás otthonlevésétől. De akkor még nem tudtuk, hogy az icipici Bogyótól is búcsúztunk.

Gyönyörűséges nagylányunk! A Jóisten éltessen, s tartsa meg szemed csillogását soká!

Nyár II.

2008-09-21T21:51:00.004Z

Kész is van, szívesen is tartom itt, így utólag is - folytatom...

A Nagy Menet közepére jött a csúcspont, szép mértanisággal: Borkáékkal voltunk Sajkodon. Tolultak a jobbnál jobb élmények. Balázzsal is, Andival is, külön is, egyben is nagy, rég áhított témájú, minőségű beszélgetéseink voltak családtervezésről, waldiról, kapcsolatokról, gyerekekről.
Nagyon izgi volt fiúk működését látni, tapasztalni életközelből: bunyóztak, ütköztek… Nagyon jólesett velük a két kiváló kirándulás szumma öt ládával és vagy húsz kilométerrel a mesemeseszép Tihanyi-félszigeten. Fürdés egyáltalán nem jutott, sőt eső miatt vagy két nap is szobai programot kellett varázsolni a hat gyereknek, de az is viccesre sikerült: bunkerépítéstől, fonásokon át a mindenféle szerepjátékokig.
Ekkorra esett harmincadik szülinapom is, melyet Puma nekem oly tetsző módon és zseniálisam készített elő. Semmi faxni, szinte semmi tárgyi ajándék (ami, az is saját készítésű), kis kellemes rituálé, és nagy meglepetésnek sok-sok közeli jóbaráttól kaptam kézzel írt (!) levelet velem kapcsolatos kedves emlékeikről, élményeikről. Nagy feladat feldolgozni őket, a feldobott magaslabdákat leütögetni, de legalábbis elkapni, s visszadobálni, nem hagyni leesni. Mindenesetre mindenki nagy köszönet!

Még Almádiban eldöntöttük, hogy nem oda megyünk vissza Höriékkel, hanem Rezső bá’ jóvoltából ismét megkaptuk az őrségi házat. Dilemma volt a nyüzsi, a programlehetőségek, a riviéra kontra a nyugi, a csend, a turistátlanság, a komfortos ház. Jól döntöttünk.
A nyár talán legnagyobb élménye, hogy hogyan fért meg egymás után a jóleső tihanyi nagy programnyomás, mindig kell csinálni valamit után az őrségi programgörcsmentesség, melyben a létezés, a kemencés kaják, az udvari együttlét, a henye, a máriaújfalui tó gyönyörűen töltötte meg az életet mindenki számára. S mindkettő ott és akkor jó volt, jól esett. Az emberek, a helyek nagyon passzoltak ebben a két hétben.
Gasztroblogot nem, de egy külön gasztrobejegyzést fogok nyitni, mert itt csodák születtek.
Szép estéink voltak, itt és csak itt tudtunk jókat játszani este, de volt helye tűzrakásnak, esti borozásnak, csokizásnak.
Ami egyedül feszített az Juli és Soma viszonya volt, amit Juli előre borítékolt is. Nem nagyon jöttek ki egymással – a kicsivel fiatalabb fiúval nem tudott nagyon Juli mire menni. Borikám szegény megkapta a második sokkadagot, ugyanis a nálánál kétszer nagyobb Borisz kutya mellett folyamatos rettegésben éldegélt. Borisz egyébként az általam ismert egyik legjobb fej és legjámborabb kutya, s Bori is x nap után picit barátkozósabbra vette, de nem irigylem a kicsi lánykát.
Bár egyik esetben sem akarom másra fogni, de érdekes, hogy Sajkodon is ugyanúgy –nagy nyugalommal és higgadtsággal- voltunk a gyerekekkel négy szülők, míg itt is ugyanúgy –feszültséggel, sok kiabálással, túlzott elvárásokkal- voltunk a gyerekekkel négy szülők. Hmmm.

Orfűre autóztunk át nemkevés idő alatt innen, s nagggyon sokat vártunk a Csoport-nyaralástól. Elvárakoztuk magunkat. Vagy túl, vagy alá, vagy mellé. Vagy valami, amit még mindig nem fejtettünk/em meg, pedig foglalkoztam vele bőven. Az énhozzám legközelebb álló tipp talán az, hogy a nyári kétcsaládos rendszer után túl sokan voltunk, sok igény, sok szempont. Juli és Cserne még beleférő mennyiséget marakodtak, de nekem az őrájuk való odafigyelés nagyon sokat vitt el. Szerettem volna nagggyon okésan lenni a Papp lányokkal, de a túlgörcs visszasült.
Ezzel együtt, vagy legalábbis emellett sok király dolog volt. A ház (link!) zseniális, a hely fantasztikus. Nyáron öt-hat alkalommal készültem hajnali futásokkal az Orfűi tófutásra (7,5 km). A futás fergeteges élmény volt: a teljesítmény, a küzdés, de főleg magamról tanultam, hogy tudok-e hajrázni, rátenni, kockáztatni…
Illetve három esti beszélgetés azért mégis a nyár maxi pontjait hozta. Először hiteinkről, az „én Istenem” kérdésről, az ember „hatóságáról”, határairól beszélgettünk szuperet, majd utolsó két este kapcsolataink kezdeteiről, ismerkedésünk történeteiről meséltünk hosszan és mélyen.

Mogyi

2008-09-16T22:17:00.008Z

Nem kellett sokat várni Magdi első beceneveire. Mint ahogy anno Borit is Juliztuk, most is szánkra jött Bori neve, s az egyik gyors javításnál lett is Bogyi helyett Mogyi. Majd persze Mogyiska, Mogyinkó … Puma eleve régóta Mankának szólítja, amire a Jicsin-i legények felkaphatják a fejüket, mert igencsak hasonlít egyelőre nővéreire, s ha ez így halad akkor belőle is mesei szépség válhat. (Bár már épp megállapítottuk, hogy a sok utcai szőkekékeszem-utánnézést szívesen elcserélnénk olyasmikre, hogy emberek felkapják a fejüket a lányok szuper empátiáján, vagy ilyenolyan művészi dolgain.)

A szülés háborítatlan volt és csodacsodaszép. Úgy gondoltuk, hogy ha ide nem is írjuk ki, de kérésre Puma szívesen elküldi mailen az általa meseművészien leírtakat. Illetve még szívesebben mesélünk személyesen (sok bekezdést töröltem most is ki, mert nem tudom írásban átadni).
Sokirányú a hálánk: horizontálisan Ágiék felé a csoda keretéért, barátaink felé, akik ugrottak minden kérésünkre, s akik ránkgondolását és imáját éreztük a porcikáinkban, s vertikálisan a Jóistennek az egész élményért, s a belőle fakadó gondolatokért.

Julkó nagyon várta, és most nagyon örül Magdinak. Szuper anyuka, komolyan lehetne a kontinuum elmélethez mutogatni, ahogyan női ösztönből pelenkázik, ringat, ügyesen tartja Magdit...
Bogyónak nagyot kell nőnie a helyzethez, ami nehéz lesz neki, de a látvány segít, mert az eddigi kismanóból látványos nagy tesó lett. Annyira nem hatja meg az egész, bizonyos részleteket azért ki-kiragad: pl. mostanság ismerkedett saját köldökének milétével is, s így kivált érdeklődött, hogy Mankának miért van ott zsinór.

Érdekes, Bori születése után én vittem el Julit inkább sokfelé, s Puma maradt otthon egyedül a babával – most pedig hármasban igyekszünk lenni sokat, amiért újabb adag hála illet meg további sok igaz barátot, hogy egy ideig Julival és Borival még többet van.
Puma kérte, hogy mindenképp olvassam el a Karácsonykor becsapódó Kontinuum könyvet, s mivel az valóban célba is ért, így Magdiska egyelőre szinte folyamatosan valamelyikünkön fekszik. Ami arra is kiváló a mi pihenésünkön túl, hogy újra olyan könyvekre tudjunk nagy energiával odafigyelni, mint a fent említett Kontinuum-os, vagy az „Elég jó szülő”, a „Nevelés hétköznapi művészete”, vagy valamely Vekerdy.

Mese mese hátán. Manka mellé járna még egy kockásfülű is, de sajnos homályos az összes fotó Magdi fergetegesen kockás füléről.
Nem akartam kétszer sütni a poént, de a beköszöntő népmesés mailben annyi részlet emelkedett ars poeticussá, hogy idebiggyesztem:

***

Egy ovi blogjából:

Olivér: "Hát a három királyfi akkor elindult feleséget keresni magának. Útközben találtak egy nagy almafát, ami tele volt almával. Felmásztak rá, jól megették és elaludtak."
Áron: " Amikor felébredtek mentek tovább, és útközben találtak három nagyon csúnya békát."
Réka: " Az egyik béka megszólalt:- Mi elvarázsolt királylányok vagyunk, egy nagyon gonosz boszorkány békává varázsolt minket. Ha megcsókolsz visszaváltozom szépséges lánnyá!"
Krisztián: "Az egyik királyfi felvette az egyik békát és megcsókolta. A béka visszaváltozott királylánnyá, hazavitte és feleségül vette."
Olivér: "A másik két királyfi visszament az almafához, megint almát ettek és elaludtak. Amikor felébredtek megkeresték a két békát, megcsókolták azokat, visszaváltoztak királylánnyá."
Kíra: " Hazavitték őket és feleségül vették. Aztán boldogan éltek, amíg meg nem haltak."
Sári: "Én ezt nem értem! Most akkor ki volt a legszebb, a legokosabb és kinek adta az öreg király az országot?!"
Olivér: "Nem mindegy? Boldogok voltak és kész!"

Örömmel adjuk hírül, hogy Magdi érkeztével népmese-kompatibilisek lettünk:

Aki nem hiszi, járjon utána!

Papp család

Breaking news

2008-09-14T12:53:00.002Z

Nyár I.

2008-09-10T21:59:00.004Z

Rövid időbeli áttekintés után igyekszem a puszta tények mögé is kukkantgatni.
Szóval elő- és utójáték között terpeszkedő naaagy nyári menetelésünk képregénye.

Az előjáték regösében én tréning miatt nem tudtam végig lenni, ezért bele sem ereszkedtem nagyon, de Pumának egyik legjobb élménye volt a szemléletváltáson átment családi altábori lét. Nem volt programgörcs a gyerekek felé, a szülők ugyanolyan jogú célcsoportnak számítottak, s kézműveskedtek sokat, ami meg is hozta a gyümölcsét, mert a gyerkők így jóval többet lestek el, saját ütemükben és igényük szerint csatlakoztak ezekhez. Illetve játszottak szemnek is szép sok szerep és egyéb játékokat sokkal inkább ott és akkor és úgy, amikor nekik volt az jó.

Az utójátékot előre is veszem, mert bár a társakkal jó volt (ZsiráfDó, ill. Meli), de mind Puma gyengélkedett, mind a lányok, plusz a fenyvesi szállás nem volt 100 pontos, s még ezt fejelte meg az olimpia, annak bennem keltett érzelmi és gondolati viharaival. A Komp ráadásul ekkor már nagyon nyomott. Bár keresve találok e hétben is sok szépet és jót, most mégis az említés szintjén marad inkább.

A Nagy Menetelés első állomása az Őrség: Szalafő, Papszer, Babos kúria – Babosékkal és Vidáékkal. Nekem Gáborral mély és fontos beszélgetéseim voltak cserkész ügyben, amiktől bár valami nagy pozitív bomba-csodát vártam, de a realitás erősebb volt, és akárhonnan futottunk neki, oda lyukadtunk, hogy ez olyan feladat, ami most jön, amihez lehet, hogy nem én és nem most kellek, vagy amihez egyáltalán kedvem lenne.
Juli és Luca között beállt egyelőre a szerepegyensúly: bár Luca szuper nagylány lett, Juli magabiztosan anyáskodik felette, vele változatlanul. Egyelőre ez úgy tűnt mindenkinek jó így.

Almádiba vezetett utunk, méghozzá Vörösberénynél is feljebb lévő vicces völgybe. Nagyon vegyes az érzelmi kép, mert a völgy szép volt, a térerő- és út-nélküliség romantikus … lett volna… ha olyan a ház. De a ház nem adott komfort és biztonságérzetet. Bár nagyon jófej nőtől kaptuk kölcsön, jó a sztori, de a nagyon kicsi alapkomfort mellé a szivattyúleégés már nem fért bele. Meg a tudat, hogy ide jönnénk vissza Hörcsögékkel a nagyon nemoké kis faházba és/vagy pincébe szintén a biztonsági maslow-i szintet piszkálta.
Extra sajnos a tavalyi nagy favorit Szántó család élete Domival nem lett könnyebb, s így egymásra kevesebb energia, odafigyelés, mókakacagás jutott. Reméljük, hogy nemsoká jobb lesz megint az együttlét, mert Juli és Balázs festenivaló szépen játszottak együtt. Igazi partnerségben, zsiványan, önállóan. Borika sokk-kálváriájának első állomása itt volt, ugyanis Zsombi a tavalyi kölyök-vízigrizzlyből idén morgós nagy medvévé nőtte ki magát, és még fel nem tárt okból „utazott” Borira: lökte, húzta, ölelte, szorította, zargatta.
A strandröplabda versenyt csak csorgó nyállal néztem, de egy vagány flash belefért: átruccantunk lányokkal Siófokra a MTV Icon LGT koncertjére. Gijot megkérdeztük, hogy jó lesz-e, mondta jó. És tényleg. S mivel az LGT-t nemigen ismerjük, ezért a koncert alapötlete ütött: egyszerűen nem tudtuk eldönteni, hogy a HS7, a Kaukázus, Jamieék, vagy a Belmondo most sajátot játszik-e, annyira jó lett a saját képre faragás.

-további képek és a második rész hamarost-

A kétszentségit

2008-09-02T21:52:00.002Z

-a lassú pótlás indul...-

Mókás, hogy három hónapja volt már… Szentségekkel való dilemmáinkról beszélgettünk épp akkortájt Csoporton is. Nekem meg is volt egy (meg még egy) köröm Balázsnál a rendes kétévenkénti gyónásommal. Illetve, hogy pont nem, mert annyi bajom volt mindennel (egyházzal, szentségekkel, misével…), hogy Balázs rövid sommája után nem is kértem feloldozást, mondván, hogy ezzel van még dolgom. S valahogy szépen be is billent a fejembe a gondolat, hogy nem az a dolgom, hogy kereteken bosszankodjak, hanem, hogy kereteket teremtsek, melyekben valós szentségeket élhetek meg. Ebből már egy egészséges gyónást is kikerekedett az erdőben peripatetizálva Csobánkán.

Bori keresztelője Juliéhoz hasonlóan a csobánkai Szentkút kápolnánál tartatott, s bár nem bántuk, de ez alkalommal bent kellett (sic!) lennünk a kápolnában. Balázs, úgy érzem, nekünk készült beszédével, szavaival, szimbolikájával. Beavatásról beszélt, amit máris sokkal jobban meg tudtunk fogni; szenteket és ősöket említett, akiknek köze van az ottésakkori szertartáshoz, ami nagyon megkapó volt; értettük, éreztük, megéltük az áldást.

Az egész egyik koronája a velünk ünneplők (ZsiráfDó, mint keresztszülők, Mária, Tatu, szűkcsalád s Csoport) jelenléte volt, amiben nagyon jól éreztük magunkat. Másik a nemkicsi agapénk alatti, utánunk jövő Macskajajnyi sereggel tarkított cigány hármas keresztelőn való mozizás volt.

Azóta a házi miséken sportolunk, alakul – fogok róla írni, ha összejön (s ha nem keverek vele bajba mást…)

Jujó

2008-07-07T20:57:00.012Z

Lassan törlesztem ünnepi beszámolóimat. íme a nagyobb nővér szülinapjával kapcsolatos gondolatok.

Azt hozta az esemény maga, mint Juli maga az életünkbe. Ennyiben szépen kapcsolódik is házas kapcsolatunk legutóbb megírt fonalához: a másik boldogságának kereséséhez. Juli (persze Bori is, csak Juli régebb óta, mélyebben, és az elsőség súlyával) rávezetett minket, hogy ő egy másik individum, egy másik egyéniség, mint ahogy egyéni a dns szerkezete, mint ahogy egyedinek teremtett őt a Jóisten. Szépen lassan éltük meg, hogy ez azt is jelenti, hogy neki más jó, mint nekünk. Mini csecsemőként ezeket könnyű volt belátnunk, s jó tréning volt, hogy egyre nagyobb korára is szemünk előtt maradjon.
Így készültünk a szülinapjára is. Már félig kész volt egy baba Puma kezei alatt, s bár eredetileg Borinak készült, hogy neki is jusson, de most kézenfekvőnek tűnt, hogy Juli megkapja ajándékként.
Két nappal szülinapja előtt ültünk este, s végig futott rajtunk, hogy ugyan nézzük már meg Juli minek örülne igazán. Maga ez az élmény nagy volt számunkra, még ha írásban most kevésbé is jön át. S végigvettünk sokmindent, jöttek az ötletek, s készítettünk is magunk egy gyönyörű mérleget, amihez hasonlóval owiban is sokat játszik, s a konyhájába szuper kiegészítő. Illetve kapott négy egyszínű meseszép kendőt, amikkel szerepjátékozhat, öltöztethet.
Másik (siker)történet, hogy nem szereti nagyon az édességet (erről már írtam egyszer). Így a tortájából a minimál-piskótát is lehámozta a gyümölcsökről. Bezzeg Bori…
S a fő ajándék mi magunk voltunk. Borit vigyázó és szerető kezekre hagyva Fülibe pattantunk, s Esztergomba mentünk élményfürdőzni. Igazából ez volt a legközelebbi fedett élményfürdő, mivel félig rossz időnek látszott. Előtte még pizzáztunk egy étteremben, s utána vízipockozás kifulladásig. Extra jó élményekkel voltunk, vagyunk.

Egy aranyos kis történet még: születése éjjelének pontosan négy éves fordulóján éjjel egykor kitámolygott a szobából, hogy inni kér. Ritkán kel így fel, s soha nem jön ki egyedül. Most mintha valami szál húzta volna ki. Jót mosolyogtunk.

Jaj, még idezsúfolom a habot a tortáról: a sok rokoni ajándék között volt egy nagyobb bicikli is, illetve a régi felújítása. Ugyanis Ragóék és Szabóék ősrutinjától ihletve Juli biciklijéről leszereltük anno a pedálokat, s így az az egyébként trendi futóbicikliként szolgált minket. S egy bő félév gyönyörű egyensúlyozásos repülő siklás után most feltettük a pedálokat. Aki ismer, ismeri túlzásokat kedvelő hajlamomat, de, ha gyököt vontok is vicces. Szóval, aki hiszi, aki nem - 8 perc próbálkozás után egyedül biciklizett Julkó, s egy óra próbálkozás után egyedül jött haza a Kiscelli utcából. Tudva tudván, hogy sok közünk se így, se úgy nincs ehhez, de kicsit egy nekünk szóló ajándéknak tűnt az öröm, amit éreztünk.

Aki boldog akar lenni

2008-06-16T21:44:00.007Z

Egy kedves urbánus legenda szerint egy esküvőn a pap kezdte így a beszédét: „Aki boldog akar lenni – az ne házasodjon meg.” A hatásszünet meghozta eredményét: susmus, hőzöngés, szisszenések.
Majd így folytatta: „Aki mást akar boldoggá tenni – az házasodjon meg!”

A meglepetés riksázást már évek óta terveztem, de most az ötévesen végre összejött. Az igazi ajándék mégis a MÉCS-napok voltak, amiket ugye az angyalok hoztak jó érzékkel (s Puma kellett hozzá, hogy végignyomja a jelentkezés minden részletét kitartóan). Fele-fele arányban volt nekünk kevésbé szimpi, illetve zseniális. Az elején megfogadtuk, hogy az utóbbi feléért vagyunk ott, s ez a fogadalom sokat is segített. Szóval az egzisztenciális keretek adottak voltak, hála a nővéreknek a kajáért, szállásért, és ZsiráfDónak a gyerkő-programért, nomeg Calvo atyának a kifundált kérdésekért. A hétvégényi idő felét dedikáltan egymással töltöttük pár jó kérdés társaságában, ilyesmi kertben. Magunktól is jó kis fogadalmakat tettünk, melyek fő szála a fenti legendával szépen összefoglalható. Tisztázódtam kicsit a szentségek kérdésében magammal, bevettem a Jóistent a küldetésemmel kapcsolatos elmélkedéseimbe, s régi-régi dolgokat tisztáztunk közösen, s a tavalyi évfordulós hagyományt követve az élet értelméről beszélgettünk sokat. Nagyon jó volt egymásnak vallani, bocsánatot kérni és adni, figyelni és mesélni.

Többször is indultunk @(r)(c) pályázaton plakáttervvel, de a mostani kiírás is nagyon tetszik! Szóval a fenti boldogságos gondolatot szeretném képbe önteni, de egyelőre nincs ötlet. Van, akinek beugrik valami? Szívesen kooperálnék.

