Pillangók

Említeni mertem vala a szülinapok táján, hogy Potyka megváltozott. Nos, ha akkor valamennyire, akkor most nagyon. (Az a most, az december huszonvalamikor volt…)
Már fejemben kész volt egy kesergős írás, hogy nagyon elhagyottan éldegél kicsi Boriska. Nemigen eszik, pedig régen sokat falt, nemigen csinál semmit, vegetál, vagy azt sem, betegeskedik. Csak a fotya, a fekvés, az alvás, ilyenek.
S egyszer csak… Kicsi pillangócska. Kivirult. Mitől, és miért – nem tudom, de van egy nagyon kedves, tetszetős elmélet hozzá, már nem is tudom honnan. Miszerint egy-egy nagyobb változás előtt kis regresszió áll be, kis betegség, kvázi gyászolandó az előző életszakaszt és készülve a lépcsőzetes ugrásra. S lám, nem először gyermekeink életében – íme.
Bogyika teljesen más lett. Folyamatosabb beszéde is szembe tűnő már, de egyúttal kompetensebb is lett tevékenységeiben, családon belüli szerepe is erősödött ezekkel. A legennivalóbb újítása, hogy minden mondat után kacarászik egyet. Nagyon kellett ez a családi életbe már. Újra eszeget, megy, csinálja, kommentál, játszik, érdeklődik, vigyorog, pattog, táncol. S természetesen beköszönt az „egyedül” és a „nem akajom” mesés ideje. Egy jó könyv mentén Julinál kupálódtunk valamennyit, így ezt most szeretettel és elfogadással vettük.

Drága Potyika, kacagj nekünk még sokat!

A következetes fejjel lefelé olvasást, nézegetést még nem figyeltem, hogy változott-e a kis faros szülöttnél.


A jó Szalóki Ági elküldött Pumának több, koncerten játszott, de ki nem adott dalt, közte számunkra pár újdonságot is. Szívfacsaró gyönyörűség mindegyik. Borzongunk még ma is szövegtől és zenétől, ötszázadik meghallgatásuk után. S ím egy, a Lepkealtató, melynek képeiben felváltva bújik elő csepp Bogyóka és Puma anyukája egy másik dimenzió határáról.

Pillangó lebben
Fenn a tölgyesben,
Terjeszti szárnyát,
Szedi virágját.

Karcsún, sudáron
Lebben, mint álom,
Cikázik, illan
Égi magasban.

Csicsíja hernyó,
Lepke az álmod,
Testedbe már nem
Sokáig zárod.

Gyönyörű pille
Ébred belőle.
Csicsíja, szundíts
Selyembe szőve.

Fehér még szárnyam,
Bíbor lesz menten,
A virág kelyhén
Megpihenten.

Türkiz és sárga,
Sehol nincs párja.
Pillangó színét
Őrzi virága.