Kis-Advent, kis-Karácsony

A történtek fényében és mércéjében…

Lelki mélységeiben azért túlzás lenne elégedettnek mutatkoznom az Adventtel kapcsolatban, de nagyon szép lett azért.
Az owi nagyon sokat adott hozzá. Már ugye Márton-naptól kezdve a setéttel, amiről írtam, itthon is jelen volt hangulatilag. Juliék adventi tállal készültek bent több napig, ami végül itthon az adventi kisasztalkára is kikerült. Utolsó héten pedig mi is bejárhattunk a nap végén közös éneklésre, ami az idei záróeseményre készített elő, az adventi kertre. Érdekes az elnevezés, nem derítettük ki, honnan ered, de a szertartás maga mesemeseszép volt. Utolsó owis nap után, csütörtökön délután csendben gyülekeztünk, s az owisok külön hátsó termeken keresztül, mi szülők, rokonok pedig egyből a nagy játszó szobába mentünk be. Félhomály, gyertyák és énekek (sok újat tanultunk). A gyerekek miután leültek, egyenként egy fenyőágakból kirakott ajtón léptek be, és fenyők által határolt spirálon mentek végig be középre, ahol egy nagy égő gyertyáról meggyújtották saját kis gyertyájukat, s azt letették kifelé menet a spirál egy részén. Mindenki egy pissz nélkül, minden külön magyarázat nélkül csinálták, amit kell, és remélhetőleg megéltek benne sok élményt (na jó, az izgulósok, köztük Juli, azért piszmogtak, izegtek-mozogtak, de nagy volt az áhítat). A spirálról találni sok írást a neten is, Ibi és Anti labirintus érdeklődése okán mi is olvastunk ennek vallási oldalairól, spirituális jelentéseiről, de nem nehéz asszociálni a belül lévő fényre, meggyújtásra, útra… Szóval itt nagy melegség volt bennünk – nagyon szeretem az owis szertartásokat. Fotót szerencsére eleve nem szabad itt készíteni.
Itthon viszont próbálkoztam, mert tetszik, ami volt. Kis nemez-spirálút, hazai gyártmányú Máriával, Józseffel, csacsival, akik naponta mentek előre, befelé, a fény felé. A koszorúba tökjó bioteák érkeztek minden (khm) reggel. Juli nagyon szerette, tisztelte a helyet, énekeltünk néha körülötte, Kalákáéknak idén is elévülhetetlen érdemei vannak ebben. Próbáltunk felnőtt adventi feladatokat, gondolatokat, de elmaradoztak.


Ím, idekéredzkedik a Karácsonyt is.
Igyekeztünk jelen lenni, bár biztos vagyok, hogy nem tudtunk mi sem százat adni magunkból azon napokban. A szertartásaink nem is voltak kiugróak, túl sok utalás nem esett sajnos tartalmi dolgokra. Örültünk, hogy mindennel elkészültünk.
Mint a koncertekkel, már itt is fel vagyunk vértezve, hogy nem szabad felnőttes reakciókat várni az ajándékokra. Bori nem is túlozta el a szépséges bölcsőjével való ismerkedést, játékot, de talán ez még fog alakulni. Ő jobban örült az asztallapnak, amit csak odatettünk, hogy ezt lehet akármire használni majd, s rögtön csúszda is lett belőle. Julit viszont telibe találtuk a Puma által valóban gyönyörűre sikeredett babával, menyasszonyi ruhával. Masi egy facsörgőt kapott szimbolikusan az angyaloktól.
Rokonoktól, ahova végül eljutottunk a nagy dolgokat mi kértük nekik, azok okék is voltak: szék Borinak, szövőkeret Julinak, szuper fésűk. Hála Égnek, jól veszik, hogy itthon egyvalamit kapnak „csak”, illetve amit ezeken felül kaptak máshol és gáz volt, még idén mindig el lehetett tüntetni egyszerűen.

Puma ígéretes merőkanál alapot kapott, amit ki fogok faragni neki, Szalóki Ági cd-t (s ígéretet, hogy több cd nincs Karira, mert nem jönnek be – Ágival nincs baj, ez egy régi lemeze, amin a dalok szuperek, csak sok a töltelék, de jön ő még ide dicsérve egy írásba nemsoká), s az egyébként is halál körül forgó gondolataink számára Nádas Péter könyv és egy Popper miniatűr, illetve Nádas kiegészítésére egy Saját Élet naplószerűség. Magam fergeteges saját készítésű kötött sapkát kaptam, szintén Mestrekurzus-os párkapcsolatos könyvet, meg Bibliodrámásat, naptárt, egy többnapos lelkigyakorlati elvonulási engedélyt, s egymásra hangoltságunkra jellemzően egy hasonló naplószerűséget, csak ez közös és Mécses fonalak, kérdések vannak hozzá. Máshonnan kapott jóságok közül a dekopír, egy PálFeris miérthiszek-könyv, sajttárolók, két szuper vacsora meghívás jutnak most eszembe, s még két könyv fog befutni, ha jók, megírom.

Kikerült a kezünk, kezem közül pár nemezelt ez-az, amiket viszont egy másik bejegyzésben szeretnék megmutatni, mert a kapkodásban nem készült róluk kép, s szerintem megérné.

Juli, Bori szemeiben volt bőven izgalom az angyalok ürügyén, jöttek-szálltak-hoztak, Maska is el-elmerült a csillagszórók varázsában, de ezekben a napokban mi nem voltunk itt. Más, mégis hasonló készülődés jutott nekünk, elsősorban Pumának.