Mindannyian linkek vagyunk

2008-06-15T21:07:00.002Z

Mivel késnek a fotók a három nagy családi ünnepről, addig írok erről, ni.
Szóval, igazából direkt nincs komolyabb linklista a blogon, se blogring, se kedvenc könyvek, zenék… Talán valami olyasmi van bennem, mint amit a cserkesz.hu tervezése közben mondtunk ki, hogy csinálunk honlapot, és komolyan is gondoljuk, de a fő üzenet arrafelé vigyen, hogy „mars ki az erdőbe”. Szóval, hogy legalább rajtam keresztül ne szörföljön további százfelé a jó netlakó… Nehézkes zsákutcába nem akarom húzni magam azért e témában. Sőt, pont az volt bennem, hogy egyszer egy írásban leírom mégis, miket szokok olvasni.
Most meg is jött hozzá az alkalom (mingyá-mingyá).
Íme, akik a google readeremben vannak, amit Gábor és Hangya tanácsai alapján használok:

(családregény Luxemburgból) – Babos család lelkiismeretesen vezetett naplója az EU-ból, jófej csemetékkel teli családukról
Kisembert várunk – fergeteges blog egy immár ötgyermekes Waldorfos családról, anyuka tollából, akire Puma talált rá egy fórumon, s azóta ők is jóban vannak, én is találkoztam velük már: érdekes világ, nagyon szimpi!
kapcsoljlemindent – Kriszta kolléganő (és mindenféle társ, aki nem egyértelmű, hogy tudja, hogy olvasom, de hát kérem, aki az internetre firkál…)
Medvenapló – régen Össze-hangolóra jártunk Dittével és Péterrel, akik azóta Írből írják két mókás lányuk és életük nagy mondásait
Minden Kikötöben – Dunai Marci, ki engem is ihletett vala
IzéJosé – nem is ír olyan ritkán… a K100-as pl. csúcs!
El Mondo blog – keresztény underground
ikszi hétköznablog - egyelőre Krisztával írogatjuk élvezettel
jezsuita blog - fiatalok, jófejek
Daily best – napi betevő
Artista Blog – meseszép meserajzok
Ketfarku Kutya Anyaszentegyhaz Kft. – reloaded, miután letörölte saját honlapját nemrég véletlenül, de a rendszeres sírásig röhögés megmaradt
A fekete macska – a képregény-generátorok királya
Csak egyszer élsz – Teknősblog, de kár, hogy ritka…
Vidacsalad – nekünk nem fáj, ha nem lesz erejük írni rendszeresen, úgyis találkozunk velük

Livit alapjában nem olvasom, de mikor nézegetem, hogy kiről mutat ránk link, akkor meg-megtekintem az övékét is. Nem tudom mi volt előbb, de Puma anyukás köréből, cserkészvilágból, többfelől is lehetne kötődésünk. Hozzászólást is kaptam már tőle.

Egyébként vicces dolog ez a honlap statisztika. Az oké, hogy honnan mutat ránk link, s hogy olvasnak Izraelben, Erdélyben, Felvidéken, itt-ott Európában, ahol tudom, hogy van ismerős, de hogy Malajziában, Billancourtban, Lyonban, Karlstadban, Redwood Cityben, stb. ki klikkel ide, azt sose tudom meg. Az talán még izgibb, hogy ki olvas minket Andornaktályán, Pinkamindszenten, vagy Nagybajomban.

Próbáltam már kiugrasztani az olvasókat kérdésekkel, szavazásokkal, de sok felfedett hozzászólás nem szok érkezni (a legutóbbi épp Livi volt a név-szavazáson).

No, de most.

Szóval a Pay it forward játék szabályai:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Én kapok Livitől (aki Szilvitől, aki Sajtkukactól, s csomó vicces Puma-ismerős sorban, de csak 4 szintig tudtam visszakövetni…). S eldobom a szimpatikus pontos labdát más irányba mostan. Vagy én vagyok megint túlságosan „anima”, vagy ez valóban nem csak női játék. (azért lehet, hogy nem kézzel készített lesz az ajándék, de mondjuk személyre szabott…) Ki játszik ilyet?! – Majd megmondjuk milyet…

Nő a család

2008-05-28T19:35:00.004Z

"Apuka, van, aki csak egyfélét tud." - tudatta tapintatosan minimancs nemét velünk az uttrahangos nővérke.

Mi örülünk.
Juli nagyon.
Bori nem érti az egészet, de azért mondja, hogy "jjjó". S Juli lefordította nekünk, hogy a "Magna" - Magdit jelent.
Magdi rugdos.
Idill.

Polip és Pöci

2008-05-15T21:15:00.003Z

Minden korszaknak lehet szeretni valamely részét: egy kis ízelítő az ittésmostból.

Juli miért-korszakának azon velősebb részénél tartunk, amikor elkél a lexikon néha. A só eredetét firtató kérdés még „csak” humoros, miszerint:
„A hullám kiveti a sót abba a kis dobozba?” vagy a „Polip csücsül az aljában, és úgy hozza ki a sót?”
Vannak szomorkás történetek, például egy kecskebőrből készült dobról:
„Ezt a kecskét már levadászták? Hol a szeme? Fájt a kecskének?”
S vannak a sakk-mattosak, lefekvés előtt 10 órakor:
„Miből van a homok?”
Illetve a polip szálon bejött az is, hogy
„Miért hullámzik a tenger?”

Utóbbi kettőre, ha van 4 évesekre szabott frappáns válasz, akkor gyűjtjük, jöhet!

Bogyóka gyűrni-ölelnivaló kismancs. A kétpólusú világképe, mely szerint a nagy egész felbontható nénikre (nénje) és kutyákra (vava) sokat fejlődött mostanában. No nem panaszkodom, „apa” is hamar volt, de most már van bővivel minden. Azért főleg kajával kapcsolatosak (vize, tétta, amm, sa’, va’, pf – ez utóbbi nehéz feladvány, ez a kölesgolyó, azaz pufi neve-). De vannak személynevek (Zsuzsi, Tepte, Do…), játékok (dodo, dönd) esetleg természeti tünemények. És az új uralkodó: pöci. A cipőkéje egyben a játszóramenés szimbóluma is, de egyéb varázsgondolatok is társulhatnak a fejében hozzá, mert végtelen szerelemmel tudja mondani. S persze Szty, vagy Sssz, az örök társ. S a sztártermék főnevesült, mi is Pöcikének hívjuk, de Juli egyenesen a Pöcökgomb elnevezéssel tüntette őt ki.

Nagyon sokat változott a szociális vonal is, sokat játszanak másokkal, egyre érdekesebb dolgokat művelve. Pünkösdi hétvégi programot is úgy válogattuk össze, hogy jusson nékik játszópajti minden napra. Három külön gyöngyszem sikerült, meseszép három napot éltünk meg, lányoknak is, nekünk is sokdimenziós szép élmény volt.
Első nap Hörcsöggel, Somával, Emmával és Tatuval mentünk Szentendrére félig biciklivel. Huszonéves korunk szárnyalásainak röp-partnereiből ketten, akikkel értjük egymást félszavakból, akikkel átéltünk az élmény-skála minden tónusából már együtt valamit.
Második nap Orsi, Miki, Balázs, Zsombi és Domi jöttek ki a kertbe. Waldis friss, új szárnybontogatásaink fióka-társai, akikkel élethelyzetbeli és világképbeli egyezőségünk, közös keresésünk sok erőt ad egymásnak.
Harmadik nap meg a játszósokkal voltunk a visegrádi Magda-réten, s az előző naphoz hasonlóan sütögettünk, pusztultunk. Gizsóék, Tamásék, Szilviék, Mariannék, akikkel szép, árnyaltszürke hétköznapjainkat töltjük a játszón, s egyre többet máshol is. Nagy világkép-egyezés ugyan nincs, bár extra jófej mindenki, mégis egy helyen tart minket a sors, s örülünk neki.

S hogy micsoda élménygörgetegben van részünk mostanság, bizonyítja, hogy a kép az előző hosszú hétvégéről való, amikor is AgárMeli hívott minket egy nagycsaládos, barátokkal bővített gömör-tornai, avagy jabloncai mese4napra.

Zeng-zsong

2008-05-12T20:36:00.004Z

Immár nosztalgia képsor lett belőle, de így is jó. Kert, tavasz, virágok, lányok. Szépek.

Röpke lepke száll

2008-04-18T21:36:00.004Z

Két játszóterezés és nca pályázatírás közt a nyár szervezése is beindult. Nyárról nyárra, projektről projektre élésnek élem meg mostanában a világot. Hiányzik valami nagy. Ilyenkor mindig az utazás zsákutcájába futok, de lehet, hogy inkább az iskolaalapítást kéne már kezdeni.
A nyári készülés persze jó, izgi. A tavalyi nyár szépsége nagyon vonz. Képregény is készült egy késő-nyári, hosszú-árnyékos délutánon.

S ezt az egész katyvaszt beteges gyönyörűségek festik alá zeneileg. Röviden talán ethno, vagy folk-jazznek mondanám. Nekem van bennük hasonlóság, bár valóban mind elég egyéni. A tavasz az ő koncertjeik kergetésével fog telni. Lehet csatlakozni!

Kerekes Band – Csángó Boogie

Napra – Jaj, a világ!

Szalóki Ági – Pergető

Zuboly – Homeopátia

Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági – Édes kicsi galambom

Szerinted KOMP-ba belefér valamelyik?

Ismét névpályázat

2008-04-15T18:57:00.003Z

Juli új beosztása: hárman leszünk testvérek – egy nővér és két kisdugó. Nos, a kisebbik kisdugó nevére jó hagyomány szerint szavazni lehet. Íme a választék:

Öten leszünk

2008-04-02T22:50:00.005Z

… három lány és két felnőtt –mondta Juli, kifejezve egyértelmű igényét kistesója nemét illetően. Minimanó jól van, s hogy a bürokrácia (s benne a sok büro-grácia) is elhiggye, hogy érkezik, ezért uttrahanggal kellett ezt bizonyítani, amit Juli is megtekintett. Nagyon feldobja a várakozást Juli feldobottsága. Fotót nem küldött magáról, mert sokvizitdíjnyiba fájt volna. Akkora, mint egy pufigolyó – illusztrálta Jolki a „tévében” látottakat. Ha így halad Minimancs, akkor jó esélyekkel száll be a családi becenév versenybe, mert már most is egyperhónapnál tart: Bóbitaként indult, Pufigolyót kapott Julitól, mi meg Macskacicót ragasztottunk rá, vicceskedve a lányokkal, hogy ha ennyit nyávognak otthon, akkor a kistesó is ezt tanulja el. Merthogy nagyon sok a nyávogás otthon, Bori ráadásul nagyon magas hangon is teszi. Névválasztásilag eddig Julkó tippje vezet: Papp Muffin.
Juli mókás, mert most érzett rá az rrrrrr betű ízére, s minden szót nagy lelkesedéssel rrrropogtat. Sőt: bicikrri, siessünk erőre… és lalalázás helyett is rararázik. Bogyó szókincse nagyon viccesen bővül. Bár úgy tűnik az élet nagy dolgai, az anyaanyaanyaanya, aaapa-aaapa és a nyem szavakkal plusz egy kis makogással és nyüszítéssel simán megoldhatóak. A vicces szavai: szty (Szutyi kacsa), iszi (innivaló), do’o (golyó).
Nagycsalád = gyerekek számbeli hatalomátvétele. Lesz itt mulatság bővivel.

Vegyes Húsvétról számolhatunk be: sok év után újra szép és tartalmas szertartásokon voltunk Beregszászban és Nagyszőlősön a ferenceseknél. A szép ételkosarak mellett a ferences testvér nagyon karakteres volt, s hangulatot is teremtett. S jártunk ugyan szép helyeken is, illetve szuperjó volt ZsiráfDó társaságában, viszont furcsán nem éreztük biztonságban magunkat a határon szívózó és alázó őrök, illetve a drótot megkapó, s minket megbüntető rendőrök miatt a négy nap alatt.
- Nu, pacsemu u tyebja nye …. Nyzsejnyzsemanykucskacskacskacska…
- Sajnos ilyen jól nem beszélem az ukránt.
- Miert nem bekot biztonsagi ov?
- Be voltam kötve.
- Akkor mutassa egeszsegugyi ladaja!
- Nagyon mélyen van.
- Akkor mutassa porralolto!
- Milyen porral oltó? Soha nem kellett olyannak lennie.
- Akkor megbuntetem.
S további alázások mellett lehúzott x összegre, amit szívesebben hagytam volna a helyi cserkészeknél inkább. Cserkész életem egyik csúcspontjaként számon tartott öt évvel ezelőtti biciklitúra emléke húzott minket Kárpátaljára, s az amerikai nagykövetségen való munkám, vacsoráim alatt Jeszenszky Géza bácsi által 2002-ben mondottak: Ukrajna soha nem lesz Eu-tag, Kárpátaljára dupla figyelmet kell fordítani! S sajnos valóban az a nemjó érzésem volt, hogy romlott ha nem is a helyzet (még mindig nem tudjuk, hogy építik, vagy bontják), hanem a hangulat. Nagy kár, hogy nem számoltunk vele, hogy a helyi nagggyon szimpatikus felnőtt cserkészek saját családjukkal és az ünneppel lesznek tele, így keveset tudtunk beszélgetni. A félig-meddig szürke idő is sem javított az összképen – sebaj, lányok elmerültek a csocsózás rejtelmeiben. A jó Fülöp viszont kegyes volt hozzánk. Pár nappal az út előtt el kellett vigyem szerelőhöz, mert annyira nem húzott, s véletlenszerű helyzetekben fulladt le, hogy féltem el se tudunk indulni. A szerelőnél egyáltalán nem tudta reprodukálni a hibát, így onnan simán elhoztam, s olyan mágikus töltetet kapott, hogy azóta sem bajol alattunk szerencsére. A dupla defekttel is megvárta a hazaút utáni éjjeli ötlabdázásomat.

Magánjellegű ünnepeink valának: családos közösségünk kétheti találkozásai, Szalóki Ági dalainak hallgatása, Vámos Miklós: Apák könyvé-nek olvasása, s reméljük a nemrég-látott hányós betegség újbóli leküzdése.

Kukucs III.

2008-03-26T22:57:00.001Z

Kukucs II.

2008-03-11T20:46:00.000Z

Az úgy kezdődött…

2008-02-21T20:53:00.003Z

… fogamból letört egy kis tömés. Le is mentem Puma kismamaságából ismert fogorvosához. Hamar kiderült, hogy nem utoljára. Tegnap voltam hatodszor: ötöt tömött, s már annyira belejöttem az egészségügyi öntörődésbe, hogy az amalgámtömésemet is kicseréltettem – ne szivárogjon belém tovább a sok izgi anyag. Aztán a panoráma röntgen alapján két bölcsesség fog kiműtésére javasoltak. Igenám, de nekem x éve azt mondták, hogy a szívbillentyű szövetgyengeségem miatt a fogműtéteknél antibiotikumot kell kapnom. Mivel ezt nem nagyon akartam, így elmentem megnézetni a szívemet. Kedves ismerős orvos megállapította, hogy szívem rendben, de a vérnyomásom nem túl kóser. Így kaptam egy 24 órás megfigyelőt magamra. Annak az eredménye határeset lett, de elfogadtuk. Antibiotikum nem köll, mehetek fogműtétre. Közben lejárt a jogsim, s az újhoz szükséges orvosi papírért négy kivizsgálásra kellett elmennem. Itt három jó eredményt nyertem, de a szememnél sok izgalmas dolog derült ki. Ebből most csak annyit itt, hogy asztigmiám miatt állandóra kéne hordanom a szemüvegemet. Az összesen kb ötezernyi vizitdíjat lesz*arom, mert idénre ilyesmi egészségügyi kivizsgálós évet terveztem. Hátra van még fülvizsgálat, hepa-, anyajegy-, és prosztata szűrés, no meg a fogműtét. Mondjuk a vizitdíjakon felül is csengettem bőven, s remélem a szűrésekre már nemigen kell sokat, tekintve, hogy ma kiraboltak minket otthon. Készpénz specialisták, másfél óra alatt kisebb túrás után hipp-hopp megtalálták az itthon véletlenül feltorlódott spórolványunkat. Hogy honnan tudták, hogy melyik zárat miért és hogyan nem használjuk, well rejtély. Utólag tudtuk meg, hogy miért volt béna a zár. Tanultunk. A világ rendje alapján a helyszínelő őrnagynak meg én magyaráztam el, hogy hogyan kell „undo”-t csinálni a szövegszerkesztőjében. Ő is tanult. Édes volt - a bodzaszörpért cserébe hihetetlen vicces és néha szívfacsaró trükkös lopásokat mesélt.

Easy come, easy go.

Ha ez lesz a legnagyobb problémánk mostanság, hát legyen. Kukucs...

Megígértük, küldjük a nótát

2008-02-21T20:18:00.005Z

Ígértem a közelmúlt legnagyobb vicceit megmutatni.

Five second movies. Főleg azoknak, akik látták az eredetit. A dobogósok szerintem:
3. A Birodalom visszavág
2. A Gyűrűk ura I-II-III.
1. Mátrix (mielőtt ezt megnézed, nézz meg pár másikat)
Különdíj: Memento. De itt van mind a 81. Beteg.

S ha már böngészgetünk, akkor ajánlom a Vinortól hallott Daily best oldalt. Fogok róla poénokat sütögetni.

Aki belejött a szörfbe, hallgassa ízelítőnek Tecsőben, de ajánljuk CD-n a Herczku Ági – Bognár Szilvi – Szalóki Ági féle Szájról szájra lemezt. Vicces mázlival a lemezbemutatós MüPa koncertjükön voltunk egy hete, s nagyon elvarázsolt mind a Palota, mind a koncert. Előbbi kedves kis Európa-sziget itt a varázslatos West Balkánon, utóbbi meg nagyon rég tapasztalt zenei varázserő. Akkora varázs volt, hogy a hozzá időben közel eső Radnóti-s Térey: Asztalizenét is überelte. A darab nagyon ott van, de a szerepek nem mind jók, s kár, hogy Katát, egyetlen színész ismerősünket ebben láttuk először. Pedig nem sűrűn járunk színházba. Na, majd most... Kukucs

Kukucs

2008-02-10T22:36:00.001Z

Böjt előtt, után, alatt, vele és nélküle

2008-02-05T21:34:00.000Z

A leglátványosabb téma Juliskó. Nagyon érdekes. Iszonyú édesen viseli a hónapnál is régebbi gipszét, nem lázad, nem nyafog, nem dacol, jófej. Valahol arrafelé keresem a magyarázatot, hogy egyszerűen nem éri fel a helyzetet ésszel. Nem tudja, mi az, hogy négy hét, vagy, hogy csont, vagy törés… Ez a tudatlanság most sokmindentől megvédi, és ez jó. Van sok-sok nehézség persze. Kezdtük a mozgás hiányából eredő emésztési problémákkal, amik már-már menetrendszerűen pszichoszomatikában folytatódtak. A sportszerűtlen influenzás, kötőhártyás és egyéb betegségeket most hagyjuk… Az a furcsa játék is jelen van, hogy a Julival való foglalkozás most fizikailag is megköveteli a mellé való leülést. Ami jó, de így a két lányhoz most egyértelműen nem elég egy ember hosszabb távon. A Juli mellé való leülésnek szép hajtásai is vannak: sok édes szerepjáték, miriád mese és temmmmérdek rajz. Folyóméterben számolhatjuk az egy havi termést, s mindez persze sok érdekes fejlődést is hozott a rajzaiban, aminek külön írást szeretnénk majd szentelni. Igyekszünk figyelni rá, hogy a rajz és hasonló készségek a maguk természetességében fejlődjenek és ne okosfelnőtt-hatásra. Elkerülni talán lehetetlenség, mi is bakizunk bőven, de jó nézni a fejlődés saját útját.
A leg a történetben az összemberi tespedtség, ami az egyhavi ülésben keletkezett. Biztos bennem is van bőven hiba a keletkezés okait nézegetve, de végülis, amint hazaérek, leülök Juli mellé a kanapéra és ott ülök estig vele, jóesetben beszállhatok Boribogyó szoba-konyha-szoba körútjába társnak. Szóval fizikai-szellemi-lelki leülés tetőzik rajtam, s félve, hogy alapvetően hibás a remény, de a gipsz levételétől várok egy bizonyos szintű megváltást. Nem beszélve Pumáról, aki egy hónap óta alig volt az utcán.

Pedig lesz itt azután is izgalom. Példának okáért itt van a tény, hogy Borkó azon a napon kezdett el -egyébként döbbenetesen egyik napról a másikra- nagytávon is járni, amikor Julira gipsz került. Így tehát együtt még nem garázdálkodtak a lakásban, a játéktérben, ami nem kis pozícióharcot fog hozni majd. S itten van még a Nagy Játszótéri (és Egyéb Partnerségi) Fertőző Játék. A hányós-fosós-lázas influenzát köszönettel megkaptuk, s adtuk is tovább. Most jönnek a Játék upgrade folytatásai, hogy van-e apádüte, illetve tud-e valaki beszállni más betegséggel. A legenda szerint most van egy nagyobb erőfeszítésű bárányhimlő járvány ovikban, de nekünk is van raktáron még pár ügyünk – reméljük Julkó járóképességének visszanyeréséig utóbbikat letudjuk teljesen.

A talpraállásban segítségünkre siethet az a Gordon-tréningsorozat, amire Pumával járunk immár negyedik hete, nemkevés várakozás után. Bár benne van annak a tévhitnek a lehetősége (ami talán eddigi zenészi karrieremet is megtörte), hogy a tréning (gitáróra) maga megoldást hoz, s a folyamatos gyakorlás elhanyagolható. Szóval a szuperül összeszedett tematikát gyakorolgatjuk, ha épp tartunk ott energiában. Merthogy azért ez a nulla közeli emberi alapjárat azért hátráltat. Azon beszélgetünk Pumával egy ideje (két nap óta), hogy "valamit" keresünk, valami hiányzik, s meg nem tudjuk mi az. Ennek a gondolati játéknak a legcsábítóbb tünetkezelése egy utazás. S bár belemerültünk a gondolat valódi fejtegetésébe is, adtunk az élvezeti résznek is egy esélyt, s körbenéztünk a lehetőségek között.

