Szerelem, szerelem

A hosszú csönd oka főleg az, hogy szerelmesek lettünk. S egyrészt ez elvette az eszünket, másrészt Puma sokáig kérte, hogy szerelmünket ne fedjük fel sokaknak. Most is már egy hete íródik ez a szösszenet, s a második lektoráláson dőlt el, hogy egyáltalán kimondhatjuk kibe.

Szóval: Pilisszentlászló.

Idei céljaink között volt, hogy a költözésünk legalábbis elinduljék egy konkrét úton – „első kapavágásként” aposztrofáltuk. Év elején még Nagykovácsit gondoltuk célpontnak, vagy II/a kerületet. Jártunk is párszor ott, s Puma betéve tudta akkortájt az összes interneten fellelhető eladó nagykovácsi ingatlan paramétereit. Utolsó ottani sétánk és nézelődésünk során megállapítottuk viszont, hogy mégsem ő az. Zsákfalusága hatalmas előny, sokminden szuper, de valami nem stimmol. Inkább megérzések voltak ezek, biztos számított a sok autó, a számunkra drága házak, ez-az, de semmi húdekonkrét.
Így ismét nekifutottunk hát, hogy a házkeresés szempontjaink alapján új célpontot keressünk. Ezek közt a sok egyszerűbb: sok zöld, minimális zaj, saját kert, jó közlekedés… mellett a fő és elsőszámú a tanintézmény. Olyan helyet kerestünk, ahol van Waldi.
A Waldorf-szál igen erős most bennünk, zseniális-fergeteges két vásári napon is voltunk mostanság. A „miénk” az óbudai Szent György-napi vásár hangulata és az ünnep rituáléja engem nagyon megfogott. Furcsaérdekes érzés, hogy tíz év cserkészet után itt érintődök meg először Szent György ünnepén, mint olyan. Szentendrén is voltunk a pilisszentlászlóiak napján, amolyan vásáros, zenés együttléten a gyerekek és a mi közös örömünkre. Meg a mostani ünnepek nálunk az owiban– jaj, erről külön kell írni.
No, szóval pörgettük fejben, hogy mi jöhet szóba, s ami eddig a sor végén volt a lehetőségeink közt, most valahogy előreugrott. És azóta rózsaszín a világ – kicsit várunk is tudatosan, hogy szűnjön ez a felhő. Persze most a szentlászlói ingatlanok paramétereit tudjuk fejből, s már helyi ismerősök is akadtak, barátkozunk, ismerkedünk, egész komoly szálakat mozgatunk, kb kétheti rendszerességgel járunk nézelődni.
Talán nem jellemző annyira ránk, de most a yuppie-felfogásra szavaztunk – pénzünk még egyáltalán nincs, ottan csücsülnek az ingatlanjainkban, de belevágtunk azok hirdetésébe vadul, s közben keresünk is egyszerre. Kicsit kockázatos, mert ha megtaláljuk álmaink házát, s nincs még meg a pénz, akkor az kopp lehet, de kecmec nélkül haladunk szépen előre a mindenféle szálakon. Pár jó jel van már, hogy jó stratégiát választottunk, de nyugtával dicsérjük majd a napot. Sőt, már az építkezés is komoly alternatívaként merül fel.

Nagy a csábítás, hogy mindenféle csipcsup dolgot beleszőjek ebbe a történetbe, de megállom. Ez van most legelöl.

Vannak eladó ingatlanjaink. Nem kell? Óccó, ed ötszá, kettó nyócá.