M, mint…csoda
Mikulás.
Csoda. Ahogy várják, ahogy akarják, ahogy izgulnak érte, ahogy hisznek. Irigylem.
Ötödikén és hatodikán dőlt Juliból a szó. Mind a Mikulásról szólt. Este volt nagy cipőtisztítás (mesélték, hogy mikor Ragó gyerekek meglátták anyjuk női nagy csizmáját, mondták, hogy nem éééér), aztán meg nagy várakozás. Alapvetően nem akart lefeküdni. Várjuk meg ébren, kérte. Meglesni nem akarta őt, talán csak az ajándék volt izgi? Lehet, mert kérdezte, hogy miért nincs úgy, mint Karácsonykor, hogy eszünk, s közben angyalok elkészítenek mindent – egy alvásnyi idő, maga az örökkévalóság.
Meg azért sem kellett meglesni őt, mert tudtuk másnap jön a játszóra. A tavalyi giga-élmény után idén már szeptemberben mondogatták a játszón a gyerekek, hogy ugye idén is jön ide a Mikulás?! Igen, jött. José testvér idén is kitett magáért, negyven gyerek szempár csillogott, majd’ ennyi szülő szempár nevetett, mosolygott, vagy párásodott. Hogy idén mivel jött a Mikulás –kérdezték később Julit.
- Szánnal nem, hiszen nem volt hó. Szekérrel. Igen, nagy szekérrel.
Volt nagy éneklés (ja kérem, aki Szalóki Ági koncerten is színpadon énekel, az tegyen ki magáért a Mikulásnak is), mindenki kapott igényes, mandarinos, mogyorós egységcsomagot, s mellé a Mikulástól egy-egy személyre szabott jószót, amit Juli azóta is emleget bőszen.
Későbbi ihletett pillanatokban csepegtette Juli a megélt élményeit:
-Amikor nem figyelt ide a Mikulás, akkor megérintettem a ruháját. Meg később a szakállát is.
Amiről egyébként magabiztosan meséli Juli, hogy gumival van odakötve, de ez valahogy természetesnek tűnik neki.
Két kérdése is volt hozzá:
-Ugye, te hoztad a piros kendőt nekem? (jaj, megzabálom)
-Honnan szerzed a gyümölcsöket? (mivel elfelejtettem Josénak jelezni, hogy ez kérdés lesz, mert nagyon izgatja Julit, így impróból azt a cserkészet-ihlette választ kapta, hogy Mikulás-titok.)
Ismét a nagy erdőbe tűnt el a Mikulás, s Julit arra is rá lehetett beszélni, hogy az a tény, hogy a mi fáklyánkat viszi, s úgy világít az erdőben, az igazából nekünk hízelgő, hisz a mi fáklyánkkal megy a sok-sok gyerekhez még.
Zárásnak idén is sokáig leste az eget, hogy mikor suhan át a Mikulás.
Csoda. Akarja, hiszi, várja – s megtörténik. Nagy a hatása.
Magdi.
Csoda.
Csak, számba akartam venni a miriád M-mel kezdődő becenevét. Mazsi, Mogyi, Morzsi, Masa (Masus, Maska, Masinka…), Mag, Mandarin, Masni…
Zabálni-, harapdálni-, gyűrni-, puszilgatnivaló, ahogy énekel, beszélget, mosolyog, puful, bambul, aluszik, van.
Csoda.
-nem szeretem a nudi képeket, ez csak a combok miatt maradhat-
2 szólás:
Ejj... ezt de jó volt olvasni! Itt Lyonban sajna nem járt a Mikulás, de ez most bőven kárpótolt :), kösz Gor'!
Julihoz még annyit, hogy a vége felé odajött hozzám mogyorót majszolva, és kissé szemrehányóan megjegyezte, "Azért eléggé összevissza vannak benne a dolgok". (Mármint a mikulás csomagban.) Szemlesütve ígértem meg neki, hogy jövőre jobban odafigyelek.
José
Post a Comment