Ezek a családi vonatkozások böjt előtt, után és alatt.

Két fontos érzés még: a háláé, ami azt a sok igaz barátot illeti, akik a Gordon alatt is jönnek segíteni, meg egyébként is sokat vannak nálunk, velünk, helyettünk. A másik az az igazságtalanság-érzet (ez érzés?), amit akkor érzünk, mikor körbetekintünk házunk táján túl, látjuk emberi sorsok fokozhatatlannak tűnő fokozott nehézségeit s netán még össze is hasonlítjuk a sajátjainkkal.

Szóval letéve minden panaszunkat, várjuk a böjt utáni böjtöt. Van hova felajánlanunk, s azon leszünk, hogy életenergiánkból legyen annyi, hogy tudjunk is ádni belőle.

Angyalok

2008-01-05T20:28:00.000Z

Pár angyal-hozta ajándékot megemlítünk, ami jött, vagy ment idén, a dicsekvő konyhabútoron túl is. Büszkék vagyunk rá, hogy a kitűzött elvet tartani tudtuk, hogy igyekszünk nem-tárgyi ajándékokat küldeni a mi angyalainkkal. Persze pár kivételt megengedtünk, úgy mint a saját készítésű dolgokat, a könyveket. Így történt, hogy Bori csudaszép ún. Waldorf-babát kapott, melyet Puma készített, én meg tinédzserkori pólóimból varrt takarót. Házaséletünk erősítése volt témája több dolognak is: Gordon-tréning, MÉCS napok, Identity játék, Szenteste kártyák (link híján: heti házas estéink kerettémáinak saját készítésű játéka).
Tőlünk sok-sok színház és koncertjegy került angyalkézbe. A szívfájdalmunkra megszűnő El Mondo keresztény underground lapot sajnos előfizetésbe nem tudtuk adni, csak a régi számokat szereztük be.

A Karácsonyt igyekeztünk idén is kiemelt olvasási időszakká tenni. Alapjában sikerált is. Több könyv mostani termés: Puma szívja magába a kontinuum-elméletről szóló könyvet, én csemegeként szopogatom Varró Dani Szívdesszertjét, a lányok meg stílusosan böngészik a Téli böngészőt. 2007-ben már üzembiztosan használtuk a könyvtárat, mint olvasmány-kölcsönzőt – így a késő őszi három Merle után, most negyediknek az eddig talán legjobb Malevil-t rágtam át.
Az ismét dedikálva szerzett Szily könyvet, a Kitolás 2-őt szívesen idézgetném, mert zseni. Reszketve tapasztalom magamon a különféle apuka leírásokat. Az hagyján, hogy a Biopiacos Anyuka leírása nagggyon csúnyán egyazegybe illik Pumára, meg, hogy éppeg tudtam türtőztetni magam Medggyessy-apuka mivoltomból, de a Rettegő és Laza Apuka szerepet lehető legrosszabb ötvözetét is sikerült bemutatni a játszón. Rájőve, hogy RA vagyok, hagytam Julit, hadd szánkózzon egyedül, s áttértem a LA style-ra. S mire visszanéztem, szegényem már a domboldal felén se-fel-se-le poziban szenyvedett. Más esélyt nem láttam, mint visszatérni RA-ba, s felmentem hozzá (Borit otthagyva a kerítésnek támasztva, mint LA), más lehetőséget nem látván, hogy együtt csússzunk le. Ebből lett a már említett esés. S az ünnepek alatt egyébként is naponta forgatott homeopátiás könyv mellé forgathattuk immár F. Várkonyi gyerekjátszmás könyvét is, mert a fájó lábát úgy tűnt, Juli mindenféle furi játszmákhoz is használja (aztán mégsenem).

S bár sikerült sztoriba fűzni minden olvasott könyvet, a végeredmény szomorú, vagy hívjuk inkább erőt kívánónak: második orvosi ránézésre (harmadnapra az elsőhöz képest) sikerült diagnosztizálni egy törést Juli combcsontján. Hathetes új tematikájú maraton következik most. Akinek van kedve, energiája, ideje – elsősorban látogatással, illetve hasonló esetek tapasztalataival, programötleteivel, mentális jótanácsaival tud segíteni mindahányunkon. Irtó érdekes tapasztalat, hogy belőlünk is és másokból is nagyon-nagyon jó hozzáállású elsőreakciókat váltott ki az eset. Mi azonnal súlyoztuk a körülöttünk élők életében fennálló, illetve sajnos számban növekvő valós nehéz helyzetekhez, életsorsokhoz az ügyet, s szépen csendben maradtunk. Gyarló kis erőnkhöz mért kihívás ez, mely épp ránk is fért szülő-gyerek viszonyban – szeretettel állunk elébe. De sok kedves érdeklődő barát is egyből mondta, hogy még jó, hogy… (nem 8 hét, hogy nem műtik, hogy jöhettek hozzánk, stb).

(Mankovits Marcell meseszép őszi sorozatából egy darab)

Évértékelés 2007

2008-01-05T20:04:00.000Z

Még szerencse, hogy valamelyik délutáni alvásba belefért, mert se szilveszterkor, se azóta nincs rá idő, lehetőség.
De régi hagyomány szerint : ) íme.

Pár mondat folyószövegben. Körülöttünk lévő emberekkel kapcsolatos sok változást értünk meg 2007-ben. Nem az első kisközösséget toltuk ki nagy lendületünkkel a tizedik emeletről az ablakon, s azt vettük észre, hogy vannak emberek, akikkel viszont ebben az évben feltűnően többet voltunk, és kiugróan jól éreztük magunkat. Sokszor voltunk ZsuzsiPetinél (csatlakozott Gellért) – nagyon jókat beszélgetve. Sokat voltunk együtt AntalIbiCsernével (csatlakozó: Ármin), sok helyen, sok helyzetben, nagy örömmel, nagy munkával a lányok miatt. Sokat voltunk VirágDidussal, nagyon jókat beszélgetve, néha ellágyulva az intimségtől. Hogy ebből a „névsorból” összeáll-e 2008-ban egy nagy álom, az izgi kérdés…
A gyerekek és egy (majd temérdek) olvasmány útján a Waldorf felé való nyitás éve volt, ami mentén csatlakoztunk egy ovis közösséghez, kis híján csoportot alakítottunk. Új, nagyonjó ismerősökre tettünk szert, akik közül kiugrik OrsiMikiBalázsZsombi, akikkel nagy fejessel együtt is nyaraltunk egy szupert.
Puma, rácáfolva az ilyenkor felhangzó buta elidegenedős érvelésekre, internetes fórumban ismerkedett anyukákkal, akikből az év második felére egész sűrűn személyesen is találkozó kis közösség lett.
Akár a fentiek is hozhatták volna, de teljesen külön szálon kapcsolódott be táplálkozási váltásunk, ami szintén 2007 termése lett.
S még két „életmódos” toposz maradt, a hagyományért kiáltó maratoni nyár, és az elkezdett és azóta is folyó pszichodrámám/bibliodrámám.

Nézzünk egy-két vicceskedves leget is 2007-re:

Az év felfedezettje (a fentieken túl): Gulyás Peti
Az év (eldöntetlen) munkakérdése: IKSZI vagy MCSSZ?
Az év helye: a Balaton maga
Az év kézzelfogható eredménye: a játszótéri fejlesztések
Az év visszatérője: kosárlabda-edzés
Az év családbarát munkahelye: IKSZI
Az év tréningje: HÖOK konferencián, Karrier Irodák tanácsadó-fejlesztése

Meglepetésre év zenéje díjat nem tudtunk kiadni.

Viszlát 2007!

Csorgapásztorok

2008-01-03T20:41:00.000Z

Odáig fajult a rohanás, hogy egyben írok az ünnepekről. (Mi az, hogy ünnepEK? Karácsony és…? Szilveszter? Nane! Sosem értettem.) Hogy most nálunk valóban többesszámban vannak, az köszönhető egyrészt a megfogható Mikulásnak, másrészt talán az adventben arató Kalákának.
Vannak a hétköznapokban is csak félig megjelenő „barátai” Julinak, mint például a Szégyenlős Nyuszi, aki csak lepedő, takaró alól szól hozzá, s úgy beszélgetnek. S mivel úgy tűnt az Angyalok is szégyenlősek, s velük nem lehet Karácsonykor találkozni – maradt a jó Mikulás, mint nagy várakozás. Érdekes, hogy nem az ajándék minősége, mennyisége a meghatározó, hanem a misztikum Julinak a Mikulás-sztoriban. Abba is érdekes belegondolni, hogy valószínűleg nekem is ilyen volt régen, merthogy mióta az eszemet tudom, azóta nem hat meg a Mikulás, sőt kicsit idegesít is. (Huhh, de izgi, mi lehetett azelőtt, mielőtt az eszemet tudtam, micsoda csodák ismerője lehetett akkor az emberfia…) Szóval huszonsok év után volt élmény a Mikulás ismét – látva Julit, várakozását és beteljesülését. Ismét volt értelme a kitisztított, ablakba tett cipőknek, és főleg „a” találkozásnak.
Puma energiatornádója szépen meghozta gyümölcsét. Eltökélte, hogy a játszón legyen Mikulásozás, s szépen lassan beindult a gépezet. Begyűltek a jelmezek (a végire kölcsönzőt is nyithattunk volna); édesdrága anyukák egyik este csomagokat gyártottak (Puma érdeme, nomeg persze a többiek fogadókészsége is kellett hozzá, de büszkeség ismét, hogy csoki nélküli, gyümis csomagok lettek); Puma Nagykönyvet készített, minden szülőtől begyűjtötte az infót, hogy miért lehet gyereket dicsérni; s hatással volt Szuperjóember José barátunkra, aki végül vállalta a Mikkki szerepét. Este már fáklyák égtek, az amúgy megújult játszón, s szépen szinte minden ismerős odagyűlt a térre. Lehetett vagy 25-30 gyerek is, s mikor meglátták az erdőből előbukkanó Mikulás alakját, volt nagy ámulás. José meseszépen hozta a Mikulás-formát, de a csoda maga tényleg az volt, ahogyan búcsúzásul mondta, hogy az erdő tetején várja őt a rénszarvasok húzta szán, s majd figyeljék őt, ahogy elsuhan majd az égen. Intett és szép lassan eltűnt az erdőben…
Érdekes, hogy nem zavarta meg Julit a későbbi Mikulásokkal való találkozás, sőt. Bár az igazi Mikulás a játszótéri maradt. (Igyekszem jó képeket találni a többi szülőtől.)

Az advent szintén a gyerkők miatt volt valamilyen. Sajnos mellettem csúnyán, egyelőre még csak félig tisztázott okokból elszaladt az advent. De a lányok szertartásáról hallani is jó volt. A nyugalom és a koncentrálás optimális időszakában – ébredés után tartottak gyertyagyújtást minden nap. Az általunk is már november eleje óta várt, s azóta ismét ronggyá hallgatott Kaláka Betlehemes dalait énekelték, és a nemez-SzentCsaládot léptették napról napra egyre közelebb a Betlehembe tartó nemez-csigavonal-úton.

Kiscsaládi Karácsony egyelőre ettől az éneklős koreográfiától nem tért el, max, hogy volt fa és csillagszóró. Még gyúrunk rajta majd. Magam sem tudom miért vártam nagy eufóriát a gyerekektől… Juli konyháját azért megmutatjuk, mert büszkék vagyunk rá! Az egymás angyalkái hosszú évek óta a legszebb pillanatok az ünnepkörben. Most is sok mély vágyra tapintottunk rá, s szuper dolgokkal leptük egymást. Ezeken kívül a kedvenc készülődés az IKSZIs nagycsaládnak szóló Ikszidella társasjáték készítése volt Krisztával.

Egyéb családi Karácsonyokat a jómagyar panaszos kesergős helyett inkább hagyom, mert tudom, hogy ad1, nincs miért panaszkodom, ad2, magamnak tettem nyöszörgőssé – komoly tanulságokkal szolgálva egyébként a jövő számára. Mindenesetre az előre magamba beszélt fölös szorongásoktul, meg az egész nagy hurcolászástul, minden habbal a tetején egy nagy betegség-masszában végződtek az „ünnepek”– minimum két lány beteg szinte 24-e óta, váltott műszakban, egyre cifrább dolgokkal. Az áldott jó IKSZIs „másik nagy szünet” immár így is fog végződni mivel Julival még egy szánkós balesetet bevállaltunk, ami csórikámban hetyke pszichoszomatikus felhanggal kulminálódik.

Láb sztorik

2007-11-28T22:05:00.000Z

Mindig ott a rémálom, hogy valamelyik plüss-haver elvesztése lesz a téma a blogon, elébevágva mindennek. S ím. Lőn rettenet. Mire sikerült megegyezni a nevében Bori plüsskacsájának, ti. Szutyok, Szutyi, addigra elveszett. Rákosszenttihamérban voltak baba-találkozón, s útközben valahol elkóborolt. Mindenkit másféle módon viselt meg a dolog – de sokat tétlenkedni nem lehetett: nosza neki kellett állni egy új megvarrásának, mert közelgett az este, s ki tudja alszik-e egyáltalán Bori Szutyi nélkül. Egy 85%-os utánzat sikerült is egyhamar, s gyors upgrade is került rá emelve további 8%-ot a hasonlósági indexen, ugyanis az eredeti Szutyin (annak frottír szálaitól való megkopasztása után) talált Bori egy lukat (vagy inkább csinált egyet), és amentén kezdte szétcincálni. Olyannyira, hogy kellet alávarrni neki egy új hámot, hogy ne a tölteléket egye ki. Most Puma az új verzióra varrt rögtön két réteget, s a felsőt mesterségesen meglukasztotta. Ki tudja mi volt a nyerő, de Bori azért elaludt aznap… S aki nem bírta, s előre fixírozta a képet, az csodát lát. Ős-Szutyi felhívott minket egy utcai fülkéből, hogy kikóborolta magát és hazajönne! A képen Bori véletlenül vette észre az új (avagy re-) Szutyit, akit ugyan megpróbáltunk Bori szavajárása szerint Edének hívni. De már erre nem került sor, s a két kacsa is csak erre a véletlennyi öt percre találkozott egymással.

S hogy még mindig nem a már rég betárazott jófajta témáimról írok, az azért van, mert a Maslow-piramis aljára lökődtem egy bokaficam pofonjától. Derült égből a pad-átugrás buszhoz sietés közben. Első másodpercben még élt a remény, hogy semmi gáz, de már a másodikban tudtam, hogy van. Ekkor azonnal arra gondoltam, hogy miért „kaptam”. Van-e, amire figyelmeztet, van-e, ahol, amiben rohanok, és nem kéne nem könnyen, de találtam egy-két dolgot). Illetve az ugrott még be, hogy százszor rosszabbkor is jöhetett volna. Náthás elefántnyira dagadt, s kilenc évvel ezelőtti hasonló esetet felidézve is meglepően fájt a dagadás két-három napjában. Cserkész-konferencia lévén is dolgoztam már vele harmadnap, hála Marci által prompt hozott mankóknak, kenőcsnek, s a paletta minden segítő emberének, akik autóval hurcolásztak azóta. Meg mondom, nagyon mélyre vágott az ügy, itthon hiába vagyok, a gyerekek után s mellett nem tudok szaladni (sőt, lépni sem), annyira meg nincs hasznom, hogy extra, kiemelt jófej legyek velük, mert saját nyomorom -ezvan- lefoglal.
Végül a sok riogatás közül Zsuzsié hozta meg élmény-gyümölcsét – az ő szavának hittem, hogy orvosnak kéne látnia. Csak a titulust hibáztam el. Csehszlovákiai SZTK-ba mentem, s a sebészetet kerestem fel. Az első pár reakciónál ugyan eldőlt, de végig kellett akkor már menni a vállalt úton. Szóval mikor levettem a zoknimat, azt mondja elkerekedett szemekkel: húúúúha. Mondom magamban, s ha most vérzek is, akkor elájulsz? Második reakciója, hogy ő nem nagyon ért ehhez. Később, már mikor a hasonló helyzetekben való csigalassú reakcióimat megszívva a gipszelő-ágyon feküdtem, igyekezve elengedni a fülem mellett a gipszelő néni (akit az orvos előttem doktornőnek szólított) dirigálását, hogy leül, megfordul, behajlít… gondolkodtam el az orvos legelső kérdésén, hogy miért csak három nap után jöttem el. Nos, ezért. Mert nincs bizalmam a magyar egészségügyben. Kár érte. Most meg kajtathatok normális (vagy milyen jelzőt használjak?) orvos után, aki azért mégiscsak ránéz, mert pár százalék esélye még ezért van nagyobb szívásnak.
Ami nagyon érdekes, az a hosszabb idejű fogyatékosság. Igazán, komolyan szerveztem én már mindenféle fogyis programot, ültem már kitudjahányszor kerekesszékben, kosaraztam, voltam néma egy napig, voltam szinte minden Vakrepülés előadáson, s közben mindig is tudtam, hogy nekem megszűnik a fogyatékosságom a program végére… s most mégis nagyon más. Nem vagyok mobilis. Csak oda tudok menni, ahova visznek. S még erre jönnek habként az ismerősök alapvetően nem természetellenes viccelkedései. Még bírom, de nagyon érdekes élmény, hogy majd’ mindenki el-elsüt velem, valami otrombaságot súroló poént. S még mindig tudom, hogy pár hét és mankó nélkül, pár hónap és teljesen normálisan fogok tudni járni újra. (ugye??) Noszóval ez aztán a sajátélmény.

(S közben meg annyi döbbenetes dolog történik hozzánk közel állókkal, hogy szépen -ami talán a legfontosabb a világon- bennem helyére kerül a saját sztorim is.)

Mindeközben azért a családi járási együttható állandó maradt! (csak, hogy valami derítővel fejezzük be)

Ki vigyáz kire?

2007-11-04T22:52:00.000Z

Említettem, hogy Julit izgatja a halál kérdése mostanság – amúgy a maga módján: kérdez, gajdol, játszik… Kvázi épp kapóra jött Mindenszentek és Halottak Napja.

Diósjenőn töltöttünk csodaszép napokat nagynénémék házában PalkóMáriával. Mária fogalmazta meg, hogy Julival beszélgetve minden fogalmat újra kell gondolni, egyrészt, hogy ő is megértse a beszélgetésben, másrészt magunknak is át kell nézni, hogy mit is gondolunk igazából erről, vagy arról, mi is az a fogalom a hétköznapi álca megett. Emígyen a halottak kérdését nekünk is át kellett rágnunk előbb, hogy ne csak a minket is behálózó gyermekkori szocializációnkban hallott mondatok vezessenek, mint a „jajajaj már 17 éve, hogy elment”, vagy az „idén lenne 71 éves szegény nagyi”… Nomeg a rutingyertyagyújtás és krizantémcsokor. A felmerülő - vajon nagy szeretettel várják-e már a halottak a november elejét minden évben – kérdés vezetett rá biztosan arra az útra, hogy a halottakkal való foglalkozás nemes és oké dolog, de elsősorban rólunk, élőkről szól.

Nem, szerintem nem várják. És nem szegények. És a siratásuk is rólunk szól, nem róluk – azzal együtt, hogy még most is volt, ahol könnyközelbe kerültem magam is. Kifejezetten bölcsnek gondolom őket. Talán a KoBold-féle vicc akár komolyság tartalmát tekintve is ide kapcsolódik.
Öreg házaspár meghal, és a mennyországba jut. A feleség kezét összecsapva ámuldozik: ez gyönyörű, csodás, fantasztikus… Mire a férje: Látod, ha nem erőlteted azt a nyamvadt müzlit, már tíz éve itt lehetnénk.
Ja, szóval ők már tudják.

Az Újköztemetőben sok igazi evilági ál-megoldással találkoztam. Letudott évi projekt, joggingban, vagy lódenkabátban, egy virág, egy mécses (illetve talán idén már kifejezetten többet láttam per sír, mert valamiben kvalitatíve növekedni kell…). A sírok is több helyen elgondolkoztattak, a feliratok, a sírokon lévő öreges képek, az ápoltság vagy az ápolatlanság. Sőt maga a koporsós temetkezés is. Sőt.
Diósjenőn összesen háromszor jártunk a temetőben, ebből kétszer direkt este mentünk a szépséges gyertyavilágításba burkolt atmoszférába. Asszem a lányokat ilyesmi helyre fogjuk hozni máskor is, ha halottakról akarunk beszélgetni velük. Egyelőre csak a tény, hogy az ember a Jóistentől indul születése előtt (ez visszatérő Juli-toposz), s oda is érkezik meg. Utóbbi még friss hír. Egyelőre a mozaikok úgy álltak össze Juliban, más motívumokkal keveredve, hogy „a halottakra a vakondok vigyáznak”. Ezenkívül a gyertyagyújtás, a sírlocsolás és a virágszedés volt fontos. Még. De végképp ihletet kaptam, hogy mélyebben átgondolva kialakítsunk egy komoly családi szertartást, egy következetes motívumrendszert. Hogy ne csak azt tudjam, hogy mit és hogyan ne, hanem, hogy mit és hogyan. És úgy is legyen. Ámen.

Más tollával

2007-10-16T20:56:00.000Z

Olcsó népszerűség – Juli meseszép világképének lenyomataival ékeskedni. De annyira adja magát. Sokat van úgy, hogy csak üldögélünk és nézzük a lányokat, s találgatjuk, hogy mit gondolhatnak a világról. Nem fukarkodunk velük.

-bevezetők-

Ott a Lánchíd. De szép gyöngyöket fűztek fel rá!

