Kerek

Kettőezer-nyolc – sok kerek számjegy, nagyon intenzív és azt hiszem kerek év. Már régóta láttam, hogy hatalmas dolgok kezdődtek, történtek ezen évben, s most is úgy érzem, hogy talán ma még nehezen szavakba önthető változások is csíráztak.
Nehéz lenne ugyanakkor rangsorba tenni, hogy mi fontosabb – a közösségünk születése és álomszerű első éve, vagy mondjuk az owi; mi volt nagyobb spirituális élmény – Magdi születése, vagy Puma anyukájának halála. Tobzódok a biblio-, pszicho- és impro élményekben, melyek közül vétek lenne egyet és csak egyet kiemelgetni. Viszont összességében ezek a fő szálak: család, csoport, owi, dráma, s mind hatalmasat léptek.
Talán a fenti családi sort kell legjobban magyarázni, de a csak Puma már idézett szavaira tudok hivatkozni: a halál közeli élménye a szüléshez hasonlított. S eme évben ez sokat terelt minket a spirituális sík felé. Pumával is ezek hoztak nagyon minket közel egymáshoz, s szintén nem rangsorolható, de komoly pluszként még a MÉCS-napok és a Gordon tanfolyam is ide kívánkozik. Éltünk meg völgyeket is, amik hála a Jóisten segítségének megtartottak, talán meg is erősítettek minket. A gyerekekkel kapcsolatban a leg élmény azt hiszem az, hogy a kamaszkorom óta kicsi tartással várt „hogyan lehet egyformán szeretni a gyerekeimet” kérdésre saját élményű választ élhetek meg. Akadoznak a szavak, de szétáradó jóérzéssel konstatálom, hogy rajongok mindegyikőjükért, és máshogy, de maximum hőfokon. Már kettőjüknél is bajban voltam ugyan sokáig, de épp Magdi érkezése táján éreztem biztosra, hogy igen, az Isten rendje szerint sokasodott bennem a kiáradni vágyó szeretet, s jutni fog kettőre is, sőt háromra is, mint utóbb kiderült.
Csoportról sokáig azért nem akartam írni, de nagyon beszélni se, hogy el ne kiabáljam előző éveink naaaagy álmának beteljesülését. Mára talán már ki merném mondani, s ha valami balsors miatt holnap vége lenne, akkor is életem leg élményei között tartanám számon ezt a velük töltött évet. Identitásom része lett „barát”-nak lenni, Pumán túl új emberek varázsolódtak közvetlen közelembe, akik mellett magam lehetek, akik elbírják teljes egész valómat mindennel együtt, fenntartások nélküli szeretetben. Lebegtető érzés. Szerelmes kedvvel készülök minden találkozásra. Hjaj, köszönöm…
Az owiról írtam már, s fogok is, bár jellemzően abban a fázisban vagyok, amikor lelkesültségem tengernyi, mégsem tudom mások számára érthetővé tenni akár verbálisan, akár máshogy. Azt hittem/reméltem/vártam, hogy valami nagy újba, fantasztikusba lépünk – s egyelőre minden a hitt/remélt/várt szerint alakul a maga belső nehézségeivel együtt.
Drámák ügyében kronologikusan ősi vágyaimat teljesítő biblio-s élmények tettek a horizontra új életcélokat, úti irányokat. Ehhez mérten kaptam segítséget az új pszicho-csoporthoz, ahol komoly mélységeket élhettem már eddig is, spirituális mellékszálakkal, s évvégén koronaként lubickoltam az improban.
Írtam az orvosi kivizsgálásos terveimről és valóra váltásukról – idén is terv a folytatás, azt hiszem kicsit módosított útvonalon. Írtam a MüPás koncerttel kezdődő s Puma révén személyes barátságig alakuló Szalóki Ági rajongásunkról. Az Antal által fertőzött Napra hallgatása és egy koncertje volt még a nemkevés Ági-koncert mellett az év kultúrélménye. Írtam az egyszerre három szeretetnyelvemet pengető születésnapi ajándékomról, amiért nem hálálkodtam eleget még, de az év estéje díj kiemelkedő várományosává tették július 22-ikét. Írtam az IKSZI-nek is köszönhetően már hagyományosnak tekinthető, de éves szinten így is kiemelkedő maratoni csodanyárról. Írtam azokról is, akiknek nem lehetünk elég hálásak az éves döbbenetes mennyiségű családi segítségért, amik a legtöbb esetben nagylányokkal töltött -nem másodsorban minőségi- időt jelentettek. Anyukám, Dó és Zsiráf, Mária, Tatu – a Jóisten hálájában bízva gondolunk rátok!
Csalódásokról, bukásokról, félelmekről, fájdalmakról nem szoktam írni, de beszélni is ritkán – ez, bár legalább már ki tudom mondani, de egyelőre így marad. (Nem mintha erre az évre -hála, vagy sem- olyan húdesok jutott volna bármelyikből is.)

S a hagyomány, illetve a kedves móka kedvéért főleg olyanok, amikről nem írtam:
Az év legjobb tréningje(i): a Katona Mikivel párban tartott HÖOK-os karriertanácsadó képzések (szumma 11 nap), illetve a Szabival párban az ÖNÉ-nek tartott mini szervezetfejlesztés
Az év felfedezettjeként talán nem kapott volna díjat Ági mellett, de az év nagy hatása díjat megérdemli egy személyesen (még) nem ismert blogíró (aki akar keresgéljen rajta, sokmindent talál...)
Az év könyve Vámos Miklós Apák könyve (voltmár), s most a Nádas könyv csak azért nem szorongatja, mert még nem fejeztem be
Az év kávézója a Bécsi úti Café Olé
Az év vagánysága az MTV Icon koncert (voltmár)
Az év színdarabja a nem túl számos mezőny ellenére is holtversenyben a Magyar a Holdon és a Grönholm-módszer
Az év valamilyen díjat kell kapnia a KOMP, mely egyben jubileumi, eddigi leg-ars poeticusabb, s egyelőre az utolsó

Az év szponzorának, a Jóistennek szeretném megköszönni ezt a kerekséget, és kezébe ajánlani 2009-et is!