(terméseket szedeget a földről) Nőttetem a kukoricát. De nem vagyok én a Hasi. (akinek mond valamit a Tesz-Vesz Város idevágó része)

-szóvirágok-

Itt készítek a pöttyösztővel valamit. (lyukasztóval játszik)

(telefonál) Jó napot! Tejfölös pizzát kérünk az anyának. Nekem meg krajszánt (croissant), meg csokit.
(bemegy Borihoz) Neked meg megkérem, hogy ne tegyen rá tejfölt.
Jó napot, a kis Borinak ne tegyél rá tejfölt. Jól van, szia!

(Tegyük hozzá az utóbbi 3 évben egyszer rendeltünk itthonra telefonon kaját – Juli másfél éves lehetett; Juli nem nagyon eszik még mindig csokit, ellenben nem eszik meg szinte semmit amin tejfel van.)

-élethalál örökzöld-

Miért született meg a Szabó Zsuzsi kisbabája?
Mert ki akart bújni.
És ott aludt?
Igen.
De hogy ment be a Szabó Zsuzsi elaltatni?

Nem tudok még meghalni? Felnőttnek kell lennem ahhoz, hogy meghaljak?

(rakosgatja a mécseseket) Ú, figyelj, harmadnapra feltámadnak ezek!

Morzsa-torzsa

2007-10-08T19:52:00.000Z

Már megint azon kapom magam, arra várok, hogy a sok apró morzsa-sztorimat összefűzze egy szál. Felmerült, hogy inkább morzsákat írok, csak sűrűbben, mint KoBold, vagy a szimpatikus regnumi Kvézálok. Nyusziki majdnem felülírta a morzsálást, mert elcsámborgott, s már fogalmazgattam is a bejegyzést róla, amikor megkerült.
Szóval morzsa-torzsa. (Juli, talán Balázs barátja hatására előszeretettel dupláz meg emígyen szavakat: Bori-Kori, szili-szőlő…)

Voltam egy szervezetfejlesztős konferencián, ami jó volt sokminden miatt, de ami miatt írom, hogy a felvezető plenárist öreg Popper bácsi tartotta. Édes öreg, foga már kevés, iszonyúan összement, nagyon nehezen járt. A közelmúltban többször hallottuk család-, gyerek-témában nyilatkozni, well sok „kevésbéokos" dolgot mondott (egyszer Ranschburg bácsi rá is szólt...). Most -bár egyértelműen nem készült és régi, általam is ismert sztorikat mondott (mint mondjuk Vekerdy)- szóval most nekem nagyon tetszett, és megindított erre-arra. Pont abban, amit a konferencia elején bemutatkozóként használtam. A kommersz --xy vagyok, itt dolgozom, z-szer voltam SZMT konferencián-- helyett úgy mutatkoztam be, hogy: Papp András - ember, férj, apa, cserkész, tréner. Geocaching adatlapra való bemutatkozáshoz találtam ki, és pszichodrámán fejlesztettem kicsit. Szóval, mivel a prioritás is fontos, a nyitó plenárisa az emberi mivoltomban való önfejlesztésben adott jó impulzusokat. Beszélgettünk erről is, a (számomra legalábbis kellemesen) megújuló ex-berzsenyis friends társasággal Palkó-Mária vicces módon elcsúsztatott polgári esküvős lagziján, meg Palkóval a szülinapomra kapott vega éttermi vacsorán.

Másik mókasztori, amikor Galgafarmon, az első magyar ökofaluban jártunk. Még emésztünk, mert a csávó nagyon jókat mondott, elég ígéretesen nézett is ki az egész, de hazafelé mellénk csapódott egy srác, aki meg a helyiek ellenvéleményét (a farm és az ember harácsolását...) fejtette ki, szintén hasonló meggyőzéssel.
Ha megyünk 10 család egyszerre, akkor mi is hajlandók vagyunk költözni ide! Licit indul!

9 év után (!) újra kosár-edzésen voltam. Viccös. 2-3 másodpercnyit kellett gondolkodni, hogy ki hova fut hármasnyolcasban, meg ilyesmi, de ma már figurákon járt a fejem. Szándékosan akartam csapatsportra járni, s meg is dolgozta a fejemet-lelkemet az egész élmény. Természetesen pofátlanul fiatal a többség, de szerencsére legalább ennyire jók is. Az edzés a Berzsenyiben van, ami romantikusan egy szösznyit sem változott 15 év alatt.

Izgat még mostanában Geréb Ági ügye, amiről tudtunk is meg egysmást.
Meg a Zzzzuschlag-bili, mert civilekről, avagy paracivilekről is szól, ahogy UP mondja 100 pontos cikkjében.
Meg kínzó kérdés, hogy vajh miért hasonlít úgy ZJ és SZP.
Meg egy KOMP-szerű másik program művészet témában, amihez szintén Popper apó adott megerősítést sok mozaikot összeállítva.

Közben a gyerekek csak nőnek, nőnek. Bori lassan kinövi a mosdót is.

A többi morzsa annyira aprócska volt, hogy lefútta a huzat…

Nyárzáró tartozásom

2007-09-26T20:04:00.000Z

A világ számokban mér mindent. Ott is, ahol nem feltétlenül kén. Kell-e a példákat hozni? A KOMP miatt szinte azt élem meg, hogy „rosszul kell magam érezni”, mert kevesen voltunk. A kvalitatív mérés nem evilági módi. Meg hát mi sok, mi kevés. HM-eseknek tartott tréningen játszottunk épp mostanság egy ilyen kérdést firtatót: Józsi nagyon sokat késett ma, több mint ..... percet; László kifejezetten sokat keres, ………-et havonta; stb. (kinek mennyi)
KOMPon sokan valóban nem voltunk, az ős-célcsoport aktív vezetők talán még kevesebben, s a résztvevők világát én is nehezen követtem (pl. a tavalyi mászófal előtti feljutási közelharc után idén szinte alig 1-2 ember mászott). Az értékeléseken azért az süt át, hogy aki volt, nagyon élvezte. A nagyobb bakokat ott lőttem, amikor a nekem tetsző dolgok behozatalának eddigi sikerén (Satöbbi, témák, előadók…) felbátorodva idén hoztam a Borago-t, akik szuperkirály koncertet adtak, de a szomorkás nótákra erőteljesen beszóltak az értékelésen (s a résztvevők véleménye szent dolog). A Sóska, sültkrumpli színházhoz ugyan nem kötött semmi különös, de ha ismertem volna, szívesen hoztam volna akkor is, mert szerintem zseniális darab (az emberi játszmák, konfliktusok, sorsok bemutatása a 10 millió fociedző országában egy játékvezetői öltözőben mesteri ötlet). De ez is bukó lett. S igazából a fájó, talán még mindig lüktető seb azért van, mert a szent véleményt néhányan elég alpári módon közölték.
A szervezés fejlődésének én nagyon örültem, s sok program bejött azért, így vagy úgy. Az Élő Könyvtár hozta a menetrendszerű katarzist – élmény volt nézni az arcokat egy-egy beszélgetésből visszajövet. A sztorikat még hetek múltán is gyűjteni lehet, s örömmel hallom a továbbrezgéseket. A szintén sokadszor ismétlődő zárókoncert utolsó száma alatt kezdődő esőt pedig égi visszajelzésnek veszem.
Összegezve talán a hosszútávú célok felé vezető rögös út kitartást megpróbáló félúti állomásán tarthatunk talán. Nehéz. Mindenesetre igyekszünk átgondolni a valós célcsoportokat, célokat, és amennyire lehet új lappal indulunk jövőre több tekintetben is.

Az én töltődésem, avagy az én KOMPom, a méltatlanul kevesek által ismert RoVERseny volt immár második éve. MáriaGibbonAgárGorál csapattal indultunk, „fél”címvédőként. Meseszép helyen, Tihanyban, ismét fergeteges alapötlet (lásd térkép), és a tavalyinál még jobb, ötletesebb állomások vártak minket. A honlap sokat elárul. Aki a térképet nézegeti kicsit, az rájöhet az ízére. A tavalyi meghekkelt vicces térképet is hosszú tízperceken át bámultuk induláskor mire megértettük (a tavalyi honlapja az idei aljáról elérhető), hát még az ideit…

Nyáron olvastam Richard Rohr: A férfi útja könyvét, s jókat gondolkoztam rajta, meg egyébként is eszemben szok lenni, hogy férfi létemre alig versenyzek. Nem méretem meg magam, nincs visszajelzés, hogy hol tartok a falkában, nincs vadászat… Ennek a szálnak sok negatívumát benyaltuk csapaton belüli feszültségek képében. Picit kedvszegőbb az volt, hogy kevés csapat indult, még kevesebb ismerős, s még ennél is kevesebb, aki hozzánk hasonló komolyra vette volna, s így falkaértékelhető visszajelzés nélkül, túl nagy különbséggel nyertük a versenyt. A VERsenyről vannak videók a youtube-on, meg van beszámoló blogvénás tollamból a honlapon, remélem képek is lesznek ugyanitt. (Az itteni képen a 4 km-es időmérő befutó szakasz és huszonx km jófajta túra után vagyunk.)

Nos, mesenyár – köszi – agyő.

Ez a nap más, mint a többi

2007-09-05T19:33:00.000Z

A KOMPos bejegyzés (ha lesz ilyen) elé szaladva egy aktuailitás. Bubuka ma 365 napos.
A kétgyermekes lét minden csodája, gyönyöre, és előre sejtett, illetve sose gondolt nehézsége már-már szépnek mondható egységben terjeng körülöttünk s bennünk. Boriski ennek szinte illusztrálásaképpen ma is frenetikus cipó-arcokat vágva nevetgélt sokat, viccesebbnél viccesebb helyeken mászott, illetve mind a négyünk határait próbálgatva kevesett aludt, és kvázi helyette visított.
Ágit felhívtuk, és megköszöntük sokadszor is az egy évvel ezelőtti meseszép élményt.

Kösz Jóisten, kösz Ági, kösz család. Kösz Bori, hogy minket választottál.

Két kisszínes

2007-08-30T20:54:00.000Z

A nyár két trendi terméke a fagyi és a barack.

Fagyiból a rózsaszín a nyerő, Kenesén is zuper, Szepezden talán hasunk és tárcánk szerencséjére csak utolsó nap fedeztük fel, pedig 2 sarokra volt, de Siófokon cserkészkolléga La Rosa-ja keményen überol mindenkit. A kisszínes meg ne tévesszen senkit - régi, de Juliski már ott a fajibombocról álmodozik.

Barackból sosem elég. Bubi egy Káli-medencés túráról hazafelé jövet be is rámolt az akkor még csak két fogat számláló orcájába két hatalmasat belőle. A kisszínesben a hasonló produkciót az ellenállhatatlan somolygása is édesíti.

S bónuszként egy gondolat: a fentiekből is kivirít, s nagyon sokszor dúdoltuk a nyáron - nekünk a Balaton a Riviéra. Hjaj, nem akarom ragozni, nnna. Tényleg.
S most még hozzáolvastam egy meglepően újat hozó Szabó Magdát, a Szemlélők-et, s bizony nekilódult a lelkem a témának. Hab a tortán és néha a torkán a Dzsembori Csapat élményei, amiben van bőven még magyaros izgalom (sok máson kívül). Csak úgy eszembe jutott ezekről...

Nekem a Balaton a Riviéra,
Napozni ott szeretek a homokon,
Nekem csak jó estét a buona sera,
nem töröm más szavakon a kobakom.

Nekem a Gellért-hegy a Himalája,
bár kicsit alacsonyabb mi tagadás,
De nyári éjszakán igazi bája,
Szavamra van olyan szép, mint bármi más.

Sohase kergetek én délibábot,
Józanul járok, s nem álmodom.
Utazni szeretek, de majd kibírom,
Ha nem lesz farmom vadnyugaton.

Nekem a Balaton a Riviéra,
Ettől nem tántorít el a tél, a fagy.
Szívedet akarom elvenni még ma,
Mert az egész nagy világ nekem te vagy!

Olvastam könyveket, megnéztem filmeket,
Ámultam ezer színes csodán
Ám ha meg kérdezed, elmondom most neked
Mit érzek én ezek után?

Nekem a Balaton a Riviéra,...
...Mert az egész nagy világ nekem te vagy!
Mert a Lollobrigida és a Sophia Loren,
Meg a Marina Vlady nekem te vagy!

Maratoni nyár

2007-08-30T20:30:00.000Z

Az ember így, az ember úgy… Ugye ilyet nem illik mondani. De hogy van ez: „az ember” sosem tölt el egyben három hetet a családjával? Soha? Az ember… No, ha nem is kipipálási céllal, de mi most nagyon sok időt töltünk együtt. Non-stop. A nyaralásból sem jöttünk haza bő 3 hétig. Három etap: Őrség, Balatonkenese, Balatonszepezd. Komponáltnak hihetően hullámoztattuk, hogy mint család egyedül voltunk, vagy voltak velünk mások, s kik. Van a három hétnek elszalasztott íze is talán, hisz mennyi mindenben fejlődhettünk volna, de így is csupa élmény-tettcsokor, csupa élmény-semmittevés.

Kvázi a véletlen is hozhatott volna minket a két helyre, de bizony ha választani kellene is Őrséget és Balatont (persze Káli-medencével) mondanánk. Sokat gondolkodtam, hogy mennyire sóherség, magyar mércével emberien keresőként nyaralóhely-tarhálási szokásunk. De arra jutottam, hogy ez valami mélyebb kérdés, hogy miért ne mehetnénk olyan helyre, ami valakié, pláne ismerősé, s épp nem használja.
Az Őrség régi jóbarát. Majd 10 éve, hogy kettesben jártunk itt, de voltunk azóta is (meg azelőtt is). Gábor már tavalyi években is ajánlgatta Papszer-i házukat, s idénre nagy örömmel csaptunk bele, hisz velük kifejezetten szerettünk is volna ismét hosszabban találkozni. Hab a tortán, hogy a trióvá bővült Vida család is itt termett pár napra.
Julit ezerszínű kaleidoszkópba pörgetve most a nálánál fiatalabb Luca mellett figyelhettük, mint anyáskodik (tuti mi is benne vagyunk effajta viselkedési menetében).
Ősi, belső vágyunk a családi együttlét, a lét, az együtt… Sokszor álltunk meg körbepillantani, hogy ez biza maga az idill.
A pár éve nagy modellként felmagasztalt Ferencz család idén főleg tejet, sajtot és ládát ádott. Gellértet is megládáztattuk, s a kirándulás közben elhangzott vala Juli talán első blogban megörökített elszólásmondása, mely a szederbokort le-desszertbokrozta.
A 40 fokot még nem sejtve boldogan feredőztünk az egyetlen napos napon a nagyon szimpi kis Hársas-tóban. Pre-Balaton.

Kenesére menet direkt komponálással Füreden keresztül érkeztünk, hogy az ottani Jazz Fesztiválon Kalteneckert hallgassunk. De ismét kicsúszott kezeink közül, a most utolsó pillanatban Füredet lemondó kedvencke. Juli mindenesetre jót fagyizott este 10-kor. Talán még nem sejtettük, hogy szépen lassan, magabiztosan hónapokra szétszedjük a két gyerkőc beállt napirendjét.
Kenesén gyerekpártner-mentesen, de sokféle felállásban lehettünk Pingvin mamájának munkatársának… nyaralójában. Ezúton is kézcsók Klári néniéknek, még mindig ismeretlenül.
Kiscsapattal, nagycsapattal, s végül magunkban. Az örök partner a 40 fok lett, melynek viselése utólag elég izgalmasnak tűnik, mivel csak félúton vettük észre a faház tetőszintjén, hogy van ventilátor.
A civilek által fenntartott szabadstrand nagyon szuper volt. Magukba felejtkezve építették homokváraikat a népek. Puma és Juli azonnal, s lassan én is belejöttem. Juli is, Bori is nagyon élvezték a vizet, ami a túlélést kecsegtette napi többszöri hűtő-segítségével. A strandon hangozék el egy újabb Juli-remek. A szomszéd törülközőn kisebb nyavalygást előadó kisgyermeket oktatta eképpen szüleje: - Nézd meg, hogy azok a kislányok miért tudnak csendben maradni! Mire a kizárólag az evésnek köszönhető csendet megtörő Juli átszól: - Mi is szoktunk ám visítozni!

Szepezdre Waldorfos ovis ismerős családdal csaptunk a közepébe. Izgalmas kaland volt, s nagyon jól sült. Ráadásul ugyi mindkét manónak kortárs társasága adódott. Ez Julinál Balázzsal való kiugróan sok veszekedést, nyávogást, ugyanakkor egész biztosan sok tanulást, és sok-sok jó játékot jelentett. Borinak vérbeli izgalmakat nem jelentett még Zsombi, a VíziGrizzly, de nekünk csuda látvány volt a két cseppség.
Szegény Julkát nagy közösen eléggé kiütöttük. Egyrészt nagy pech-sorozatot produkálva esett stéglépcsőn, gurult félemeletet kilátólépcsőn gyors egymásutánban, ami alapvetően magabiztosságát szegte. S nagykönyvszerűen vétettünk még egyet mi is: tizeniksz napon keresztül tudtuk tartani a kemény szabályokat következetesen, hogy 12-16 között nem vagyunk napon, előtte, utána is csak sapkában, csak naptejjel. S két-három véletlen és figyelmetlenség turmixából adódó gyors egymásutáni eset frankón kicsapta Julit a napszúrásba. (Juli valamiért nem akart Szepezden vízbe menni, s kínunkban már örültünk, ha jó játékot találtak maguknak (vízhordás csapból Balcsiba – sapka nélkül, délben) (1.), egyszer végre bejött, akkor sok-sok vízbedobálás, pörgetés (délben) (2.), majd a kékkúti tanösvény és multi láda bejárása Mikiék által hozott biciklivel, ami a földúton szétrázta Julit, aki sapka nélkül aludt délben. (3.) ) Ez elég sportszerűtlen nehezítés volt a Csernével való egyébéként is nagyon más-világba fejest ugró egy napunkra. Érdekes volt a duma mellett érzékelni is a Dél – Észak különbséget. (Nyertünk.)
A szepezdi plébánián lakva megélhettük, hogy vasárnap elég volt 7.50-kor kelni a miséhez. Julkó megeresztett itt is egy bemondást, mikor megkérdezte a mise közben félhangosan, hogy a pap bácsi a Brumm-brumm Brúnó-t énekli-e most?
Szépséges zárásként egy kis Kapolcs, ahol leginkább a felvett stopposok jelentettek élményt, majd több szép túra: Hegyestű, Baracsony, Szent György-hegy jutott. S nagy izgalommal tértünk haza, hisz már-már újdonságszámba ment a saját lakásunk élménye.

Molyolka, a gps

2007-07-06T20:53:00.000Z

Bori az. Reggel sokszor korán kel, s az előző évek elkényeztetése (kösz, lányok!) mellett nem merült fel elsőre az, hogy felkeljünk vele, ezért Puma csak ad Bori elé egy tálnyi játékot. S Bori molyol velük. Akár fél-egy órát is. Molyolka. Gps-ként pedig, mint anya-távolságmérő működik. Anya távolságnövekedésével arányban emelkedik a hangmagasság. A látótéren kívülesés sokszor a magas c kategóriába tartozik. Mivel elkezdett mászni, ezért arra ösztökéljük, hogy segítsen önnön magán, és induljon el anya után… Kapizsgálja. Döbbenetes, hogy csakúgy, mint nővérét, elsősorban kajával lehet csendesebb működésre bírni. Illetve azzal tuti.

Édes kincsőke, a regöstáborból még nem sokat érzékelt, a sok gyerek ugrálását és a fellelhető, rágható játéktengert élvezte talán. Julinak viszont nagyon izgi lehetett a regös családi altábor, hisz végre korosztályából is akadtak kollégák. Folyamatosan sok gyerek-interakcióban lehetett része. Táncot még nem élvezte ki utolsó cseppjéig, hisz Fábián Évinél sem foglalja le őt pontosan és teljesen, de mondjuk a kézművesek nagyon jófajták voltak idén. Sok szabadjáték került a napba, és a gyerekek korosztályi szórása miatt a keretek is szükségszerűen lazábbak voltak. A délutáni elutazgatós programok nem voltak annyira szipiszupik, mint tavaly pl., de idén belefért, hogy egyik nap nem mentünk el. A hiányainkat meg utolsó nap magunkban pótoltuk: libegőztünk egyet az ország leghosszabb szerkentyűjén (plusz láda), meg strandoltunk egyet a tréneres tréningről savanyú emléket most megszépítő Zsóryfürdőn. A vizes videjjó nem innen való, de kikívánkozott. A két „békanő”. (Juli rajzolt egyszer valamit, amire kérdeztük mi ez: - Békanő! (… a hasadban).)

Számunkra nagyon érdekes volt, hogy a regösben egy más napi ritmust (itt korábban történt minden: kelés, kaja, szundi, lefekvés) kisebb döccenőkkel át tudtuk venni 1-2 nap után. Ugyanakkor én egyáltalán nem értem el azt a hőfokot, amit mondjuk tavaly a gyerekekkel való együttlétben. Ezért nagy kár azért utólag. Pedig ennyi rajzfilmfigurai pontossággal megrajzolt kis zsiványt soká fogok ilyen körülmények között kapni az élettől.

Ami nagy hozadék volt, hogy másik 10 családot láthattunk, s ennek a „kirakatnak” a nézegetése csak funkcionált tükörként is néha, s a sok érdekes-értékes másokról szóló tapasztalat mellett önreflexióra is volt mód. Puma már verbalizált is belőle részeket, nekem még emésztenem kell, de érzem, hogy született felismerés, javulási pontokat találtam. S jövell egy nagy nyaralás-lánc, ahol mindezt valóra válthatom. Reméljük ez lesz az eredmény:

Álom

2007-06-12T21:59:00.000Z

Na, jól elcsépeltem a megvalósuló álom metafóráját…
Ugyanis álmodtunk egy szőke, cserfes, kacagó, rózsaszín fürdőruhás, narancssárga kalapos zsiványlányt.

S elérzékenyülök leírni is: itt van. (Ma legalábbis láttam egy ilyet a Dagály "Balatonban".)
Három éve van velünk.
Sőt. Nagyonis velünk van fogantatása óta. Nem beszélve az azt megelőző évek álmairól. Hogy három éve mi történt velünk, azt sokszor átbeszéltük már, de mára is jutott belőle, még új szempont is.
Kimondani, összefoglalni, leírni lehet-e ezt az érzést? Nem.

Gondolom ezt Magdi, Noga és Gellért szülei is megerősítik.

Üdv nektek!

Juli mondataiban nagy pozitív meglepettséggel, icipici büszkeséggel fedeztük fel az asszertív kommunikáció alapjait, melyet vele kapcsolatban mi sokszor tudatosan használunk.
Ennek szellemében:
Juli, nekünk nagyon jó veled!

Jobb képek lesznek még - ezek a gyertyások...

Drímkamtrú mozaikok

2007-06-12T21:40:00.000Z

Nehéz egy eset… Vásárolni sem megyek le, ha csak egy valamit kell venni, városba sem megyek be egy elintézendővel. Ha szépen összegyűlik jópár veendő, teendő, akkor kedvvel megyek neki, sikerélmény lesz belőle. Van, aki ismeri ezt? Van, aki szintén így működik, vagy én vagyok beteg?
Tele vagyok kis, egyszeri, egyszerű sztorikkal, de nem írom ide meg őket a fenti elv mentén… Keresem az összekötő kapcsot köztük, mint egy igazi dilettáns tábortűz-vezető.Meg közben Gáborék blogja (halleluja, ilyen írókával épp ideje volt : ) illetve, annak mássága elgondolkoztatott a sajátunk miértjeiről.

Szóval drím kam trú –k.

Nem tegnap volt, de voltunk hosszú hétvégézni AntalIbolyaCsernével. Julinak napokkal előtte elmondtuk, hogy megyünk majd Csernével és strand is lesz, meg láda, meg minden… Magához képest (hisz Cserne ezidőalatt már be is pakolt és útra készen állt 3-4 napon át) nagyon beizgult és sokat mondogatta, hogy kivel, hova menjünk már. S maga a tény, hogy tényleg ott volt egy nála kicsit idősebb lány (a játszón csak 5-7 évesek, vagy nála kisebbek vannak) és tényleg strandoltunk. Zisz _iz_ e drím kam trú. A soproni 3 nap nagy élménye Juli átpozicionálása volt, mert itthon ő a nővér, a nagy, akitől –Borihoz képest- sokat, többet várunk el. S most egy 4 éves mellett édesen kicsi volt, kijött nagyon a reális kora, s bennünk helyrebillent, hogy mit lehet tőle elvárni, s mit még nem annyira. A Fertő-tavi strand és a madár-les zsenik voltak (a madarakhoz mostanában különösen vonzódom még megfejtetlen okokból), de amirül emlékezni fogunk az alkalomra, az a kocsikulcs Fülöpbe zárása lesz. Lehet, hogy mindenkinek ismert és egyértelmű, de nem merem leírni, hogy a sárga angyal hogyan nyitotta ki az autót…

Nagy drím kam trú a munka, amit művelek. Az emberiség szerintem azon túlnyomó kisebbségéhez tartozom, aki nagggyon szereti, amit dolgozik. Sőt, már-már pofára esés van kilátásban a ló túloldalán, ha nem fogom tudni jó ütemben eldönteni, hogy két drímkamtrú állás közül melyiket csinálom igazán. Cserkészvonalon kérésem, vágyam volt, hogy legyen egy forrásteremtési koordinátor kolléga. S lőn. Bedecs Andrissal hatalmast vásároltunk – eddig úgy tűnik. Kifejezetten sokat dob „a versenyben”, mely az értem viaskodó állások között folyik. De a pofára esés, a két állás közötti őrlődés, duplamunka rémképe nagyon erősen fenyeget.

Súlyában kiemelkedik az a drím kam trú, ami a családdal, Pumával kapcsolatos. Negyedik házassági évfordulónk is az elmúlt időszakra esik. Ahogy az esküvőnk is nagyon olyan volt, amilyenek vagyunk (minthogy szerintünk kvázi mindenkire igaz ez a tézis), a mostani ünnep is „mi voltunk”. S ami drím kam trú a drím kam trúban, hogy nagyon jó dolgokról beszélgettünk ma is nyálösszecsorgató indiai kaják mellett. Az IKSZI-s tréning kotta mentén, Én és az … ünnepről beszélgettünk. S a téma le tudott ágazni tömény és fárasztó, de imádott témákhoz az élet értelmét piszkálgatva.

Napjaink drím-je, ami még kam trú-ra vár, a zsongást, pörgést a non-formális ifjúságnevelés után életünkbe visszahozó Owi-szervezgetés. Furcsa módon szorongat az örök múzsa, a Határidő. Reméljük nem fojt meg, és lesz itten kam trú. Sok energiánk van benne, és nagy lelkesedésünk.

A porcica kunkori bajszán

2007-05-10T21:20:00.000Z

Juli rákapott a névadásosdira. Rozi babája, a babás mesevilág egyik kulcsfigurája új nevet nyert a derült égből. Ági. S meg is sértődik, ha még Rozinak szólítjuk őt. A SzabóZsuzsi név mintájára (aki Anna mellett Juli kislánya szokott lenni a „Képzeld”-sztorikban) a baba GerébÁgi néha.

Hogy most épp ki milyen néven fut? Boróra ráragadt a Dugó név. Sőt: Dugesz, Dugsi. Puma részéről Bubu és Töfi. A másik szál meg a Denevér-es, ami a fejjel lefelé tornából ered: Deni, Kisdeni. Ha Denis kép nincs is, egy fergeteg piros vödrös film akad.

Juli a Nagydeni, de Csimpi-Limpi is volt épp a napokban, mert úgy makogott-nyafogott, mint egy kismajom. Néhanapján Hasi a Tesz-veszből, vagy van pár ősklasszikus, mint Csicseriborsó, Szöszke, Szösz néne.

Julinak volt egy lábgombásodása kb. egy évvel ezelőtt, ami azért az ő léptékében iszonyú sokáig tartott, míg meggyógyult. Azóta minden alkalommal ahogy a saját lába előkerül a zokni, vagy harisnya rejtése alól, azonnal tisztításba kezd - végignézi, hogy nincs-e szösz a lábujjai közt. De ugyanezt teszi törődően velünk is, sőt Bori lábujjait is kifeszíti 90 fokban, és kisepri a nem odavaló elemeket. Fel is olvastuk neki az nagy költő Szösz néne versét, s nagyon megszerette. Nem véletlenül…

Varró Dániel: Szösz néne

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?

Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.

Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: "Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?"

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
"Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne."

Magunk elmúlt időszakáról címlinkekben:

Országos cserkésznap hatalmas élmény volt, hogy sokan voltak, hogy gyerekeknek is szólt, hogy őszintén magunkra koncentráltunk és magunkhoz méltóan igényes, kreatív programok voltak;

Újabb Zsiráf szervezte Egyéjszakás kalandon a Gaja-szurdokban jártunk, bár a szurdok szóról és a világról is megváltozott a látképünk Mandu és Gellért Andok vetítése után;

Születés Hete nyitónapja úgy tűnt elsőre, hogy nem olyan nagy durranás idén (szó mi szó, voltak benne kapitális hibák), mindenesetre a gyönyörű kismamák, Zsuzsi és Ibolya alapvetően kárpótoltak. (Itt kívánunk boldog születést Bobby kislányának!) Utólag rá kellett viszont jönnöm, hogy Soma előadása a spirituális ébredésről és egy Holdról és Napról szóló előadás igenis nagy hatással volt rám; -elvileg sok kép készült rólunk, ha megjelennek a tavam.hu-n, akkor linkeljük-

Waldorf-szülőségünk nagyon izgi: hirdetünk, ovizunk, élvezzük.

Critical Nyuffi

2007-04-22T21:36:00.000Z

Meggyőződésem szerint minden családapának titkos, tudatalatti vágya ez, mint OViktornak az egészségügyi miniszterség, hogy egyszer a gyerekének a frottír nyula leessen a libegőről, és utána kelljen másznia a sziklás vad ormokon.

Nekem ma teljesült. Nyuffi Rescue Team Hungary. Ahogy a Nagykönyvben vala: libegő, Nyuffi elő, Bori belenget, kétharmad út, sikkantás, placcs. Na, túl azért nem dramatizálom: tizenkét perc alatt megjártam oda-vissza. A délelőtt módszertani projekt Julinak a kirándulások alatti hátihordozóban eltöltött idejének drasztikus csökkentésére irányult. Volna. Először nem is tűnt fel, hogy kisgyerekek átlag feletti sűrűséggel esnek-kelnek a libegő tetejénél lévő játszónál. Aztán mikor Juli akkorát esett egy gyökérben, hogy mindkét szeme 1-1 centivel úszta csak meg a nagyobb tragédiát – akkor azért körbenéztünk. S láttuk vala, hogy ez nem játszótéri környezet. Hagyjuk, az eu-kompatibilitást, mert az sok helyen csak degenerál szerintem, de itten harminchét helyen álltak ki vastag gyökerek a földből, s mindezt kis sziklás vidék színezte. No, ezért hasaltak a gyerekek vidáman annyit – s Juli is egy ilyenben végezte a kirándulást mára. Így elmaradt két csirke láda megkeresése (pont egy ilyen leszoktató projekthez tökéletesek lettek volna pedig), s visszalibegőztünk, surrantunk haza, hogy jussék idő a töltődésre Critical Miss előtt.

Közbeszúrva egy tegnapi sztorit, mely szerint nem maradt azért a hétvége láda nélkül. Talán sokakkal esett már meg ilyen: kiderült, hogy a tizenöt éve havonta akár többször is látogatott óbudai telkünktől Carl Lewis 10 mp-en belül érne el egy ládát. Gyerekkoromban sokat játszottam az Arany-pataknál, de valamiért csak most esett le, hogy itt láda van. Így Mamámat is beavatva a ládázás szépségeibe, ezt azért megkerestük.

A Critical Mass kifejezést nagyon szeretem. Mély-mély ars poetikussággal hiszem, hogy a kritikus tömeg elve képes változtatni a világon. A CM-en évről-évre többen vannak – katartikus, ahogy órákig hömpölyög a tömeg. De még nincs meg a kritikus mennyiség egyszerűen. Még nincsenek új bicikliutak, kevésbé tahó parkoló autók… De el fog jönni az a kritikus tömeg, amikor ez meglesz. Hiszem. És hiszek benne, hogy ugyanez a civil elv képes lesz változtatni sokmindenen a világban, az országban (akár az egészségügy és az oktatás terén is.) Most olvasom a criticalmass.hu - n, hogy valóban másfélszeres az idei tömeg, és örömmel konstatálom gondolataimhoz hasonló tartalmat más szavakba öntve. Még hadd fejeljem meg egy mondattal ezzel kapcsolatban a fergetegessé váló Születés Hete beköszöntőjéből: „A Hét legfontosabb üzenete, hogy saját sorsunkért felelősek, saját ügyeinkben kompetensek vagyunk és a szakértők, tanácsadók e döntési folyamatok során nem helyettünk hozzák a rólunk való döntéseket.”

Idén nagyon jól taktikáztunk a CM-en. Tavaly az első felét tekertük le, és untuk, béna volt a lassúság, le is csatoltunk valahol félúton. Idén a Lánc-hídnál szálltunk bé, s király útvonal maradt, illetve a bicikliemelés hatalmas élmény volt a ligetben. Még gyerekemelés, meg dobálás ihletet is kaptunk tőle.

Huhúsvét

2007-04-19T20:47:00.000Z

Nem volt cél, hogy ebből a naplócskából rongyfigurás képregény legyen – de most mégis ismét két új jövevényről kell beszámolnunk. S lám a Húsvéthoz is kapcsolhatnánk őket: Nyuffi és Csacsa (nem mondom meg melyik melyik).

Jó nagy tanácstalanságban voltunk, hogy Julinak mit mondjunk a Húsvétról. Jézus halála is már elég meredek – bár pl. a tulipánok hervadása mentén érdeklődik az elmúlás iránt egy picit. Nem beszélve a feltámadásról, amit még csak tulipánokon sem tudunk szemléltetni. Valamit motyogtunk azért ezekről neki. A nagy összkombinációról, a csokitojást tojó nyuszitól feláll a szőr a hátunkon. Ezekből is megpróbáltuk elmotyogni, hogy a tojás milyen szimbólum, de kb össz eddig jutottunk. Julóki vajh hogy élheti meg az ünnepeket velünk?

Inkább kirándultunk Húsvét örömére - mostanában egyébként is egész sokat. Nagypénteken Etyeken és Alcsútdobozon autóval. Kirándulósabban meg vénetletül (Juli (c)) Piliscsaba környékén ládáztunk háromszor is – jobbnál jobb társaságban: egyszer ZsiráfPingvinnel, egyszer DidusVirággal, illetve egyszer AntalIbolyával és Csernével (hú de nehéz volt elmagyarázni két hároméves kismókusnak, hogy a térkép béna, és ezért nem leltük a kincset).

Utóbbiakkal Nagyszombaton (amerikaiak mit röhögtek ezen, mikor elmondtam nekik mi hogy hívjuk a Holy Saturdayt…) az Otthonszülés Világnapján tartott Pelenkás Akción is együtt vettünk részt, meg kisebb meglepetésre azért sok más ismerőssel is. Ha az erről a HörrTV-n lement bicskanyitogatóan manipulatív beszámoló felé is elkanyarodnék, akkor végképp követhetetlen lenne ez az írás.

A szent napok ünnepére az előző három év erdélyi útjai után idén szándékosan maradtunk itthon, hogy a szertartásokat élvezhessük. A feltámadásiról 8 percet késtünk, s a vasárnaponként negyedházas Tabáni templomnak csak az ajtó-síkjáig jutottunk. Egy jó óra múlva -én még ilyet nem pipáltam- 400 kintrekedt ember parolázott a parkolóban. Feltételezem a szertartásra jöttek pedig, mert a körmenetbe azért beszálltak. Summa summarum, biztos rajtunk is múlt, de nem tudtunk igazán belemerülni az ünnepbe idén. Maradt a világi csirke vigasz: a böjt vége, a csokisüti visszatérése.

Meg maradt a sokadik nyúl. Ez éppen frottír, zöld és Nyuffi. És BoriDugóDenevér isssszonyú édes vele.

A baba

2007-04-05T21:48:00.000Z

Igyekszünk emlékezetünkbe idézni, hogy Juli is volt ilyen mókás kommunikációs korszakban, mint most Bori – de nem megy. Bár Bori is most inkább az egyre emelkedő forgulat-számával véteti magát észre, azért viccös, ahogy hümmög és sikkant. Juli viszont ontja a szavakat, mondatokat, nem beszélve az énekekről és mondókákról. Feltételezem nagyon sok ilyen korú kismókus hasonlóképpen adja elő memória és szóhasználat terén, de ezen azért sűrűn csettintgetünk: fantasztikus.

Ami nagyon élvezetesen megy mostanság, az a szerepjáték. Fülig érő szájjal élvezi, hogy ő „papagáj”, „kisoroszlán”, „vendég”, „ikres anyuka”, „Expressz Tódor, a postás” vagy éppen „kecske a pallón”. Zseniálisakat beszélgetünk így, játszunk, jelenetezünk (ugyanazt természetesen harmincszor egymás után).

S ami mindennél döbbenetesebb, az „a baba”.

Megfejthetetlen. Egyszerre szép, és érdekesfurcsa.

Ugyanis „A baba…”-val kezdődő mondatok alanya, cselekvője sokféleképpen értelmezhető:

-önmaga

-vágyott önmaga

-Bori

-babája, Rozi

-gyermeke

-s ki tudja még a fejében mi lehet.

Tehát „a baba” csinál olyat, amit Juli csinált nemrég: Képzeld, a baba már vécébe pisil.

Vagy olyat amit Juli másképp, általában ellenkezőleg, a külvilág által elvártan: Képzeld, a baba nem sírt a doktorbácsinál.

Vagy olyat, amit Juli csinált, de tudja, hogy nem oké: A baba tegnap homokot szórt a Marci szemébe.

Vagy olyat, mint Bori: A baba elkezdett forogni. Jön a foga… Sokszor ringatja, szoptatja, babusgatja úgy, mint Puma Borit.

Vagy olyat, mint egy játékbaba: Felöltöztetem a babát. (és tényleg)

Vagy jön és újságolja: Képzeld megszületett a kisbabám. Itt jött ki a hasamból. Úgy hívják, hogy SzabóZsuzsi (vagy Anna, vagy Bori… újabban ikrei születnek Julinak).

Gyönyörű.

Képregény cafatok a fentiekről:

Kultúr sok

2007-02-23T22:37:00.000Z

Sok apró kultúr élmény rövid beszámolói.

Hamlet a Bárkában. Be-sza-rás. Nem létezik, annyira jó. IKSZI-s közös színházasdi első alkalma leverhetetlen magasságba tette ezzel a lécet. Igazából beleillik a mostani életkérdéseink közé: ki mondta, hogy egy színdarabot színpadon, nézőktől hidegen elkülönülve kell játszani? (stb.) No, itt aztán borul minden. Hogy sok poént ne lőjjek le a leendő nézők elől, csak címszavakban: a szerepeket sorsolják – 2/4/6 szerepet tudnak a színészek, a színháztermen belüli játékteret felvonásonként sorsolják, a kellékeket és zenéket a nézők viszik – s ez önmagában annyi, hogy… Ehhez már csak az eleve jó darab és jó színészek jönnek.

Szoktunk járni aprók táncára, táncházba az Aranytízbe , ahol a regösből ismert és minőségbiztosat jelentő Kalamajka húzza, és Fábián Évi vezeti a táncot. Nagyon élvezi Juli, extra szuper az egész. Múlt héten olvastuk neten, hogy a Fonóban a Kolompos együttes tart hasonlót farsangi mulatság témában. Van tőlük cd-nk (már csak volt), gondoltuk kockáztassunk. Hi-ba. Ami ott volt, csakúgy, mint fent: leírhatatlan, csakhogy most másik előjellel. Népi kultúra megcsúfolása, vérciki, amit műveltek népzenére az újbudai, újproli közönség számára (s feltételezem igényeire válaszolván). Szóval cd-t a zúzdába, Kalamajka visszatér. Szépen gyűlnek az ottani kézművesen készített dolgok, a tanult mondókák, énekek. Amikből azért egyből sincs hiány. Juli nagggggggyon sokat tud, immár van, amit ő tanít, játszik Borival:

Zene terén épp konstatáltuk, hogy nem sokat szoktunk magunkban hallgatni. (Az azért hír, hogy a Borago fix jön a KOMPra. Az onnan meg épphogy lemaradt Barabás Lőrinc Eklektriket jószívvel ajánljuk.) Ellenben nagyon sok gyerek cucc megy napközben. A Regélő ismerős, ugyi? Tipikusan jó! Mindenféle Kaláka és egyre több mese is megy, de a legszebb muzsika Bori éneke:

Filmben nem csak most, mindig is ekék voltunk. Most is nagy szó, hogy néztünk valamit. Mondjuk – hogy, hogy nem – ez is egy Waldorfot bemutató dvd volt.

Régi vágyam, hogy csak négy nap dolgozom, s péntekeken pl. nem. Mostanság többször is összejött, egyelőre „cserébe” előző hétvégi munkákért, vagy aheti sok délutánozásért, de tervezem, hogy legyen sok ilyen csakúgy is. Az egyik ilyen pénteken mentünk el az örökzöld Természettudományi Múzeumba. Ennyi. Tudom, a sztori eleje jobb volt. Bocs.

…majd a csacsi megissza

2007-02-16T22:29:00.000Z

Tematikus számunk témája a víz.
Régóta csücsül a fülünkben a bogár, hogy a vezetékes ivóvíz minőségének ugyan nézzünk már utána. Tibor jóismerősöm kutatott errefelé, és jószívvel ajánlotta művüket, a www.ivoviz.hu –t, onnan is a "Tudásszomj" írást. Puma még felvette a kapcsolatot további szakértőkkel, de sokkal többet ennél nem tudtak mondani – meg megnyugtatóbbat se. Tibor, aki Kékkúton komoly botrányokkal tűzdelt kutatásokat végzett, javasolta, hogy, ha ásványvizet iszunk, akkor 500 mg/l alatti ásványi anyag tartalomra figyeljünk (meg persze visszaváltható üveg csomagolásra).
Juli ivási szokásai (evésiekhez hasonlóan) abszolút jók. Csomó vizet iszik – mostantól ugyi majd üvegkancsóban pihentetettet… Bori csak tejes egyelőre – hála mindenkinek, akihez ez az ügy tartozik.
Másik vízzel kapcsolatos érintkezési felület a fürdés. Most csak a lányokról értekezünk, mert mókásak. Főleg a mini-kori piros vödrös fürcsi mentén. Ide is jut egy képrejtvény.

Meg pár további kép a témakörben.

(Itt hívjuk fel kedves olvasóink figyelmét a folyamatosan bővülő, új linkre jobboldalt fotó témakörben.)

Javítom magamat

2007-02-14T14:29:00.000Z

Mármint abban az értelmben, hogy Zoli és Kata múltkori látogatásakor felmerült kérdésre való megoldási javaslatom (ti. gyerekek és tévézés/mesefilm-nézés)- ugyanők mostani látogatására megváltozott. Azóta kevesebb a nézés, több a mesélés itthon. Jó.

Utaltam rá, hogy Vekerdy még biztos elő fog kerülni. Íme - a temérdek tőle olvasott írás közt ezt találtam:

"Ami az olvasást illeti, a nagyon sokat tévéző gyerek bizonyosan nem lesz olvasóvá. Hegedűs Gézával értek egyet: tíz éves koráig nem hagynám a gyereket tévézni, akkor még olvasóvá lehet. Az olvasás ugyanis később, kamasz és ifjúkorban mint önterápia és mint személyiségépítő eszköz hihetetlenül fontossá válik. Az élvező olvasó ugyanis öntudatlanul belső képeket készít, a szöveg benne akár fiziológiás változásokat is létrehoz, például több vér áramlik a lábikrájába, ha egy jól leírt futásról olvas. A kisgyerek pedig zseniális belső képkészítő, mesehallgatás vagy játék közben fantáziaképeket készít. Ugyanakkor nagy a képéhsége, mert az ember képekben dolgozza fel a szorongásait, a félelmeit és a világról szerzett ismereteit, egy kisgyereknek pedig rengeteg a feldolgozni valója. De mivel nem tud különbséget tenni külső és belső kép között, ezért lenyűgözi a tévé vagy bármely képernyő. Rátapad, nem tud elszakadni tőle, ugyanakkor rágja a körmét, tekeri a haját. A külső kép azonban blokkolja a belső képkészítést, a pszichikus feldolgozást. Nem beszélve arról, hogy leülteti a gyereket, holott a gyerek mozgás közben tud igazán jól feldolgozni. Tehát a képernyő előtt se testileg, se lelkileg nem mozog. Ezt Henry Wallontól tudjuk és sok más jeles kutatótól is. Az is lényeges, hogy a képernyőt nézve az agy elektromos hullámszerkezete is megváltozik, hasonló lesz az alváséhoz vagy a meditációban is mérhető hullámszerkezethez. Csakhogy azokban le vagyunk zárva a külvilág felé, s így "énazonos" tartalmak dolgozódnak fel. A képernyő viszont "énidegen" tartalmak hihetetlen tömegét árasztja a védtelenül maradt központi idegrendszerbe. A televízió és a képernyő tehát, minél kisebb a gyerek, annál totálisabb rombolást végez. Az óvodák arról számolnak be, hogy a gyerekek már nem tudnak játszani és nem tudnak mesét hallgatni. Ennek a hátterében ott van az áttelevíziózott, átvideózott órák száma.
...
Fontos tudnunk azt is, hogy a valóságban látott agresszió csekélyebb mértékben, a filmen látott nagyobb mértékben, és a rajzfilmen látott a legnagyobb mértékben növeli a gyerekek agressziós szintjét. Ez is egy amerikai vizsgálatból derült ki.
Mert a valóságban látott agresszió szorongást kelt a gyerekben, valójában nem akarja. A filmen látott egy virtuális világ, ezért ott már jobban felszökken az agressziós szintje: újra beteszem a kazettát, megint él mind a tizennyolc ember. Az animációban - például Tomra és Jerryre lefordítva - az egér ellapul, de már föl is ugrott, és rohan tovább. Hogyhogy? Ez utánozhatatlan, egy dramaturgiai disznóság, mert nem derül ki, hogy miként lehetséges. Az utánozhatatlan agresszió pedig rendkívüli mértékben növeli az agressziós szintet, mert a játékban nem vezethető le igazán, és marad az, hogy tombolni, ütni, eltaposni, felrobbantani. "

Tolle, lege

2007-01-26T21:40:00.000Z

Fiatalkori beidegződés, hogy akkor Karácsony a Karácsony, ha az ünnepek alatt lehet olvasni. Faramuci módon sikerült is most mindez – mindenféle betegségek miatt döglődve, de tudtunk olvasni. Én majd’ négyet faltam be, s egy szépséges önmagába fonódó gondolatsorra meg is állnék itt.

Olvasási sorrendben a következők gurultak le:
Dr. Ranschburg Jenő, Dr. Vekerdy Tamás, Popper Péter: Sorsdöntő találkozások, szülők és gyermekek – Mesterkurzus sorozat - Az előző bejegyzésben emlegetett világ másképp szemlélésében döbbenetesen begyorsított. Megerősített sok kérdésben a két pszichológus (főleg gyereknevelési kérdéseket tárgyaltak itt ugye – s ránk erősítettek, hogy sem felelőtlenek, sem hülyék nem vagyunk), s olyan ajtókat nyitott meg, melyek azóta is csak még további ajtókat nyitogatnak… Ráadásul Vekerdy rágcsálós egy bogarat ültetett a fülembe. (Ide szerintem még visszatérek majd.)

Szabó Magda: Az ajtó – Művészetek Völgyében nyáron még csak azért hallgattuk meg, mert tudtuk, hogy Mária szereti. Azóta az év írója lett nálunk, magam a hatodik könyvénél tartok már. Ezt ő maga ajánlotta a fenti beszélgetésen, ezért érdekelt. Eddig két típust olvastam tőle dilettáns módon leegyszerűsítve: a több szálon futó és több szemszögből vizsgáló, családi konfliktusost, és az önéletrajzit. Ez az utóbbiba tartozik, a vártnál kisebb katarzissal, de feltétlenül jó volt.

Milan Kundera: Nevetséges szerelmek – Marcell ajánlotta, s talán ezért többet is vártam a könyvtől. Azt hittem ezidáig, hogy Kundera egy keleti filozófus, ezért távol állt tőlem. Most, hogy megtudtam, hogy kortárs cseh (ráadásul valamiért vonzódom a cseh dolgokhoz) – rögtön megtetszett. A könyv nagyon jó, mégsem találtam olyan alakot, helyzetet, momentumot benne, amit saját életemre vonatkoztathattam volna.

Elizabeth Lukas: Spirituális lélektan -az értelmes élet forrásai- – az író Viktor E. Frankl (tavalyi év könyve győztes nálunk) tanítványa, s eme könyv is logoterápiáról, s annak érdekes használati területeiről szól.

Bobby mondta „tegnap” (Julinak minden tegnap, ami múlt idő), hogy ő évek óta nem olvasott szépirodalmat, csak tudományos társadalmi elemzést, kutatást, könyvet, esszét stb – s ezen elgondolkodtam vala, hogy én meg miért igen. Merthogy a fenti könyvek is 2-2-es döntetlent játszottak a szépirodalom – ismeretterjesztő viadalon. Melyiket miért olvasom? S lám, hol találtam kis szellemi kapaszkodót e kérdésben? Épp a Lukas könyvben, amit, idéznék is (ő is idéz: Ludwig Muth-tól):

„Az olvasás gyógyító erejét vizsgálva a könyv számos egyéb funkciója kerül látóterünkbe: nevetés és sírás, átélés és fantáziálás, átváltozás mások sorsába helyezkedve és visszatérés saját múltunkba, magunkraébredés a szétszórtságból, elmélyülés, meditáció. Az olvasáskultúra mélyebb értelme ott válik nyilvánvalóvá, ahol túllépünk az információáramlás banális folyamatán. Szinte minden önéletrajzban döntő szerep jut a könyveknek. De vajon mit tart a szerző feljegyzésre méltónak, élete alakulása szempontjából fontosnak? Nem azt, hogy egyik vagy másik alkalommal hasznos ismeretekre tett szert, gyarapította szakmai tudását vagy kielégítette felületes kíváncsiságát, hanem azt, hogy az olvasás által valami mozgásba lendült, folyamathoz van köze.
Ebből a szemszögből nézve érthető az a megdöbbentő megállapítás, hogy a szorgalmas olvasók többnyire boldogabbak. Bizonyára nem azért, mert kevesebb sorscsapás éri őket, hanem sokkal inkább azért, mert olvasmányaik sora megtanította őket arra, hogy a nehézségeket hogyan építsék be értelmesen az életükbe; és mert a könyvek gondolat- és képi világával folyamatosan szembesülve érettebb emberekké formálódtak.”

Azóta a Karácsonyra duplán érkező Szabó Magda: Für Elise-t olvasom, s biz’a találom benne bőven a magamra vonatkoztatható dolgokat. Persze mellette olvassuk itthon a Tudatos Vásárlók negyedévi kiadványait is, mert iszonyú igényesek és jók, meg záporoznak az ivóvizes, vegetáriánusos, waldorfos és egyéb ökobio kisebb-nagyobb írások is.

Évértékelés

2007-01-14T22:09:00.000Z

Kettesben tartottunk egy saját szánk íze szerinti évértékelést. A szilveszterkor AgárMelitől és ZsiráfPingvintől látott évi képes összefoglaló nagy királyság volt, de mi a tavalyihoz hasonlót is ejtettünk itthon egyet.
Legalábbis azt hittük, hogy hasonló lesz. Sokszor ültünk le hozzá, mire rájöttünk, hogy ez az év más kottára íródott. „Adtunk ki” pár díjat azért:
az év írója Szabó Magda lett az Ókút és a Pilátus műveivel,
az év zenéje a Borago, és a Zuboly,
az év felfedezettje Mária és Babos Gábor;
az év csapata a Csöpi, az RVV-csapat és a játszós banda megosztva.

De hogy más volt az év, azt az évi rendes civil adományozásunk is jelezte. Az éves családi összjövedelmünk 1%-át az eddigi években 4-5 szervezet között osztottuk el kb. egyenlően. Idén két kisebb tagdíjfizetés (La Leche Liga, Tudatos Vásárlók Egyesülete) mellett, egy kapott kiugrót, minthogy az év meghatározó, kiugró, más dimenzióban mozgó élménye is egy valami volt: a szülés.
Két komoly szála van ennek a történetnek. Az egyik maga a szülés élménye.

Hosszú szünet az elmesélhetetlenség jelzésére…

Illetve a másik élmény, hogy valami kimozdított minket az urbánus legendáriumos hagyományok bűvköréből: azért mert minden szomszéd és minden ismerősünk, minden szereplő a szappanokban és minden celeb így vagy úgy cselekszik egy adott helyzetben, annak azért még érdemes utánanézni, hogy igazából hogy is van ez, mi van megette… (szülés, étkezés, iskoláztatás, nevelés, háztartási dolgok…) A szüléssel nagyon így volt, nagyon sok szemléleti kérdést, sok új információt nyertünk a felkészülés alatt. De ami fontos, hogy ezt az általános kaput nyitotta ki számunkra, ami jelenleg napról napra nagyságrendekkel tágítja a világot: egy csomó minden életviteli dolognak utánagondolni, váltani…

Felírjuk

2006-12-06T23:26:00.000Z

Már lassan hónapok óta él a szállóige: nnna, nyitunk egy füzetet Juli beköpéseinek. Természetesen ez még ma sincs meg, a mondásokat el is felejtjük, annak rendje s módja szerint.A mai sztorit legalább ímhol lejegyezzük.
Loholtam haza, hogy maga mesélhesse el kivel találkozott ma. Múlt szombaton bábszínházban láttuk a Mikulást, de puszit nem adhatott neki, így nagy reményekkel néztünk a napnak - majd ma!

Bár én tudtam a sztorit, de ilyen sorrendben jó mesélve.

-Na, kivel találkoztál ma Juló? - kérdem este.
-Mikulással.
-S adtál neki puszit?
-Nem, csak megsimogatott.
...
-S szánkóval volt? Rénszarvasok húzták?
-Nem. A rénszarvasok lebetegedtek. Biciklivel volt.

A történet úgy volt, hogy Juli belázasodott lett, és nem lett esély rá, hogy a városba bemenjenek ma napközben Mikulásozni. Csak az óbudai Fő térig jutottak, hogy ott is hátha van valami. De egy fia lélek sem volt. Csalódva indultak hazafele, mikoris Puma meglátott egy biciklis futárt Mikulás jelmezben. Meg is kérte gyorsan, hogy ugyan már beszélgessen egy cseppet a lányával... S így is lett.

Na jó, még egy benyögésre emlékszem - sárkányrepülőt látva kiáltott fel:
Nézd anya, ott szalad a hold!

A hold egyébként is izgalmasan sok kérdésében, mondásában szerepel. Majd remélem megfejtjük.

Mire Juli ezt olvassa - neki ez olyan lesz tán, mint nekünk szépiás képeket nézegetni. Csak eszembe jutott.

Családi dal

2006-11-24T22:28:00.000Z

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Borit vettem a vásárban félpénzen.
Bori mondja: Heö.
Kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Julit vettem a vásárban félpénzen.
Juli mondja: Fukisza.
Bori mondja: Heö.
Kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem.

…

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Fülöpöt vettem a vásárban félpénzen.
Fülöp mondja: Brrr-brrr.
Nyusziki mondja: Mojing-mojing.
Apa mondja: Kalandra fel!
Anya mondja: Sülnek a kenyerek.
Juli mondja: Fukisza.
Bori mondja: Heö.
Kárikittyom, édes tyúkom, elfogyott a félpénzem.

Rákattanva

2006-11-14T22:40:00.000Z

Hogy mikre vagyunk mostanság rákattanva – négy felvonásban.

Ismered az érzést biztosan, amikor az utca embereinek, tárgyainak tömegéből szelektíven és konzekvensen kiszúrsz valamit. Mintha hirtelen megnőne a számuk. Nekünk ezek konkrétan olyanok voltak, mint basszusgitár, kismama, napos és erkélyes lakás, egygyerekes kismama, Skoda Favorit, illetve legújabban a pöttyös rudi papírja (aki nem gyűjti – kérjük!)… Julin röhögünk most, pedig ugyanezen az elven működik ő is, csak nekünk mókás, hogy mikre: gesztenye, makk, bóbita (pitypang…). Döbbenetes infraszeme van hozzá, kirándulások alkalmával most sokat nevettünk ezen. A mellékelt punk-pitypang szokolyai őszölésünk zsákmánya tíz kiló Geszteny Gusztáv boldog társaságában.

Mária ihletésére kezdtünk el Szabó Magdát olvasni. Elég gyorsan függővé váltunk családilag. Az Ókút lement mindkettőnknek, és erősen megforgatta bennünk az otthoni családi légkör fogalmát. Csorgó nyállal és nagy fogadalmakkal értünk a végére mindketten, hogy miminden varázslatot fogunk az otthoni hangulatba vinni. Iszonyúan sajnáltam eddig is, hogy nem a század elején éltünk… Nagyon jó volt ezzel a családi ihletésű rövid írások sorozatával kezdeni – nagyon jól lehetett ráfűzni a Mózes egy, huszonkettőt, illetve a Pilátust. Biztos ismered az érzést, mikor már vágysz rá, hogy folytathasd a könyvet, hogy visszakapcsolódhass a könyv szereplőinek életébe. De ez általában szépen lecseng a könyv befejezése után. Utóbbi letétele után most hosszú napokig úgy jártam-keltem, mint egy élőholt. Valami hiányzó láncszem világosodott meg bennem. Az utóbbi két Szabó Magda, és a Funtinelli boszorkány számomra közös mondanivalót alkotott, és nagyot hasított mindez éterembe.

Zoli barátunk társával, Katával legutóbbi ittjártukkor kattintottak rá egy érdekes kérdésre engem, majd közvetetten Julit. Beszélgettünk vala, hogy mi milyen extra különleges és jófej emberek vagyunk, ökobiogigamega, hogy nincs tévénk. E mentén folyt eszmecserénk, hogy ez a gyerekekre milyen hatással lesz. S elültette a bogarat a fülembe, hogy bizony mi is meséket néztünk ám gyerekkorunkban, s azon túl, hogy marhára élveztünk, valószínűleg több dologban fejlesztő hatású is volt. Ezen elmorfondírozánk vala, s bizony terítékre került Mekk mester és a Magyar népmesék. Előbbi szerintem vicces, Puma szerint egyáltalán nem. A népmesék világa viszont minimum meredek. De vannak benne nagyon klassz dolgok is. S a legújabb kattanás a Kockásfülű nyúl. Tudja Juli, hogy a királyfi, a Mekk mester és a nyuszi reggel még pihennek, alszanak. Bár megpróbálja naponta többször, 10 órakor, 16-kor, és 18-kor is elhitetni velünk, hogy már „este van!” Lefekvéskor pedig könyvek, diafilmek vegyes váltásában előkerülnek a mesék is. „Megnézzük a Nyuszifülöt?” – jön a kifacsart hangsúlyú kérdés mindig? Meg biza. Már mi is várjuk…

STVK értékelésének személyes része mindig értékes visszajelzés volt az életemre. Meg persze kis biztatás is. Legutóbb a legkedvesebb a következő gondolat volt: hogy én egy szókertész vagyok, olyan szépen, mívesen válogatom helyükre az éppen odaillő szavakat. Megfigyeltem, valóban vannak trendteremtő szavak, melyek nem egyszer tőlem erednek. Most éppen a világvégére vagyok rákattanva. Forrás a már emlegetett Fekete macska. Íme:

Mikrokozmosz

2006-11-09T22:17:00.000Z

Lakáskeresésnél tudtuk, hogy nagyon jó kis tapasztalatra teszünk szert, amit majdan a sajátsaját lakásunkhoz jól fogunk tudni használni. Tényleg jöttek a jó szempontok: napos, liftes, egyterű, nagykonyhás, sarokkádas… De hogy pont ez?! Azt gondolom véletlenül tenyereltünk bele, de hatalmas tapasztalat: a közeli játszó jósága. Kicsi túlzással azt vélem, minden szempontot überel. Na, szóval legalábbis a konyha minőségével vetekszik, mert ugye ott tölt el sok időt az ember, no meg a játszón. Tegyük hozzá, életállapotbéliség is fontos – s még csak nem is az egyedül élőkre gondolok, hanem ha majd a legkisebb manó is oviba jár majd, akkor majd biztos változik a helyzet.
Nálunk végtelen érdekes mikrovilág van. Majd’ három oldalról is zárt a tér: erdő, főiskola, erdő. S negyedik irányba is vadul elvág a Bécsi út. Szóval, aki belül a bűvkörön, az hozza ide a gyerekeit. S valami szövevényes véletlen folytán szinte mindenki csudajófej. Mert ugye a játszó jóságán nem elsősorban Puma óvónénitől tanult szempontokra gondoltam (árnyék, kavicsos talaj, megfelelő számú hinta, víz, több kornak kihívást jelentő mászókák…), hanem az emberekre. Gyarapítandó a már-már hihetetlenül kicsi világ sztorikat, ízelítőül: egy gimnazista évfolyamtárs, a szalagavatói tánctanárjaim (vicces volt, amikor jópár hónap után leesett a tízéves emlékből előhalászott arcok és nevek összekapcsolása mindkettőnknek), Civil Partneres külsős kolléga, Jamie Winchester basszusgitárosa, aki tavaly a KOMP-on fiatalkorom „bálványaival”, a Satöbbivel lépett fel… De az „egyszeri” helyiek is mind csupa jófejek. Most nyár végére már nekem is olyan érzésem volt, hogy várom a hazaérkezést és a játszóra-menést. Több kis közösség alakult ki a téren, a gyerekek, vagy a szomszédság révén. Puma is talált egy nagyon közelálló barátot, s most a tél közeledtével egyre jobban megy a szervezkedés, hogy hidegben, setétben hogyan lesznek a közös gyerekpartik. Juli mondjuk nem kis falat a téren: üt, harap, sikít, ha elveszik, ránéznek, megközelítik, ami az övé, vagy amit kinézett magának. Volt már nem egy kínos szitu, de az anyukák többsége pontosan tudja, miről van szó. A nagy haverok közül Barnuska, az atomdugó sajna el fog költözni nemsoká, de Dorka, Tas, Adél, Lili és talán mások is szerintem a téli idők alatt mélyebb kapcsolatokká fognak nőni. Bori születésének már sokan drukkoltak. Egy számomra ismeretlen anyuka csengetett fel pár napra rá, hogy hozott ötvenes ruhákat, mert hallotta, hogy Bori kis méretekkel született…

Játszótéri főzsiványok: Barnus, Dorka, Tas

Halandzsa

2006-11-01T22:54:00.000Z

Ki is találta fel a halandzsát? A halandzsázás Karinthy Frigyest is megihlette, körülbelül így: „Önnek is ide a pincérhez kiszera méra nin hozzám?” „Tessék?” „Csak azt akartam tudni, hogy a pincér ebben a kávéházban is kiszera méra bávatag, ha lehet?” A fenti – se füle, se farka – párbeszédet mindenki Karinthy Frigyes nevéhez fűzi, jogosan, hiszen ő adta közre a szöveget. A feltaláló azonban egy Lachs Lajos nevű képkereskedő volt. Az egész akkor kezdődött, amikor a derék képkereskedő egy kis táncosnőnek kezdett udvarolni. Az illető hölgy igencsak butácska volt, szörnyű dolgokat tudott kérdezni. Például ilyeneket: mit kell a kávéskanállal csinálni? Lachs úr egy idő után megunta a naiv kérdéseket, amelyeket értelmetlen szavakkal igyekezett komolyan megmagyarázni. A kis táncosnő mondta ki először: „Ugyan Lajos, ne halandzsázzon.” Így született meg a halandzsa szó -írja az Új Szó Online.

Jankáról mesélik szülei a játszón, hogy 2 éves koráig külön szótár kellett hozzá, mert mindent elnevezett, de nem a kommersz módon… Juli azért nem ilyen, de van két-három viccös és visszatérő halandzsája.
Galli-galli a guri-guri egyszerűsítése, ami az esti szeretetbunyók egyik manővere, de így beépült a mindennapok szájtréningjébe is.
Kosonásé leginkább a kocsonyás lére hasonlít, de azt tőlünk nem igen hallhatta.
Fukisza viszont egyértelmű ferdítés, méghozzá a pukiszag-é. De használatos mindenre és tovább fejleszthető alakjai is vannak (e héten éppen bukica viszi a pálmát).
Kezdetben kézzel-lábbal hadakoztunk Pumával ezek ellen, mintegy gyárilag volt mindkettőnkbe kódolva az ellenállás az értelmetlen ciki szavak iránt. De egy ponton túlcsordult a Juli általi sok emlegetés és átestünk: ma már mi is emlegetjük fukiszát, és örülünk neki gyermekdeden.

Gyönyörű a nyelvvel való játéka: az a-i-a magánhangzósorra próbálgat mássalhangzókat felfűzni. Örül a sok sikernek, s zeng a palika-marika-karika-paripa-lacika, s a sok halandzsás melléktermék…
Boriska meg a minap ragadtatta magát egy eö hangsorra, ami a megnövekvő mennyiségű sírás mellett üdítő szépségű volt.

A jelenségről zseniális gondolatok vannak a szülő-irodalom egyik fergeteges remekében: A. Gopnik – A. Meltzoff – P. Kuhl: Bölcsek a bölcsőben. Jószívvel ajánlom.

Szisztik

2006-10-22T21:45:00.000Z

Mit össze aggódtunk, hogy mit fognak szólni egymáshoz... Juli extra jófej. Minden várakozásunkat felülmúlja. Csomót röhög Borin: felébredt, ásít, ó betűt mond, stb. Vigasztalja állandóan: ne félj, itt vagyok, ne sírj... Legédesebb, hogy Madzagot (lásd lejjebb) odaviszi, és odaadja neki, hogy vígasztalódjék vele. De többször felajánlotta már saját állatait is Bori rosszkedvének esetén.
Aggódtunk azon is, hogy mit fog okozni a sok Borival kapcsolatos tiltás: ezt sem szabad, oda sem nyúlhatsz, ezt sem csinálhatod vele. Pár nap alatt belejöttünk, hogy hadd simogassa, odaadjuk neki ölbe (úgyis hamar megunja), segíthet sokmindenben - s hamar egy szobában emrtük hagyni őket. Igazából ma volt először, hogy felemelte a hugát. Well, ez merész volt, de túlélték (mint gondolom megannyi húgés öccs az univerzumban).
Nonpluszultra, hogy nem zavarják egymást éjjel. Nem ébrednek fel alapjáraton egymás hangjaira. Csak így tovább...

Misu-saga

2006-10-18T22:16:00.000Z

A történet folytatódik! Mindenkivel történtek új kalandok – s bővült is a stáb.

A jó öreg Misu (a korelnök) szárnycserén esett át, s ezzel a partvonalon kívülre került. Juli nem rágja az új szárnyait szinte egyáltalán. Na jó, egy icipicit – de tényleg nem sokat. Ettől független sztori, mikor Misu szabira ment.
Történt, hogy Mamámnál maradt egy hétvégén véletlenül, s nem volt idő elugrani érte. Így került a köztudatba: Misu szabira ment. Mondogatta is nagy mosollyal – minden vicces kifejezésnek nagyon örül (úm. Kapanyányi Monyók, Gusztáv, Zöld Péter…) A szabiról való visszatérés a lentebb említett varázslás útján történt.

Nyusziki pajtás szintén befeküdt a kés alá. Puma taktikusan csak két lábat cserélt le a hat végtag közül. Pedig készen várja a bevetést a többi is, de ha minden így marad, akkor még várhatja. Juli ugyanis nem rágja a két vaci új lábat – ellenben a másik négy rágóka csúnyán megjárta a többletterhelést. Épp ma látott a játszón cumizni valakit, s amikor Puma mondta neki, hogy nekünk nincs cumink, hiába szeretne, akkor Juli maga jegyezte meg: „A Zita még kislány – ő cumizik, nekem Nyuszikim van.”

S az új srác a csapatban: Madzag, a cica. Bajusz ügyben még van egy kis korrigálnivaló, de a beavatás így is megtörtént. Madzag Bori első állatkája, s bár egyelőre őrző-védő feladatai vannak még csak, egyszer már rábukott Bori véletlenül, éhségében a fülére. Még tervben van Nyuffi – hogy Borinak is kettő jussék, de a malmok lassan őrölnek. (Egész pontosan rákaptak a kötésre, s biobugyik, meg mamuszok jönnek futószalagon.)

Csiribu

2006-09-29T21:18:00.000Z

A filmen mazsi-varázslás folyik. A fő édességfajta (meg a rengeteg gyümölcs és zöldség, amit Juli eszik) Szabó Zsuzsi meglátása szerint természetes módon fedezi a megfelelő mennyiségű beviendő cukrot, a sok szemét-kaja, meg feles csokisüti helyett. Nyam-nyam, de finom.

A varázslós játék a papámtól jön. Ő hívott néha, "ünnepnapokon", hogy varázsoljunk. (Persze néha én is indítványoztam.) Hoznom kellett a varázstörülközőt, addig ő "előkészült". Kezünket egymásra tettük, rá a türcsit, s jöttek a varázsszavak. (Most gondoltam át huszonsok éves apukafejjel, hogy biztos az ő keze volt felül - ez akkor nem tűnt fel.) S a lepel lerántása után egy playmobilfigura, vagy apró ez-az került elő. Nagyon nagy csodálat volt.
Most valahogy ez eszembe jutott, s Julival megejtettük a mókát. "A" türcsit azóta varázstörülközőnek hívja, mely ádott már azóta pogácsát, eltűnt Misut, mazsit... S mint látszik, a varázsszavak is nagy hatással voltak rá.

-édesapám emlékére, halála évfordulóján-

Robi

2006-09-13T14:01:00.000Z

Azt mondták sokan, hogy hasonlít a két csibész.
Nem hittük, s jó freitamás módjára utánajártunk. Íme. Hmmm…

A ki kicsoda játékra várjuk a megfejtéseket – haladóknak íme egy level2-es feladat.

Boriska egy mormota. Hihetetlen sokat aluszik, még kajálni is fel kell keltegetni őt, s nem is egyszerű. Pedig anyamadzag híjján már csak így tud utánaeredni súlyban a többieknek. A születéséről nem próbálom meg itt elmekegni a visszaadhatatlant, de szívesen mesélünk róla személyesen. Egyhetesen levittük már sétálni, s ládázni is. De átaludta. Az édes kiscicakecskés nyöszörgésén túl egy marha jópofa produkciója van: rötyög. Méghozzá elég sokszor.

Juliska egy biozsizsik. Fel voltunk készülve vele kapcsolatban nagyon sokmindenre, de iszonyú jófejen adja elő magát az új helyzetben. A szakirodalom által jósolt (s logikusnak hangzó) esetleges visszafejlődés helyett hatalmasakat ugrál előre: öltözködik, segít, kifejezi magát, énekel egyre többet, s még a bili projekt sem biztos, hogy befullad. Borin csomót röhög, hogy épp kinyitotta a szemét, vagy ásít, vagy nyújtózkodik. Meg-megfejeli néha a maga bárdolatlan mozgássorozatai közben őt, de ez még szinte belefér. Eddig mondjuk extra figyelmet kapott, mert KalandApuval mentek mindenhová kettesben, ami sokáig már nem lesz így.

Szülők jól vagyunk – élvezettel vesszük az új feladatokat, kellő mennyiséget aggódunk, s mostantól várjuk a babanézőbe jövő, de minket is szellemileg felfrissítő vendégeket.

Apró hibák még jelentkeznek a megszólítások terén. A minap Juli is lejuliskázta kishúgát… Robi.

Ecce Bori

2006-09-06T12:49:00.000Z

3aPapp - nyár2006 II.

2006-09-04T20:54:00.000Z

3aVK

Harmadik kiképzőségem ST-ben. Igen megérintett a tény, hogy egyben utolsó is emberi számítás szerint. Jó képzések, érdekes emberek, csúsztatott katarzis.

3aKOMP

Harmadik KOMP Fesztivál.
Bár nem is gondoltam rá így, de az előző post-on pont hármas kötésben sült el a poénágyú. Teknős arra írt post-ja sokmindenen elgondolkodtatott - de lehet, hogy írásbeliségem (képbeliségem) határait feszegeti a KOMP. Szóban nagyon szívesen...

3azesküvő

Bobby barátunk Iditet vette el augusztus elején Izraelben, ahova mi BoriMarci miatt nem mentünk végül, de a friendsből sokan ott voltak. Ők is, és a nemrég itt járt Bobby is szupereket mesélt.
PalkóMária esküvőjén végül sokat voltunk, s mivel a buli nagyon tetszett - ott is maradtunk, s nem mentünk fel ZsuzsiPeti lagzijába.
Mindnégyüket (ill. tk. hatukat) elmondhatatlanul kedveljük, sugárzó örömük nagyon jó látvány volt.

(Ez a három nagyon egy kupacban volt időben és érzelemben, de idén nyáron volt TeknősEszter és LeguánLajka esküvője is)
Képeket cserélek még, szövegben maradjunk annyiban, hogy még egy pár rövid post, s amint behoztam magunkat a nyári lemaradással - majd részletesebb leszek.

3aPapp

Tulajdonképp ezért is kapkodok, mert a 2006-os nyár utolsó fellépése volt háromtagú családunknak. Öcsihugi elkezdett kopogni, órák, napok kérdése napfénylátogatása.
Csókolom!

Szárnybontogatás

2006-08-30T22:57:00.000Z

Jól van, jól van, visszatérek a fényképekhez ...

Aztán félreértés ne essék (bár nincs rosszabb, mint a saját poénjaimat magyarázni (de van: farmerben megázni...)) - szóval a csocsót, a mászófalat, az Élő Könyvtárat, a koncerteket egytől egyig rajongásig szerettem a KOMPon... De egy trendi képregény az ilyen csípős, nem?! (lásd a műfaj koronázottját: http://feketemacska.freeblog.hu)

3aPapp - nyár2006 I.

2006-08-27T21:22:00.000Z

A nyári moratóriumot képekkel próbálom komp-enzálni.
Az ötlet (mert hát mi másból áll a világ, mint ötletből - s ha nincs saját, hát jó helyen kell keresni) a http://www.3amagyar.freeblog.hu/ –ról van. Onnan is a régi képekből…

Regös tábor, Sellye, családi altábor

Emésztetlen maradt, hogy el kellett jönnöm 3 nap után, mikor épp 8-10 kiskölök lógott rajtam, hogy dobáljam, pörgessem, és olvassak neki. Lányoknak nagyon jó volt.

Juli sokat feredőzött.

Strandon (Sellyén, Pünkösdfürdőn, Mogyoródon), s Balcsiban (Kenesén, Szigligeten, Siófokon) is többször. Igencsak tetszett neki. A listából látszik, hogy sok helyen voltunk, de sajna szinte mind csak nyúlfarknyi nyaralgatás volt.

Szigligetről (sponsored by Szász and Gál families – thnx) kirándulgattunk többek közt egy geoládához, illetve Kapolcsra.

Rutinosan tudtuk, hogy Kapolcson mi jó, s mit nem érdemes, így kiválóan éreztük magunkat mindannyian. Juli Tükrösre táncolt, kürtöskalácsot sütött, majd végigaludt egy Jamie koncertet és egy dumaszínházat.

Még van 3amagyaros ötlet...

Nyolc évszak

2006-06-19T22:25:00.000Z

Papp Juli 8 évszak óta van velünk.

Nem szándékoztunk szavakban összefoglalni mi mindent jelent ő, mi minden történt vele/velünk, mi minden változott vele és benne. Esélyünk sem lenne...

2 év 8 képben.

Három – te vagy az én párom!

2006-05-30T19:31:00.000Z

No, nem itt kezdődött, de mégis döbbenetesen régen.
Az első idők közös képeinek mosolya nem kopott még meg azért. Mindenesetre az esküvőn dominált. Életünk tagadhatatlanul legszebb napja három évvel ezelőtt volt. Kicsit édeskeserű, hogy ezen a jelzőn már túl vagyunk, de annyira szép az emlék, hogy nem bánjuk. Az évforduló estéjén végignéztük a videót, végigpörgettük azt a gyönyörű napot. Riksázni is akartunk, de épp olvasom, hogy eladták (s épp felújítás alatt vannak). Hegyi Balázshoz is elmentünk másnap egy mise erejéig. Esélytelen próbálkozás lenne most valamit is kiemelni „a” nap történéseiből írásban – maradjon csak meg bennünk.

Ünneplésnek is mondhatjuk talán a Nézőművészeti Főiskolát a Krétakör Társulat előadásában előző nap. Még jó, hogy a felsőfokú jelzőimet elpuffogtattam az arra méltó helyre pár sorral feljebb, mert egyébként itt sültek volna el…

S hogy hova lett az a 3 év? Noswell, a csuda tudja. Azért laktunk 4-5 helyen, jártunk itt-ott (ugye Papp Juli?!), s 2 éve immár, hogy lízingelünk egy szőke csibészt.
Nehéz már ekkora időszakot egyben látni.
Inkább helyzetjelentünk:

Szőke csibész érdekes korszakában él most. Meglehetősen szerencsétlenül dackorszaknak hívja a szakavatatlan köznyelv ezt az állapotot, de nem másról van szó, mint az önállóságra törekvés és az önállóságtól való félelem vívódásáról. Mindenesetre, ha marad humorérzékünk a millió "Nem akarom.." mondat után, akkor mókás dolgok sülnek el a szájából. Kedvencünk a "Nem akarok fürdeni a habokban".

Kistesója köszöni szépen a szavazatokat, és rúgásokkal jelezte, hogy beleegyezik a végeredménybe többkevésbé.

Az elmúlt hetek felettébb szeszélyes időjárásával jár együtt a hangulatom is. BoriMarcinak tudom be, nomeg Juli napi 16 órás rajtamlógásával a fent említett korszaka miatt. Hű, ez aztán kihívás! Azért történnek szívvidító dolgok is, mint pl. a szombati Közgyűlés vagy a színház vagy az, hogy mióta itt lakunk (5 hónapja), megismertem egy anyukát, akivel sokmindenben egymásra találtunk. Türelem kéne még, az hiányzik nékem most. (Puma)

Én azóta többedszer érzem úgy, hogy „egész életemben ezt akartam dolgozni”, ami megbecsült nagy kincs. S ha nem is szakmaiskodtam eddig errefelé, azért egy aktuális mindig-is-ezt-akartam linket ide teszek. A támogatófalon van egy bejegyzés Pumától, abban benne vagyon minden katarszisz és küzdelem, ami az elmúlt időszakot jellemezte. (Gorál)

Ha felnő, majd eldönti...

2006-05-04T19:21:00.000Z

Addig is szavazz, neked melyik tetszene. A szavazás az új családtagunkra vonatkozik, kéretik figyelembe venni! Nem ám úgy össze-vissza. Például, hogy Papp lesz a vezetékneve, hogy lesz egy Juli nővére...

Egyéb javaslatokat a szerkesztőségbe kérünk!

A neméről még nem nyilatkozott, így két szavazás van...

Szikła

2006-04-26T21:03:00.000Z

- Miről álmodtál Juli? - kérdem őt, bozontos haját félrefésülve álmos szemei elől a napokban reggel.
- Szikła! (aki ismeri a lengyel ł hangot, az sejtheti Juli raccsolását) – amely válasz igen meglepő, hisz már két hete, hogy Erdélyben jártunk, ahol a házi kutya neve volt Szikra, illetve meglepő, mert a reggeli beszélgetés szertartásszerűen tízből kilencszer így hangzik (kis májhízlaló a Babos családnak):
- Miről álmodtál Juli?
- Lablda.
- S milyen volt a labda?
- Kík.
- S kivel játszottál vele?
- Timivel.
- És még kivel?
- Gábojjal, Lucával.

S ha már a szikła szójátékkal éltem, ím az a bizonyos gyönyörűség, mely torockói családi Húsvétolásunk egyik fénypontja volt: a Székelykő.

Immár harmadszor Húsvétolunk Erdélyben, s a marosszentgyörgyi BaluSobis székhazahozós, illetve a tordatúri TaTupajás kirándulós után – karácsonyi ajándékként adtuk a nagyiknak, és Péter sógoréknak ezt a torockói utat. Vállveregetés jófejségünknek és bátorságunknak.
Komplex érzelemvilággal tértünk haza – szinte számbavehetetlen az a sokféle dolog, mely kavargott bennünk. A szertartásokkal való befürdéseinket nem tudom plasztikusan visszaadni, s a helyiekkel való interakcióink sincsenek feldolgozva, hiába beszélgettünk azóta is itthon róla. Inkább említem még egyszer a pozitív sztorik közt a fantasztikus kirándulásainkat, a gyönyörű tájat, a rendkívül életrevaló torockói „dévai” ferences gyermekotthont, s városi bélű Julcsa nagy élményeit: az állatokat. Sorolja őket még ma is szépen: bajik, tatas, kecke, Szegfű boci, az álmos Mucsi jöfi, Tormi cica, Szikła kutya …
S lám vele is álmodott…

Egy játszón Tibi bácsival

2006-04-23T20:53:00.000Z

A Krtek-al Massról terveztem írni, de sajna nem élveztük annyira kitörően. Az alapgondolattal és a kritikus tömeg elméletével mélységesen egyetértek, és nagyon-nagyon szimpatizálok vele. Bár a végén lévő biciklilengetésre már nem mentünk, a fíling nem volt überhatalmas. Lehet oka a lassú menet, Makákó zenevonatjának el-elvesztése, de legvalószínűbb oka az, hogy Juli szép szagatott ütemben végigsírta, vagy nyafizta az utat.
Azért itt is vigyorogva mondogatta sok kedves ismerős nevét, akivel találkoztunk, egy hatalmas játszózásnak, feltételezem jobban örült volna.
Pláne, ha olyan történelmi játszózásról van szó, mint egy hete volt: a 80-as évek katartikus szimbólumával, Dévényi "Pontoslabda" Tibi bácsival és 4-5 éves fiával (!) játszóztunk együtt Új-Zsélandban. Akkor rajongó vagyok, hogy wc-olvasmányként 100 Ftos könyvvásárból szerzett monográfiáját is olvastam. Na, az kemény...
Illetve immár nem az első munkahelyemet vadítom meg egy, a Monotone webrádióban felcsendülő nóta fel-felhangosításával, mely emígyen szól:

Kedves gyerekek, kapaszkodjatok, mert most én fogok énekelni, bizony! Nektek és a lemezlovasoknak. Azoknak a lemezlovasoknak, akik lejátsszák majd ezt a lemezt. Tehát következik A LEMEZLOVAS DALA!

Megszólal a zene, gyere pattanj mint a kő
A jó muzsika felüdít, mint a levegő
Már nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass
Én a lemezlovas

Vágtatunk majd nappalokon, s éjszakákon át
Kapaszkodj a partnerembe, fogd a derekát
Táncolni fog mindenki, ha kicsi, ha magas
Még én is, a lemezlovas

Gyerekek a diszkó mindig nyitva áll
Mindenki bejöhet, nincsen korhatár
Aki bátor kezdje már!

Dübörög a zenevonat, cikázik a
minden napra akad új slágerköltemény
Már nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass
Én a lemezlovas

Na gyerekek, kezeket föl! TAPS! Nagyon jó!Ne feledjétek: nézzétek, olvassátok, hallgassátok a Három Kívánságot! Éljen a Három Kívánság!

Gyerekek a diszkó mindig nyitva áll
Mindenki bejöhet, nincsen korhatár
Aki bátor kezdje már!

Dübörög a zenevonat, cikázik a fény
S minden napra akad új slágerköltemény
Már nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass
Én a lemezlovas

És most gyerekek, a lemez végéhez értünk. Remélem mindenkinek tetszett és ha tetszett, rakjátok fel mégegyszer! Ne féljetek, nem kopik el a tű. Három Kívánság!

Gyerekek a diszkó mindig nyitva áll
Mindenki bejöhet, nincsen korhatár
Aki bátor kezdje már!

Dübörög a zenevonat, cikázik a fény
S minden napra akad új slágerköltemény
Már nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass
Én a lemezlovas
Én a lemezlovas
Én a lemezlovas

Ecce homo!

2006-04-19T07:58:00.000Z

Szívem egyetlen királynője

2006-04-07T21:20:00.002Z

... aki ugye éppen Juli, de most kivételesen nem a kis csibészről van szó, hanem a ST TKP-ról. (Mert ugye a világ egy nagy HBR, de asszem megint elkalandoztam.)
Szóval cserkész vezetőképző tábor beugró próbája Szomszédok keretmesével, Gazdagréten a betondzsungelben, egy nyomozós játékba bújtatva. Álmok álma. Mi kell még?!

A nyomozós játék gátlástalan túlbonyolításán túl igen-igen elégedett vagyok Joséval és sok-sok segítővel közös művünkkel.
Elsősorban a próbapontokra vagyok büszke: senem morze, senem rovásírás..., hanem talpraesettség, normális kommunikációs képességek hit, cserkészet, pedagógia, s mindennapi nehéz témákban, idegen nyelv, városismeret, alap eü, alap térképészet, alap főzés, háztartási és számítógép ismeretek. Normális, egészséges életrevalósághoz valók... Sztem.

A másik, ami zseniális volt, azok a szereplők. Alma, a tanárok, Vágási, János, Dénes bá, Lenke néni, Gábor Gábor... über ugyanúgy néztek ki, mint valójában. (Még ha a képeken nem is jön át mind.) S extra jó helyszínek voltak: fodrászat, presszó, panellakás, ABC...

A helyiek életébe is hoztunk kis színt (és hangot éjjelente). Voltak, akik néztek nagyot, hogy "Te, né' má', télleg itt lakik a Vágási, ide van írva!", vagy a hajnali 4-kor mondá a presszóba benéző vendég:"Te tényleg nyitva vagy ma. Na adj egy felest!".
Az "utolsó pillanatban minden összejön" szervezés már-már lelki élménybe csapott a végén. Meg hát jó volt végre, hogy csináltam valamit, s nem csak pofáztam róla.

Kérésre a sztorit is szívesen elküldöm. Kamerába tutifrankó megmondós snittek készültek - ha kész, megpróbálom felpasszírozni ide.

Luxi

2006-04-07T20:46:00.000Z

Tíz napja lassan, hogy hazajöttünk Luxemburgból, de egyszerűen nem állnak össze a mondatok...

A jólét hatalmas - jó kép róla, hogy nem románok és afgánok a vendégmunkások, hanem franciák és belgák... EU, bankok, miegymás.
Van pár bíztató jel is a jólétben, azokon kívül, hogy "bosszantóan" precízen működik minden: biokaja ittott, tömegközlekedést nyomják, vannak hidrogén hajtású buszok... (Nem bírom ki, hogy ne fűzzem tovább eme baromi részlet momentumot: szóval, hogy izgi kérdés, mi lesz, ha nagyobb átállás lesz, hisz a páratartalom növekedése, hogy mást ne mondjak korrodálni fog baromi sokmindent az utak mentén.) De ezen jelek mellet sem éreztem, hogy a fenntarthatóság komplex érzése rájuk ragadt volna. Nem éreztem, hogy eljutottak volna már odáig, hogy mi lesz az 5. autó után?!

A városban van valami megkapó szépség, a két patak által vájt völgyek, szép régi épületek és valami enyhe kisországi báj által. Az első külföldi geoládánk is valóban szép helyen volt. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a 45 percre fekvő maxi stílusos Metz-hez képest, ez azért német egy hely.

A nyelv egy botrány. Ha nekimész valakinek az utcán, csak bután mosolyogni tudsz széttárt kezekkel, mert nem tudod milyen szavakkal kérj bocsánatot. Alapvetően az eleve überrusnya német egy hollandnál is kavicsotrágósabb tájszólásáról van szó, de cifrázásképp merci-t és bon jour-t mondanak. Well...

Repülés Julival okés volt, csak közepesen volt sajtkukac. Szemben a másfél órás buszúttal Hahn-tól. Brrrr. A repülést előtte nagyon sokat emlegette, de azért nem állt még össze a kép, hogy ő is fent ült a jeppppüjőn...

A mi kikapcsolódásunk mindent összevetve is elsőosztályú volt. Juli sister-kedése Lucával édes volt. Mi meg élvezetesen jókat beszélgettünk TimiGáborral, s sosem tudtuk, hogy hány óra van - s asszem ez volt a legjobb. Ezúton is köszönet mindenért.

Bónusz sztárfotó a hölgyekről:

Álmaimban Amerika

2006-03-15T22:05:00.000Z

Húszas éveim elején nagyon mozgott bennem, hogy Ámerika, Ámerika, te csodás… Mert ottan milyen jó lehet, meg hát ángolul lehet beszélni, kosárlabda, vattacukor, veriheppi, ezkellnekem.
Aztán, mikor mosolyszünetes időszakunkba cseppentünk Pumával, azonnal mindketten ráálltunk, hogy nagy álmunkat megvalósítsuk: Ő Afrikának kezdett utánajárni, én Ámerikának.
Humoros kedvű Jóisten mindkettőnknek elintézte, hogy eljussék álmai helyére fél évre, s slusszpoénként indulás előtt újra össze is hozott minket…

Mindez vala 4 évvel ezelőtt. S tegnap reggel azt kellett konstatálnom, hogy századszor is Amerikával álmodtam. Valamit nem tudtam feldolgozni benne. Rendszeresen kint járok a campuson álmomban: kapok még egy esélyt, hogy ott legyek még egy félévet, vagy jobb esetben megmutatom Pumának, hogy hol jártam, de sokkal inkább az ottani kölköknek kell bizonyítanom, hogy jófej gyerek vagyok én, s teljesen más, mint akit ott láttak.

Élményem annyi van, mint a fekete holló, akár irigyelni is lehetne tőlem: Operaház fantomja a Broadwayen Teknőssel potom pénzért, Húsvét Dominikán, NBA meccsek, washingtoni Servasolás, new yorki Servasolás egy meleg párnál, baseball meccsek, egy kispap barát, napi misehallgatás, egy hét a washingtoni magyar nagykövetségen (hmmm épp 4 éve, hogy Nemzeti dalt és a Vén cigányt (Géza bácsi kedvencét) szavaltam 200 ámerikás magyarnak a washingtoni ünnepségen)…

De a campuson valamit nem csináltam jól. Ami még ma is kísért. Nem voltam önmagam – nem tudtam azt adni. Alig beszéltem emberekkel, féltem, s visszahúzódtam. Nem akarom másra, meg körülményekre fogni. Egy csendes szerencsétlen szürke alak voltam ott.

Vajon milyen lecke volt az, amit ott kellett és így megtanulnom?
S vajon, ha erre rájövök – eltűnik-e végre álmaimból Amerika?

Misu náthás

2006-03-14T21:41:00.000Z

Nyusziki és Misu mosása is vicces kaland. Mert kimosni muszáj őket, ugyanis Juli rágja és nyálazza őket veszettül. Rém undi megfogni a szottyos végtagjaikat. S hihetetlen büdös is így a két plüss-haver. Kifejezetten sz*rszagúak. Megtévesztésig. Szóval "mosonába" úgy kell kicsempészni őket (felváltva persze), s onnan befelé is csak nagy titokban kúszhatnak vissza valamely radiátorra egy rongy alá száradni, hogy a tulaj meg ne lássa.

Misu új orra miatt a mellékelt kép szerint járt. Juli könnyen túltette magát a náthás baglyon.

Azért a tavasz jöhetne má'.

Két szín

2006-03-07T23:23:00.000Z

Viccesmókás szokásom, hogy nem megyek a szomszéd szobába/utcába/... most rögtön elintézni a felmerülő dolgomat, hanem bevárom, míg több dolog is adódik arrafelé, s akkor mégiscsak elmondhatom, hogy hatékonyabb voltam.
Kb. ugyanígy mondtam magamnak, hogy ha 10 napon belül két színdarabot is látunk, akkor majd a második után írok...
Íme.

Bár most ráfáztam. Ma este a G.Ö.R.CS.-ön voltunk a Vidám Színpadon. Well, ha van ugye a "nekem nem annyira tetszett" kategória, akkor ez az " otromba büntető"-be esik. Hatalmas csalódás, hisz jó színészek játszák, s marha jó híre volt a darabnak. Viszont-büntetésül nem rakok be róluk képet, hanem egy két-színűt Juliról, aki (csak hogy még egy szálat fűzzek be a gondolat-ugráló gépbe) mellett most először mentünk el esti színházba.

Épp a héten fogalmaztam meg, hogy talán az utolsó utáni szeg is belékerült a komenizmus koporsójába. Utolsó előttinek azt gondoltam, mikor a József Attila lakótelepen láttam, ahogy légkalapáccsal szétvernek egy beton pingpongasztalt. Utolsónak meg a metróban lévő menetsűrűség-jelző órák cseréjét mikor-ment-el-ről mikor-jön-re. (Mindkettő egy fantasztikus érdekes maradvány.)
Nos, tévedtem. Van még...
A G.Ö.R.CS. egy ma is élő Hahota-lexikon az ős-80-asból. Made in Csehszlovákia. Egy kivétellel ócska, sz*r poénok, nevethetetlen, olcsó, proli.

De a Két szín másika viszont über-fergeteg.

"Divatosak az ír szerzők a magyar színpadokon mostanság, s mintha valamennyi drámaíró az elszigeteltségből, a nyomorból való menekülés egyetlen útjaként az amerikai filmiparba való bekerülést tartaná: a Pesti Színház Kövekkel a zsebében című előadása után kisvártatva a Radnóti Színház is hasonló tematikájú darabot tűzött műsorára.
A civilizációtól elzárva, embertelen körülmények között tengetik életüket. És várnak. Valakire, aki sosem jön el, vagy valamire, ami sosem történik meg. Csámpás Billy, A kripli címszereplője Hollywoodba szeretne eljutni, azt hiszi, ha szerepet kap egy filmben, ha karriert fut be, Helen egészen biztosan belészeret. Mintha az ír életérzés jellegzetes motívuma lenne az Amerikába vágyódás. Marie Jones Kövekkel a zsebében című darabjának hősei is egy, a vidékükön zajló hollywoodi filmforgatástól várják sorsuk jobbra fordulását."

Nálunk ez fordítva jött: előbb ismertük a Varró Dani-s Kriplit (ami szintén megér pár misét), és most láttuk a Jones darabot, méghozzá nem a Pestiben, hanem a Tháliában Kövek a zsebben címmel.
Rudolf és Kálloy Molnár.
Elementáris. 15 extrán különböző szerepet hoznak ketten 8 darab szék és két kalap segítségével.
Ami nagyon megfogott, hogy nincs az a tucat-vígjáték érzetem a végén - pedig háromnegyedig könnyesre röhögöm magam. A végére beüt egy nagyon érdekes globalizációs kérdés, a buta bedarálás és a hagyományok között feszülve. S ha talán a darabban nem is sikerül kimászni ebből a kettős dologból a végén - a dupla élmény megmarad.

Hasonmás verseny, avagy a becenevek világa

2006-02-25T22:16:00.000Z

Julinak mindig van valami új beceneve. Pumával is adunk egymásnak bőven, talán Juli előtt egy picit több jutott...

Szóval Juli mindig teremt valami mókára alkalmat.

Kezdődött Michelin babaként.

Hihetetlen mennyiségű hurka volt a kezén és lábán. Szépen fogynak azóta is - bár hírmondónak maradt még pár, de lassan belenyúlik a saját bőrébe.

Kisebb poén a hasonlóság, de elálló fülei miatt alváshoz fejpántot tettünk rá egy időben. (Ébrenlétkor esélyünk sem volt.) S ebben a hajpántban kapta a Bíró Ica nevet.

Jó ideig szó sem lehetett róla, hogy hajcsatt kerüljön, egyébként nem túl hosszú frizurájába. Ez apai örömömre megváltozott, de amikor még ez a szabály élt, és lenőtt már a haja, akkor Oláh Ibi néven futott. (A kép még nem elég jó, fogok cserélni egyet, mert _tényleg_ olyan...)

A legújabb az erőművészkedés. Ildi mamával egymástól külön is ráaggatuk a Fekete László becses elnevezést. Néha valóban elképesztő dolgokat cipel jobbra-balra a lakásban. Itt a kép is telitalálat a tele építőkockás dobozzal. S már a hajcsatt is ott virít...

RégiMisu - ÚjMisu

2006-02-13T21:15:00.000Z

Elég gondolat-forgató haláleset volt mostanában közelünkben, hogy ne "In memoriam"-mal kezdjem egy plüssbagoly történetét.

Misu.

Juli életének második napjától hűséges társ és őriző.
Nyusziki mellett néha talán csak másodhegedűs, de tisztán sosem lehetett eldönteni, hogy ki az elsőszámú a szíve mélyén. Az biztos, hogy megosztott első-második Nyuszikivel: Babba, Cciccca, Háp, Bumma, Mikrofonegér és a többiek azért nem érik el ezt a szottyossá rágott kitüntető helyet.
Az utóbbi időben mintha feljött volna, mert őt nevezte először nevén. Sokáig Nyusziki is és Misu is "Baba" volt, s mintha ilyenkor saját magára utalt volna skizofrén módon. Aztán egyszer csak kimondta: MISI. Az utolsó hang az ü, u és i között van valahol.
Nyusziki bakonyi elvesztése (és megtalálása) óta csak kisebb afférok voltak, de most beütött a krach.
A Blahán találkoztam a lányokkal. Rémült arcok, sírásra álló szájak: eltünt Misu. Még a villamoson megvolt, s egy boltban vették észre: nincs. Ők egyszer, én még aznap este további háromszor jártam végig az utat, illetve kutattam fel 15-20 villamost - hátha. Másnap a BKV talált tárgyakat is megnéztem, de nincs. Misu elveszett.

ÚjMisura további két napot vártunk, s Puma megvarrta.
Szép mása RégiMisunak, azt leszámítva, hogy nincs agyonrágva mindene.
Könnyfakasztó jelenet volt, mikor felfedezte a játékkupacában Juli Misut.
Pár napig nem avatta még be, csak ölelgette, de mára már beindult a rágcsa...

Vajh mit gondolhat egy ilyen kicsi lény erről a történetről? Észrevette, hogy ÚjMisu van már? Mit jelenthet neki Misu és Nyusziki?

Nem elvéve az elmerengés hangulatát, ím DW Winnicot elmélete, ami nem is tökéletesen passzol, de jó kiindulás:
Ebben a korban, ha az anya nincs jelen, és idegen személy közeledik felé, a gyermek megijed, sírra fakad, eltakarja arcát, és menekülni próbál. Az első hónapok megbonthatatlan közelsége után a gyermek számára az anya távolléte nehezen elviselhető élmény. Amikor közeledik hozzá valaki, akit távolból az anyjának vél, ám kiderül, hogy az illető idegen, a gyermek csalódást, szorongást él át Ez az élmény a későbbi szorongások, félelmek mintájává válhat. Hogyan segíthetek neki? - kérdezi teljesen jogosan a szülő, hiszen nem tölthet minden másodpercet a gyermeke mellett.
Szerencsére ebben az időszakban megjelennek az önmegnyugtató viselkedésformák, amelyeknek eszközei az "átmeneti tárgyak". Az átmeneti tárgy - amely lehet egy ismerős tapintású és illatú törülköző, rongybaba vagy játék mackó - általában lágy, alakítható, érintésre megmelegszik. Ezek a tulajdonságai teszik lehetővé, hogy távollétében helyettesítse az anyát.

Homo ludensz

2006-02-07T20:46:00.000Z

Társas-hétvége.

Pénteken az itthon tartózkodő ős-friends a vendégünk. Végtelen jól éreztük magunkat. Doktor úr begyalázta a többieket TIKAL-ban.
Szombaton ZsoltiPannival és PáterMagdival ATTILA-zunk, mert TIKAL-t elvitték a Kenguruk, amit kölcsönöztem a Szellemlovasból az nem jön be, ALHAMBRA-t meg elvitték Marciék sízni.
Dilemma marad, hogy mit vegyünk legközelebb: TIGRIS&EUPHRATES-t, vagy EL GRANDE-t.

COLONIAL DIPLOMACY-t majd Marcelltől próbálom kölcsönkérni.

A linken nagyon jó leírások vannak a játékokról.

Ráadásként hétfőn egy cégcsoport szimpatikus 40-50-es mérnökeit kell megjátszatni 2 órán át Egerben.
Mesés társaságban (Páter, Antal, Palkó) mentünk, s beájultunk a helytől. Ilyen szálloda pedig nincs. (Képeken nem jön vissza - bénák, hogy nem az alagút rendszerről tesznek fel egy térképet.)

Genial! Pablo! Genial!

A játékok jól sikerültek, sok érdekes tanulságot hoztak. Meg reméljük egy fél misit a KOMPra.

Nem ismer meg?

2006-02-07T20:38:00.000Z

-kérdem az engem sokadszor ugráltó csókát a boltban.
- Nem. ???.
- Pedig én vagyok a V-E-V-Ő!

Az elmúlt hónapban számlálatlanul szívom be az ilyen sztorikat. Minden amit vettem, vagy rendeltem hibás, késik, félre megy.
És a végén mindig én vagyok még a hülye.
Ez a rettttentő MATÁVos, OTP-s beidegződés, hogy egyedül vagyunk a piacon, bármit megengedhetünk. MATÁV is hihetetlen mit tökölt egy vonal-áthelyezésen. Mintha azon menne a verseny, hogy milyen hamar "küldenek át" egy másik szolgáltatóhoz.
A. mester legalább érti a körforgást, hogy ha nem szolgáltat minőségit, akkor én nem nála fogok legközelebb rendelni, sőt másnak is elmondom, hogyan jártam. De nem vett le ma a lábamról semmilyen ajánlattal 3 hetes késését kompenzálandó.

Írom mindezt egy lapraszerelt gardrób tetején gubbasztva, ami beterpeszkedett a lakásba. Itt van két napja - nem ezt rendeltük, de a gazdi még vissza sem böfögött, hogy mikor cseréli ki.
A fokozódó kellemetlenségek viseléséről pedig szó sem esik sehol.

Rizibizi plusz

2006-02-02T23:29:00.000Z

Vagyis Almamag, hogy senki meg ne sértődjön.

Egyszer majd megmagyarázom. Csak jólesett kiírnom magamból.

Irma, te édes

2006-02-02T23:25:00.000Z

Hétvégén a Kagylóson -ahol Balu már hintette, hogy jön Sanyi, csak senki nem hitte el neki- 3 hónap szünet után ismét geoládát találtunk. Az Irma-forrási láda extra jó volt, s jót is túráztunk. A forralt bor Joséval való politikai témájú ordibálásra is feljogosított.

A kedvenc ládázós kép Juliról és Nyuszikiről még nyáron az Őrségben készült az őriszentpéteri ládánál.

Link

2006-02-02T23:01:00.000Z

Mindenki link.

Vicces volt, hogy Teknős is Marci blogja alapján kezdett el írni egyet.
Na, valljuk be, én is. Mondjuk az is látszik, hogy Marci újságíró...

Új családi trend van minálunk: moziba járunk.
Sajna SzabóZének igaza volt. Be is ismertem neki. Ez van...
Juli Kecskerájder produkciója azért ott van. It is there, ahogy a angolok mondják.

ST-ben jelölteknek feladat filmeket nézni, s TKP-n majd lekérdezzük. Ezért törzstagok (kár hogy ide nincs link) megnézik az adott filmeket, hogy legyen lekérdezési alap. Így jutottunk el A fény ösvényein -re, ami majdnem volt KOMPon tavaly. A honlap sokat segített a megértésben. Pár logikai bakit találtunk, meg elnagyoltságot benne, de jó beszélgetséekre adott alapot.

Még egyen voltunk Pumával, de azt nem merem leírni. Limonádé. (Persze élveztük.)

(utóbeírás: José végre áthozta a Picasso kalandjait, s megnéztük. Genial! Pablo! Genial!
ub2: A Taxidermia nyerte a Filmszemlét, amit Pállfi két sör között éltetett már a 2004-es KOMPon. Meg kén nézni.)

Ugye, hogy Juli Ibire hasonlít?
Mondja is nagy örömmel: IBI.

Best of 2005

2006-02-02T21:12:00.000Z

No, aki nem jött volna rá még a megszaporodott beírásokból: otthonra is beszivárgott az internet.

Egyelőre beérjük magunkat a mondanivalókkal, aztán majd lesz valahogy.

Nagy lelkesedésemben az itthoni szilveszter éjszakai Best of 2005 játékunk jutott eszembe, hogy az biz'a idevaló.
Íme:

Az év felfedezettjei: La Leche Liga és az anyukák; JA lakótelep játszóterének anyukái; José; Tatu és a geoládázás

Az év legjobb helye: Tordatúr; Lengyelország (GWR); KOMP

Az év könyve: Wass A.: Vérben és viharban; V. E. Frankl: Man's search for meaning

Az év albuma: Trio Stendhal (összes); Emil RuleZ!: Zanga! Zanga!

Az év visszatérője: Hegyi Balázs

Az év csalódása: Csoport és Pöttyös behalása; KisMisu késedelme

Az év társasági eseménye: KOMP; BaluPanka esküvő; AgárMeli esküvő

Oh, Buda

2006-02-02T20:27:00.000Z

BDG-s szépemlékű magyartanárnőnk, T-né olvasta fel az Ó-Babilon morfémát Oh, Babilon-nak. Bár a Himusz olvasásakor (!) elejtett "Kik szabadon éltek-voltak"-ja után ez már kismisu...
Jut eszembe, hogy kisebb koromban nem értettem, hogy a napközis Kati néninél miért tudtam jobban a matekot, illetve T-né hogyan nem tud olvasni sem, de mióta kortársaim tanítanak, azóta értem.

Szóval Oh, Buda.
December 22-én költözünk át. Karácsonyt csókoltatjuk, de ez szorosabban kapcsolódik a Rizibizi sztorihoz.
Az egész költözés-sztori összességéban nagyon hosszú. Elég legyen az angyali Gál család és a hónapnyi Almási mesterrel és nagyon sok baráti segítővel végzett munka megemlítése. Igazából a sok ember segítsége volt a Karácsony nekünk. Ahogy 22-én, a költözésnél megmozdultak az emberek hirtelen, az csuda érzés volt

Azóta elkészült a köszönő-tábla is.

Meg hát egy kihagyhatatlan "ilyen volt - ilyen lett" galéria.

Mi légyen a neve?
	Ucs
	Ír
	Lan
	Agáj
	Arazzo
	Sajt

Pollhost.com

Neked melyik lánynév tetszene?
	Bori (Borbála)
	Zsuzsi (Zsuzsanna)
	Cili (Cecília)
	Magdi (Magdolna)
	Sára

Free polls from Pollhost.com

Neked melyik fiúnév tetszene?
	Marci (Márton)
	Marci (Marcell)
	Boldi (Boldizsár)
	Soma

Free polls from Pollhost.com